Hello! Szia!
Elöször is ezer-ezer-ezer bocsánat, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de tudjátok a szokásos szöveg.... nem mehet a tanulás rovására, meg stb.
Másodszor, köszönöm szépen Szimynek, hogy még mindig kitart mellettem.
Harmadszor, köszönöm mindenki másnak, aki írt nekem, hogy ezt megtettétetek.
Negyedszer, köszönöm Anyukámnak, aki mindig mellettem van már 15 éve és mindig segít nekem!
Ötödször.... na, jó, nem fárasztalak:
Love is always comes unexpectedly/3/ Bármi lehet megmagyarázhatatlan
2008. július. 4 /Toronto
A nap nagyon erősen sütött a korai időpont ellenére. Sugarai bekúsztak minden ablakon, kiverve az emberek szeméből az álmot, amit még igencsak folytatni szerettek volna. Danie legalábbis felébredt tőle. Álmosan a másik oldalára fordult, de így sem tudott visszaaludni. Inkább nézte az egyenletesen szuszogó Nick arcát, pedig ez az elfoglaltság nem tartozott a kedvenc időtöltései közé.
-Milyen gyönyörű- futott át egy gondolat a lány agyán, mely következtében szidni kezdte saját magát- Te hülye, fiúkra nem mondjuk, hogy gyönyörű, pláne nem egy Nick Jonasra. Nézz már rá, ezerszer jobb srácok futkosnak csak itt ebben az utcába. Ha még egyszer ilyenre gondolsz, akkor hívhatod is az elmegyógyintézetet.
A lány gyorsan kitakarózott, felkapta a kikészített ruhát és kislisszolt a nappaliba, ahol a Jonas házaspárral találta szembe magát.
- Nahát, a legelső kisgalamb!- köszönt Mrs. Jonas.
-Jó reggelt!- mondta kissé félve Danie.
-Jól aludtál? Nem fáj a kezed?- érdeklődött Mr. Jonas.
-Köszönöm jól, a karomnak, pedig kutya baja sincsen. Ma már mozgatni is tudom, pár nap múlva- az orvos szerint- levehetjük a kötést.
-Miért keltél fel ilyen hamar? Még hat óra sincs.
- Felkeltett, hogy a szemembe sütött a nap, meg ilyen furcsa gondolatok- olyanok amik, mintha nem is az enyémek lennének-, jöttek rám. De ha nem baj, most megyek, átöltözöm-, mondta Danie, majd beslisszolt a fürdőbe. Betette a csapba a ruháit, s némán öltözni kezdett. Összefogta a pizsamáját, s már indult volna kifelé, mikor akaratlanul is megakadt a tekintete Nick parfümjén. Letette a kezében tartott ruhákat, s megszagolta az üvegcsét. Újra és újra.
-Tedd le, te hülye!- mondta magának hangosan. Mivel a kísértésnek nem bírt ellenállni, egy utolsót szippantott az üvegcséből, majd kiviharzott a helységből, s leült egy székre a Jonas házaspárral szembe. Próbálta nem a szülőket pásztázni, s nem a 2. legfiatalabb fiukra gondolni. Egy hirtelen mozdulattal felkapta a tegnap este az asztalon felejtett könyvét, s lerobogott reggelizni a földszintre. Remélte, hogy így megszökhet a saját gondolatai elől.
A földszinten alig lézengett valaki. A recepciós is laposakat pislogott, miközben a legújabb újságot olvasta. A lány elvett egy kakaót és egy kakaóstekercset a pultról, s leült egy csendes kis szegletbe. Kinyitotta a könyvet és olvasni kezdett, de a betűk nem álltak össze szavakká, gépiesen futottak le előtte a sorok. Minden erejével azon volt, hogy a konok kis hangot kizárja a fejéből, de az egyre makacsabbul hangoztatta a maga igazát.
-Arra nem gondolsz, drága Lola Danie Lawless, hogy beleszerettél Nickbe? Kár, hogy nem, pedig tested, lelked érte remeg!
-Hát nagyot tévedsz-, mondta a lány, majd lecsapta a könyvet.
-Ki és miben téved?- érdeklődött valaki Danie háta mögül, majd leült.
-Oh, szia Nick!- mondta a lány, majd gondolatban hozzátette- Istenem, már csak te hiányoztál.
-Miért vagy ébren?
-Kiráz, a hideg. Miért beszélgetünk?
-Ha zavar, elülhetek-, vetette oda a srác félvállról.
-Nem, nem azért mondtam bocsánat, én csak- darálta Danie, s vörös arcát a könyv mögé rejtette- Amúgy mi a mai program?
Nick láthatóan izgatott lett a kérdéstől, arca kipirult s mosolyogva sorolni kezdte aznapi teendőiket.
-Hát, ma kezdődik a turné szóval reggeli után, elmegyünk próbálni, ahová megérkezik kis csapatunk másik fele, aztán adunk egy rádiós interjút, ami tegnap Joe randija miatt elhalasztottunk, fellépünk a MuchMusicon, kis próba, este, pedig egy oltári, kóser bulit csapunk!
-Zsúfolt program! Ezt, hogy lehet bírni?
-Az elején nehéz belerázódni, mert nagyon komplikált, de hidd el, majd bele jössz-, mondta a srác, majd bátorításképp megsimogatta Danie asztal szélén pihenő kezét. A lány gondolkodás nélkül leverte a sótartót, hogy zavarát leplezze, s kezét kihúzhassa Nick tenyere alól, melyek nem is karját, szinte a lelkét simogatták.
-Figyelj Danie- kezdte a Jonas-fivér, majd lehajtotta a lány könyvét, hogy gazdája szemébe nézhessen-, tudom, hogy sohasem leszünk puszipajtások, de azt szeretném, ha nem kötnénk bele egymásba lépten, nyomon és nyugodtan- már amennyire ez a rohanás engedi-, eltöltsük együtt a turnét. Rendben?
-I-Igen- mondta Danie, egy mosoly kíséretében, majd mikor érezte, hogy újfent a fejébe szökik a vér, elrejtőzött barikádja mögé.
-Mi olyan érdekes abban a könyven?- kérdezte szemöldökét felhúzva Nick.
-Hát kiderül, hogy ki marad életben, ki nem és mi lesz tulajdonképpen a hősök sorsa- mondott el egy sablonszöveget a lány, mert halvány lövete sem volt arról, hogy mit is olvasott- Beadtad az inzulint?
-Igen, mami!- vágta rá a srác, s mosolyogva tisztelgett is hozzá.
Egy szó sem hangzott el közöttük reggeli közben. Danie végig könyve mögé rejtőzött, Nick pedig bambán vizsgálgatta a környezetét. Egyszerre nyúltak bögréjük után, de egyikük sem nézett a céltárgy irányába, így kezük akarva-akaratlanul is összeért, mire a lány annyira belebújt olvasmányába, hogy betűk helyett csak elmosódott foltokat látott.
-Ha még jobban belebújsz, lehet, hogy beszippant!- nevetgélt Nick.
-Hahaha!- mondta durcásan Danie, mire a srác az asztal alatt rá lépett a lábára.
-Mit szólnál egy futóversenyhez?
-Tessék?- értetlenkedett a lány- Futóversenyre akarsz menni?
-Dehogyis! Visszaviszzük a tányérokat, aztán futóverseny az ajtónkig. Aki nyer, az hármat kérhet a másiktól, akinek teljesítenie kell azt.
-De aztán ne sírj nekem, ha WC-t kell pucolnod a saját fogkeféddel-, fenyegetőzött a legkisebb Lawless, akit magával ragadott a verseny szelleme.
-Te se nekem, miután megnyaltad a turnébusz kerekét- vágott vissza Nick.
-Rendben!- mondták kórusban, majd összepacsiztak. Üres tányérjaikat visszavitték és együtt indultak a lépcső irányába. Az alján megálltak, összenéztek. Mindkettejük szemében vágy tükröződött a másik legyőzésére.
-Három- kezdte a visszaszámlálást Nick.
- Kettő- mondta határozottan Danie
-Egy! Úgyis én nyerek! Most!
Mindketten úgy kapaszkodtak fel a lépcsőkön, mintha az életük múlna rajta. Danie egy lépcsőfordulóban megcsúszott, ezzel felborítva egy sarokban álló vázát. Amíg próbálta helyrehozni a rendetlenséget, amit okozott, Nick megelőzte. A lány megfeszítette erejét, s szaporán kezdte szedni lábait, így sikerült utolérnie egy fiút. A fivér megbotlott a saját lábában, így némileg csökkent a tempója. A legkisebb Lawless ezt kihasználva, átvette a vezetést. Felért a folyosóra, s már csak méterek választották el a lakosztály ajtajától, mikor Nick a nyakába vetette magát, ezzel mindkettejüket a földre lökte. A két fiatal nevetésben tört ki.
-Nos, Nick, készülhetsz a WC pucolásra-, mondta szúrós tekintet kíséretében Danie.
-Komolyan meg kell tennem?- vágott fancsali képet a srác, miközben felsegítette versenytársát.
-Dehogy kell! Majd kitalálok valami sokkal jobbat
-Köszönöm! Imádlak!- kurjantotta vidáman a fiú, s egy hatalmas ölelés kíséretében, egy puszit nyomott a lány arcára. Danie bátortalanul visszaölelt. Szíve olyan hevesen dobogott a torkában, hogy azt hitte, a nagy csöndben Nick is hallhatta.
-Hát ti meg?- vágott meghökkent képet félálomban Jack, mikor kinyitotta az ajtót.
-Elbulizunk itt, mint heringek a dobozban- válaszolta fülig érő szájjal a srác.
-Menjetek be! Hat óra múlt pár perccel, ilyenkor még szinte mindenki aludni akar! Aztán próba és bla bla bla!- mondta a dobos, egy ásítással megtoldva mondatát.
Danie egyszerre volt lehangolt, s egyszerre érezte, hogy a szíve majd kiugrik örömében attól, hogy már senki sem öleli. Lassan benyitott a szobába, ahol nővére, már öltözködött. Arca néma volt és szomorú, s szemei könnytől csillogtak.
-Nicky!- rohant oda nővéréhez a lány, s átölelte- Mi a gond?
-Én nem akartam, hogy így legyen!- mondta suttogva a nővér, majd zokogásban tört ki.
-Shhh, nyugodj meg!- csitítgatta az összeállás szélén álló Nickyt Danie- Mond, el mi történt!
-Én... én... én... nem vagyok képes rá! Nem, ezt nem tehettem... ez lehetetlen- szipogta a lány, miközben a kezeit tördelte, s könnye úgy hullt le, mint a záporeső.
- Tegnap történt valami?- kérdezte Danie óvatosan. Nicky egy idő után lassan, szinte észrevehetetlenül bólintott.
-Georgehoz van köze? Lefeküdtél vele?
-Undorodom magamtól-, mondta halkan a lány válaszul.
-Jaj, de buta vagy!- csattant fel Danie, majd szorosan magához ölelte testvérét- Szerelmes vagy, és az ilyen... megtörtént. Isten sem változtathatja meg a múltat. Találkoztatok, szexeltetek és ennyi, úgy sem jön utánunk Detroitba.
-Semmit sem értesz!- mondta maga elé a lány, s hangjából ki lehetett hallani a neheztelést, s ellökte magától testvérét.
-Mit nem értek? Az egész tök világos! Elmentél vele szakítani, aztán nem úgy jött össze, és most bűntudatod van!
-Hülye vagy!- ordította Nicky- Én Georgeba vagyok szerelmes, és nagyívben leszarom Joe Jonast. Azért undorodom magamtól, hogy képes voltam pont vele megcsalni Georgeot. Akárhányszor lefeküdnék vele, akárhol, mert ő rendes srác és nem akar beleszólni az életembe, mint te-ennél a szónál, már kezdte elérni azt a hangmagasságot, amely felett már csak a denevérekkel pörölhetett, volna- Kis pisis 15 évesen hozzá, sem konyíthatsz az én életemhez, szóval egyszer és mindenkorra hagyd abba, az észosztást és nézz át rajtam. Elegem van belőled, és most takarodj a szobámból!
-De... de... én!- dadogott a lány.
-Rosszul hallasz? KIFELÉ!- ordította Nicky, majd kitaszigálta testvérét a szobából és rácsapta az ajtót.
-Ez mi volt?- kérdezte kórusban Mr. Jonas és Nick.
-Azt, én is szeretném tudni-, mondta elcsukló hangon Danie. Az idősebb Kevin egy pillantást küldött egyetlen talpon lévő fia irányába, aki rögtön abbahagyta eddigi, elfoglaltságát. A lány mellé lépett, s elvezette őt közös szobájukig. Leültette az ágyra. Danie úgy ült ott, mint egy öreg porcelánbaba: elhasználtan és megtörten. Holt némaság ereszkedett a szobára, melyet csak itt-ott tört még a lány szipogása. Nick félénken rátette a kezét szobatársa vállára, s bár kitalálta, hogy mit fog mondani, a szó mégis a torkára forrt.
-Figyelj, majd kibékültök! Egy óra múlva már minden a régi lesz és nem is, emlékeztek erre a kis incidensre.
-De még sohasem üvöltözött velem… és… és nem akarom őt is elveszíteni.
-Jaj, dehogy fogod- zárta karjaiba a lányt a srác.
-Soha nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de olyan jó, hogy itt vagy velem!- mosolyodott el egy pillanatra a lány, s olyan szorosan bújt a sráchoz, mintha a közelség enyhítette volna a szívfájdalmát.
- Ugyan!- suttogta a fiú, egy puszit nyomott Danie feje búbjára, majd simogatni kezdte a lány haját- De jobb lenne, ha visszafeküdnél. Még csak fél hét, nem maradsz le semmiről. Kérlek, az én kedvemért.
-Nick- pillantott fel a fiúra könnytől csillogó szemekkel a legkisebb Lawless- felhasználhatom a három kívánságom?
-Persze - vágott értetlen fejet a fiú.
-Maradj velem, ölelj át, s ne hagyj itt, amíg el nem alszom!
-Oké- mondta félénken Nick, majd felkelt, bezárta az ajtót, betakarta a lányt, majd mellébújt, s átölelte. Danie szíve úgy vert, mintha aki akarna ugrani a helyéből. Gazdája szemére sokáig nem jött álom, ám mikor végre elszenderedett az ágy lábánál megjelent Jack, aki n m tudta eldönteni, hogy a szokatlan páros látványától dühös vagy meglepett arcot vágjon.
-Danie! Nicky üzeni, ha most sütsz neki egy epres tortát, akkor hajlandó megbocsájtani.
-De hát nem is szereti az epret!- vágott fancsali képet a lány, majd az alvó Nick kezeit óvatosan lefejtve magáról testvére oldalán kilépett a szobából- Jack, ez őrültség! Én nem mehetek be a konyhára, csak úgy, hogy: Hello, Danie vagyok, és most sütni fogok.
- Fél 9-ig tiéd a konyha. Egy rakat zsozsóba került nekem a családi béke, úgyhogy ne rontsd el!
- Fél 9-ig tiéd a konyha. Egy rakat zsozsóba került nekem a családi béke, úgyhogy ne rontsd el!
-Köszönöm Jack!- kurjantotta a lány, majd kirobogott az ajtón, s meg sem állt a konyháig.
-Hahó!- lépett be a lány, de a helységben egy lélek sem volt rajta kívül. Mikor rájött, hogy a maga ura, elkezdte keresgélni a hozzávalókat, s dudorászva hozzákezdett a sütéshez. A sütőben sülő piskóta édes illattal töltötte be a termet. Épp hogy hozzáfogott az eper megmosásához, egy kéz fonódott a derekára. Danie kiejtette a kezéből e gyümölcsöket, s azok vizes foltot maguk után hagyva szétgurultak a kőpadlón. A lány lassan, holtra vált arccal fordult meg, s mikor megpillantotta ölelőjét, egy hatalmas kő esett le a szívéről.
-Nicholas! A szívbajt hoztad rám! Miért jöttél le, miért nem alszol még?
-Felébredtem, meg úgy amúgy is. Izgulok és unatkozok.
-Miért nem gitározol? Vagy énekelsz?
-Miért nem gitározol? Vagy énekelsz?
-Még Frankie alszik, és nem akarom, hogy felkeljen. Lehoztam a gitárom, mert itt fogok gitározni!
-Oké, addig megcsinálom a békülős tortára a krémet- mondta inkább magának, mint Nicknek a lány.
-De mit játsszak?
-Amit akarsz! Ami jólesik.
- Called you for the first time yesterday
Finally found the missing part of me
Felt so close but you were far away
Left me without anything to say
Now I'm speechless, over the edge
I'm just breathless
I never thought that I'd catch this love bug again
Finally found the missing part of me
Felt so close but you were far away
Left me without anything to say
Now I'm speechless, over the edge
I'm just breathless
I never thought that I'd catch this love bug again
Hopeless, head over heels in the moment
I never thought that I'd get hit by this love bug again.- énekelte Nick, majd egyszercsak váratlanul abbahagyta.
I never thought that I'd get hit by this love bug again.- énekelte Nick, majd egyszercsak váratlanul abbahagyta.
-Most meg miért hagytad abba?- kérdezte Danie érdeklődőn.
-Eperkrémes az arcod!- nevetett Nick.
-Hol?- esett kétségbe a lány, s az egész arcát dörzsölgetni kezdte, majd piros arccal felnézett- Még mindig olyan?
- Aha- nevetette a fiú, letette a gitárját, majd odalépett a lányhoz.
-De hol?- kérdezte Danie, miközben levett a szekrényből egy üveg narancslevet.
-Hát itt- válaszolta helykén a fiú, majd egy apró csókot lehelt a lány ajkaira. Danie szíve kihagyott pár ütemet. Elejtette az üveget, ami szívbemarkoló csörömpölés után szilánkjaira tört, beterítve a konyhát üvegdarabokkal. De a két fiatal számára mintha megszűnt volna a külvilág, szenvedélyesen falták egymás ajkait. Nick kezei felfedezőútra indultak Danie testén, s néha bemerészkedtek a lány pólója alá is. A fiú összekulcsolta volna az egyik kezét Danie-éval, de tisztasággyűrűik összeakadtak. Ajkaik, mint ősszel ág a levéltől, váltak el, s mélyen egymás szemébe néztek, mintha egy kérdésre keresték volna a választ. Nick szaggatottan vette a levegőt, majd lehúzta először, a sajátjáról, majd a lány ujjáról a fogadalmukat jelképező ékszert. A fiú felnézett a legkisebb Lawlessre, aki úgy merült el a srác szemeiben, mint más a futóhomokban. Érzéséből, egy csók zökkentette ki; egy csók, ami áthágott minden szabályt, minden érzést, s a józan észt. Csókolózva közeledtek az asztalhoz, majd Nick gyöngéden ráfektette Daniet. Nyelveik újra és újra összefonódtak. A fiú lecsúsztatta a lány toppántját, majd egy hirtelen mozdulattal lehúzta a jelenleg felesleges ruhadarabot. Addig ölelték, simogatták, csókolták egymást, míg mindketten meztelenek lettek. Nick kérdő tekintettel nézett rá a lányra, akinek ajkai a fiú csókjáért égtek, s teste-lelke a fiúért remegett, ezért lassan bólintott. A levegő szinte izzásig forrt körülöttük, mikor testük eggyé olvadt. Sikolyaik betöltötték a konyhát. 20 perc múlva pihegve, s izzadtan feküdtek egymás mellett. A piskóta már rég odaégett a sütőben, de Daniet egyeltalán nem érdekelte ez a kis tényező. Egy mondat fogalmazódott meg benne, s tudta, hogy ki kell mondania. Hozzábújt a sráchoz, maga felé fordította, s mélyen a szemébe nézett.
-Szeretlek Nicholas!
Nos, azt hiszem ezzel alaposan megkavartam a vizet! Emelem kalapom! Pá
lolcsa12@freemail.hu
bocika0303@hotmail.com (Könyörgöm, véleményt)
