Ha a sztorival kapcsolatban extrákra vágysz, pl. elolvasnád Danie naplóját akkor menj a www.nicholas-jonas.tk honlapra! Gyerünk! :D
17.rész
2009.08.26. 20:57 Korall0303
- Ez 37 perc volt!- zsörtölődött Mrs. Jonas.
- Bocsi, csak egyedül mentem be és egymagam kerestem meg- állított féligazságot Joe.
- Elnézést- nézett elégedett Nicky, majd a konyhában könnyed csevegésbe merült bátyjával.
Danie elmélyülten hallgatta a zenét, az ágyak mögött üldögélve: csukott szemmel tátogta a szöveget, a lábát, pedig ritmusra mozgatta. Váratlanul 1 kéz nehezedett a vállára, s ez kizökkentette. Felnézett, s Nick arcát látta közvetlenül a sajátja mellett.
- Mi járatban?- érdeklődött a lány.
- Valami nem hagy nyugodni. Az oké, hogy szövetségesek vagyunk, de ez mit takar?
- Mit szeretnél, mi férjen bele?
- Szóval még te sem tudod-, állapította meg Nick, s láthatólag nagyon mulatott rajta.
- Nem igazán. Te vagy az első és egyetlen nekem- mondta Danie, de mikor rájött, hogy mondata félreérthető, gyorsan hozzátette- mármint ebben a kategóriában.
A srác szája akaratlanul is félmosolyra húzódott.
-Szerinted a szövetségesek csinálnak ilyet?- kérdezte a fiú, majd száját Danie-ére nyomta, játékosan harapdálni kezdte a lány alsó ajkát.
- Esetleg… lehet róla szó-, suttogta Danie, abban a levegővételnyi időben, amit Nick adott neki, mielőtt vad csókolózásba bonyolódtak volna. A lányt egy lelke mélyéig elásott, ám annál ismerősebb érzés kerítette hatalmába: a mérhetetlen vágy a fiú iránt. Az édes gyönyörből egy egyre közeledő hang rángatta vissza a valós világba.
- Nicholas! Hol vagy?- hallatszott Mrs. Jonas hívása.
-Danie- nyomott egy gyors puszit a legkisebb Lawless szájára a srác- Mostantól egy szavamat se hidd le. Jó?
A lány egy értetlen bólintással válaszolt.
- Elegem van abból, hogy állandón vagy te kötsz ki az én karjaimban vagy én a tiédben-, kezdte Nick az álveszekedést a kelleténél kicsit hangosabban.
- Azt hiszed ez életem vágya. Frankie…
- Ne keverd bele az öcsémet! Nincs hozzá jogod!
- Ez az, gyerünk, akadj ki, mint egy rossz kakukkos óra. Úgyis mindig ezt csinálod. Csak azt akartam mondani, hogy Frankie alszik ezentúl középen, de neked, muszáj fesztiváloznod. Szánalmas- ordította Danie, úgy, hogy attól félt, mindkettejük dobhártyája kiszakad, de legalább azt elérte, hogy Mrs. Jonas a világ legmeghökkentebb arcát vágta.
- Nick,- dadogta a nő- apád, szeretne egy megbeszélést tartani.
-Megyek- válaszolt dacosan a fiú, miközben felpattant anyja mellé, majd undorodó tekintettel visszanézett a lányra- Gyűlöllek
Hatalmas égiháború dúlt odafent. A legkisebb Lawless gondolait is tükrözhette volna ez az időjárás. Danie unott képpel bámult ki a repülőgép ablakán. 40 perc múlva landoltak San Joséban. Egyszer csak Kevin lendült mellé hatalmas sebességgel.
- Szia- köszönt fásultan a lány. A lelke mélyén reménykedett benne, hogy Nick dobja le magát mellé, bár tudta, hogy lehetetlen.
- Láttam, hogy nem vagy elemedben, mi a gond?
- Semmi- suttogta a legkisebb Lawless.
- Hallottam, a legújabb vitátokat. Komolyan mondom, olyanok vagytok, mint egy öreg házaspár. Semmi szex, csak az állandó morgás-játszott egy rá egyeltalán nem jellemző kihívó szerepre a fiú, csakhogy a lányt felvidítsa.
Danie udvariasan nevetett, bár a srác barátságos közeledése inkább csak idegesítő fecsegésnek tűnt számára.
- Mondjuk ti ketten még mindig jobbak, vagytok, mint Joe, aki Nicky után epekedik és Taylorral smá… Mizu veled?- vágott kétségbeesett arcot a legidősebb Jonas, mikor rájött, hogy elszólta magát.
- Ha a fogkrém már kibújt a tubusból, nehéz visszanyomni! Elszóltad magad!- derült fel a lány arca- Szóval Joe két szék közül fog a pad alá esni.
- Tessék?- értetlenkedett leesett állal Kevin.
- Erre számítani lehet.
- Ja. Aha. Értem. Vagyis nem. Nem értek lányul, pedig néha nagyon-nagyon jól jönne- nevetgélt szomorúan a fiú.
- Nicky csak a poszterfiút látja benne, egy banánhoz…
- Utálom a banánt- vágott közbe Kev.
- Jó, akkor a vécécsészéhez…
- Az tele van baktériummal és gusztustalan- szólt megint bele a fiú..
- Tehát egy banánmintás vécéhez több valós érzelmet táplál, mint Joe iránt. Taylor, pedig nem éppen az a megállapodós lány. Ő még szabad szeretne lenni. Nem akarja, hogy lenyesegessék a szárnyait.
- Aha- de úgy szeretném, ha megtalálná már végre a boldogságot. Mennem kell. Bandatájékoztató- majd hosszú, ruganyos léptekkel elindult, majd gyorsan visszaszaladt- Megkérhetnélek, hogy diplomatikusan kezeld ezt a beszélgetést? Nem szeretném, ha mástól hallanám vissza, hogy tudod a családi tikot.
- Persze, de, csak ha te is.
- Alap- vigyorgott Kevin, majd fogadalmuk jelképe képpen összepacsiztak.
Kalifornia állam, San Jose. A nap arany sugarai szemkápráztatóan verődtek vissza a hotel üvegfaláról. A társaság felszedelkőzött a legfelső- kilencedik- emeletre, ahonnan pompás kilátás nyílt az előttük elterülő hatalmas óriási pálmákkal tarkított tengerpartra. Ahogy elfoglalták a 3-3 személyes szobákat, amikhez közös előtér tartozott, Nicky levágta a csomagjait, s a teraszra futott.
- A Csendes-óceán! Jézusom, Danie gyere már. Ilyet még sohasem láttál: amerikai pálmafák élőben.
- Pálmafa?- indult el a lány nagy sebességgel, de elbotlott nővére ledobott pakkjában, s meginogott az egyensúlya, majd kezdett eldőlni, de Nick gyorsan elkapta a derekánál, s maga felé fordította.
- Köszönöm szépen- suttogta s nézett mélyen a srác szemébe Danie, majd gyorsan megrázta fejét és gyűlölködő tekintetet vett fel. Foghíjról odavetette a fiúnak- Kösz.
- A húgod még nem látott pálmafát?- érdeklődött Kevin Jacknek szegezve a kérdést.
- Itt Amerikában még nem, Spanyolországban igen, de akkor még kicsi volt és nem emlékszik rá, hogy milyen egy igazi fa, kókuszdiókkal- feltelte a fiú- Se Jerseyben, se New Yorkban, sem pedig Dallasban nincsenek ilyenek.
- New Yorkban is lakott?- nézett furán Nick.
- Honnan tudod, hogy élt Dallasban is?- döbbent meg a srác.
- Wáó, nem is tudtam- hazudott a Jonas-fiú.
- Akkor mit keresett az is a mondatodban?- vágta oda csípősen Jack.
- Hát, hogy New Jerseyben lakott és abból gondoltam, hogy… szóval érted…!
- Nem… csak rengeteget jártunk a Broadwayre. Láttuk az összes színdarabot, amiben szerepeltél… sőt ha jobban belegondolok, csak azokat láttuk- gondolkozott el a dobos, s végszóra húgai is megérkeztek- Nicky, mi miért csak olyan cuccost néztünk meg New Yorkban, amiben Nick szerepelt?
- A húgomat kérdezd, mindig ő és anyu választottak- vonta ki magát a felelősség alól a lány- Mr. Jonas legyen szíves elosztani, hogy ki, mi, és hol alszik.
- A számból vetted ki a szót- helyeselt Joe- Apu, apu, apu, apu légyszi- rebegtette a szempilláit a srác a siker érdekében, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora megkönnyebbülést okozott Danie-nek.
Az eligazítás után a három Jonas-testvér egy interjúval egybekötött fotózásra sietett, majd egy gyors kései ebédet követően máris egy Camp Rockos dedikálásra rohantak.
- Nektek mi a véleményetek Nicky-ről?- vetette fel a témát Joe, egy hatalmas ásítás után.
-Öhm… kicsit furcsa, de kedves- válaszolt Kevin, miközben egy óriás mosoly kíséretében, az aláírását egy sírástól vörösfejű lány kezébe nyomta.
- Mi az Joe, csak nem járni akarsz vele?- tért a lényegre Nick, s automatikusan írogatta alá, az elétolt képeket.
-Ami azt illeti… ja! Csak előtte kikérem a véleményeteket!- vallotta be a srác, s legbelül nem azt érezte, amit eddig, mielőtt összejött egy lánnyal. Semmi öröm, semmi felhők feletti lebegés, csak a sivár unalom.
- És mi lesz Taylorral?- tért érzékeny területre a legidősebb fiú.
- Semmi. Nicky-t választottam. Ennyi.
- Ha ez tényleg ennyi, akkor én vagyok a Mona Kevin.- nevetgélt a viccén a srác- Na, de komolyan. Miért hazudsz magadnak? Annyira vagy belé szerelmes, mint én egy banános vécékagylóba.
- Istenem… miért ismertek engem ennyire jól?- nyekegte Joe, s nem tudta eldönteni, hogy ennek örüljön-e vagy sem.
- Ez kicsit Danie-s hasonlat volt… banán meg vécé együtt. Abszurd- állapította meg Nick.
- Aha, ő mondta- felet Kevin.
- Jó, hogy említitek Lawless hármat- váltott témát Joe- Anya szerint szerelmes beléd, öcsi.
- Jonas kettő mond mit?- lepődött meg a fiú.
- Tegnap, amikor lejöttek a tetőről, oly szerelmesen nézett hőn szeretett testvéredre, mintha ezer éve olthatatlanul bele lenne bolondulva- szavalta régiesen Joe, mire a soron következő rajongó tátott szájjal vette ez a neki járó autogramkártyát.
- Anya, ennyi erővel mesekönyvet írhatna Frankie-nek- próbált Nick nem elpirulni, hisz tudta, hogy szülőjének, ha kis részben is, de igaza van.
- A hős piros dínók- találgatta a címet Joe.
- És a döntésképtelen Joe Jonas esete- folytatta Kevin.
- A banános vécével- vetett véget a nevetgélésnek Big Rob, aki mindvégig védelmezően állt a fiúk mögött- Még fél óra és megyünk. Vacsi, soundcheck, aztán mindez élőben. Mindenféle Taylorok nélkül- mondta a programot a testőr, az utolsó mondatot a második testvérnek címezve, aki erre válaszképp gyerekesen kinyújtotta a nyelvét, majd újra nekilátott a papírkupacok szignózásához.
- De Dan, biztos, hogy nem jössz?- kérdezte Jack már vagy századszorra, mikor a népes csapat a buszba igyekezett- Még egyetlen egy koncerten sem voltál. Még sohasem láttál engem élőben- vágott szomorú fejet a srác.
- Biztos. A saját zenémmel akarok foglalkozni.
- Légyszi, légyszi. A pálmafák kedvéért.
- Jack, ha nem akarja, ne erőltesd!- bölcselkedett Nick- A pálmafákért? Ne légy gyerekes.
A Lawless-srác, csak egy megvető morgással válaszolt.
- Nem megyek, de ígérem, hogy a következőn ott leszek.
- Tényleg?- csillant fel a fiú szeme, majd megölelte a kishúgát- Végre- majd sebes léptekkel elfutott Nicky után.
Danie dudorászva indult felfelé a fehérfalú folyosókon, amiket csak deréktájban tört meg a kék szalagcsík. A rövidebb utat választotta, ami egy kicsit rozoga fa csigalépcső volt, s minden egyes fok feljajdult a léptére. A lakosztály hatalmas ablakait narancsra festette a lemenő nap, s hívogató aranyhidat ívelt az óceánra. A lány felkapta a gitárját, a dalszöveges füzetét és egy zseblámpát, s immáron lefelé sietett a -meglepő módon- üresen tátongó partra. Ott leült egy fa tövébe, s kinyújtotta a lábát, így a morajló víz néha-néha megnyaldosta. Végignézett a tájon, s eszébe jutott a medence partján játszott dallam. Már az első akkordoknál kezdett összeállni számára egy dalszöveg, s így egyhamar énekelni kezdett.
It’s been in the past, for a while
And now it’s reviving in me
I’ve thinking that’s over
But you’re always on my mind
Stop! I don’t want it!
I would fly away!
(Már jó pár éve megtörtént)
(S most újraéled bennem)
(Azt hittem, vége van)
(De állandóan te jársz a gondolataimban)
(Állj! Én nem akarom.)
(Elrepülnék!)
Give me my wings
So I can fly
I remember to the pain
It lives in me so lively, so
Give me my wings,
And I’ll fly away
(Adjátok a szárnyaimat,)
(Hogy elrepülhessek)
(Emlékszem még a fájdalomra)
(Élénken él bennem, hát)
(Adjátok a szárnyaimat,)
(És repülök)
My dream is the reality now
Despite I don’t need this
Not in that way
With secrets, untrue words
Stop! I don’t want it!
I would fly away!
(Az álmom immár valóság)
(S mégsem kell nekem)
(Így nem)
(Titkokkal, hazug szavakkal)
(Állj! Én nem akarom.)
(Elrepülnék!)
Give me my wings
So I can fly
I remember to the pain
It lives in me so lively, so
Give me my wings,
And I’ll fly away
(Adjátok a szárnyaimat,)
(Hogy elrepülhessek)
(Emlékszem még a fájdalomra)
(Élénken él bennem, hát)
(Adjátok a szárnyaimat,)
(És elrepülök!)
Give me my wings
So I can fly
I remember to the pain
It lives in me so lively, so
Give me my wings,
And I’ll fly away
(Adjátok a szárnyaimat,)
(Hogy elrepülhessek)
(Emlékszem még a fájdalomra)
(Élénken él bennem, hát)
(Adjátok a szárnyaimat,)
(És elrepülök!)
I’m fallin’, without you
And you’re stretching your arm
So I fly with you
To admit, that you got me goin’ crazy
The worst thing that I can take
Stop! This is that I want
So would you fly with me?
(Zuhanok, nélküled)
(S te nyújtod a kezed)
(S veled repülök)
(Bevallani, hogy megőrülök érted)
(A legrosszabb, amit hetetek)
(Állj! Ezt akarom!)
(Repülnél velem?)
Danie megrémült, amint végigolvasta füzetében a kész szöveg utolsó versszakát. Nem tudta elhinni, hogy ami ellen erőteljesen küzd, azt a lelke mélyén már beismeri: Szerelem. A szótárban elvont főnévként szerepel, ám az életben ez annál sokkalta másabb. Egy érzés, ami hegyeket rombolhat le, s építhet fel, egy érzés, ami egyszerre lehet édes és keserű, ami elképesztő magasságokba vihet, s dobhat le a pokolnál is mélyebbre. Danie megrázta magát, hogy kiürítse a gondolatait.
- Nem vagyok szerelmes Nickbe. Marhaság az egész!- mondta magának hangosan, mintha hallaná magát, akkor jobban elhinné. S bár maga is tudta, hogy érzései elől nem szaladhat el, futólépésben indult vissza a szállodába, maga mögött hagyva a mérgesen morajló óceánt.
Az óra lassan elütötte az éjfélt. Majd el is hagyta öt perccel, mikor léptek zaja ütötte meg Danie fülét, aki negyed tizenegy óta ült az ajtó melletti fotelben, a társaságot várva. Mint aki tűkbe ült, úgy pattant fel, s rántotta fel az ajtót, így szembetalálva magát Frankie-vel,
- Hello Lola- mosolyodott el a fiúcska, s megölelte a lányt.
- Szia- lépett be kisöccse mögött az ajtón Kevin- Bocs a késésért. Eszméletlenül, lelkes rajongók vannak itt. Alig bírtunk eljönni.
- Nem baj! Lényeg, hogy egyben vagytok!- mosolyodott el a legkisebb Lawless, majd miután köszönt a csapat többi tagjának, be szeretett volna menni a szobájába, de Mrs. Jonas hihetetlenül gyorsan darálni kezdett.
- Van 3 fürdőnk, de ha mindenki csak 5 percet van a fürdőben, akkor is 25 perc alatt vagyunk meg, tehát háromnegyed egyre. Nick egyél valamit, most- osztogatta a parancsokat a nő, de senki sem adta jelét, annak, hogy felfogta volna a mondatokat- Mire vártok még? Spuri! Amúgy boldog 18. születésnapot Nicky!
A banda gyorsan, ám annál lelkesebben köszöntötte a lányt, s olyan erőltetett menetben készültek el, hogy egy órára, sokan már vígan- vagy kevésbé jó hangulatban, de- húzták a lóbőrt.
Jack ijedten ugrott ki az ágyából, s vágtatott el a húga hálója felé. Teljesen elfelejtette, hogyan lehetett ilyen feledékeny? Egy vadkan is megirigyelné azt az erőt, amivel benyitott a szobába. Danie még az előtt kikelt az ágyból, mielőtt testvére a sziluettjét kivehette volna.
- A torta… - suttogta holtra vált arccal a srác.
- Most?- lepődött meg a kishúg.
- Kérlek szépen!- mondta esdeklő hangon a dobos.
- De Jack, éjszaka van! Fáradt vagyok.
- Légyszi, légyszi, légyszi!- borult térdre Jack- Nick is megy veled, úgyis olyan virgonc volt egész nap.
Danie elkeseredett arcot vágott, de a srác már mellé is ugrott egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Jó oké, milyen legyen?- adta meg magát a lány.
- Cukormentes, kívülről csokis, belülről mogyorós, mazsolás és legyen a tetején egy hatalmas N betű tejszínből.
- Oké- morogta az orra alatt a legkisebb Lawless, majd direkt nekimenve bátyjának az ajtó felé sietett.
- Danie!- szólt lágyan a dobos- Ne haragudj rám! A konyhát, már délután lefoglaltuk Joe-val, na jó ő csinálta, de egyszerűen kiment a fejemből. Amúgy köszönöm, hogy bevállalod! Egyébként rendelni akartam, de ez a turnézós időbeosztás nem engedi.
- Oké- ölelte bátyját a lány, majd fél perc múlva messze járt.
A konyha hatalmas volt. A falak mentén végig beépített szekrények, amik fehéren világítottak, s tele voltak pakolva fontos és kevésbé nélkülözhetetlen kellékekkel. Középen magasodott a preparáló pult, a sütő, s minden, ami jelenleg a torta születéséhez nélkülözhetetlen volt. Innen csak 1 boltív választotta el a konyhafőnök irodáját, ami a hotel csillagszámát tekintve elég szegényes volt. Hátul egy nagy kartotékszekrény terpeszkedett, ám mégsem ez, hanem egy óriási fenyőasztal töltötte be majd az egész helységet, s némileg el is torlaszolva a bejáratot, ami előtt egy szalagkorláton lógó láthatóan kapkodva írt papír hirdette, hogy idegeneknek tilos a belépés.
- Jó hely!- nevetgélt Nick, de Danie nem válaszolt neki, csak leszegett fejjel nézett szét a raktárban. 30 perc megfeszített munkatempóval elérte, hogy a piskóta már a sütőben melegedett, így engedélyezett magának egy szusszanásnyi időt. Lassan nekitámaszkodott a pultnak, ám Nick állt előtte.
- Találtam habzóbort a hűtőben!- mutatta fel a szerzeményét a srác boldogan.
- Cukorbeteg vagy!- szűrte a szavakat a fogai között a lány.
- Igen, és? Ebben 2 g cukor van, direkt az énfajtámnak kifejlesztve! Miért akadsz ki?
- Azt hittem tele van cukorral, és nem akarom, hogy feldobd a talpad.
- Csak nem aggódsz értem?- húzta vadító félmosolyra a száját a fiú.
- Attól, hogy te gyűlölsz engem-, nyomta meg jó erősen, a gyűlölsz szót Danie- attól nekem, nem kell automatikusan a halálodat kívánnom. Vagy tévedek?
- Akkor ez a sértődés tárgya. Ekkora baromságot!- mondta gunyoros fennhangon Nick.
- Ha akkora baromság, akkor minek mondtad?
- Ne felejtsd el, hogy előtte közöltem: minden szavam hazugság.
- De anyud teljesen elhitte, már előtte is. De neked, muszáj kellett visszafordulni és tovább feszíteni a húrt!
- Neked meg lételemed a hiszti. Én nem gondoltam volna, hogy ezt majd ennyire mellre szívod. Barom voltam. Felejtsük el, oké?
- Jó nagy barom méghozzá- nevetett Danie.
- Akkor? – ölelte magához szorosan a lányt Nick.
- Hé ember! Nem mondtam semmit – bújt ki a srác karjaiból a legkisebb Lawless – Gondolkodnom kell rajta!
- Adhatok valamit, ami talán segít agyalni?- kérdezte félénken a Jonas-fiú.
- Jó, oké- dörögte Lola ingerülten.
Nick egy óvatos mozdulattal magához húzta a lányt, bal kezét Danie derekán pihentetve. Ujjbegyeivel lassan végigsimított a legkisebb Lawless arcán a szemgödrétől egészen az álla hegyéig, mielőtt egy apró csókot lehelt a lány szájára. A levegő tapinthatóan megtelt elektromos szikrákkal, Danie testén, pedig jóleső remegés futott végig.
- Miért te vagy az egyetlen, akinek nem bírok nemet mondani?- dadogta Danie elpirulva, majd az alsó ajkába harapott.
- A személyes varázsom és a naiv lelkem teszi- mosolyodott el a srác.- Na, akkor mi lesz a pezsgővel?
- Jó, oké, nem bánom. De csak, ha most azonnal felmész és adsz be magadnak inzulint. Már ha belefér a napi kalóriamennyiségedbe a pia.
- Megoldom- nevetett a srác, egy puszit nyomott a lány arcára, s már ki is viharzott a konyhából.
A legkisebb Lawless egy hatalmas levegővétel kíséretében próbált a töltelék elkészítésére koncentrálni, de gondolatai minduntalan Nick-re vándoroltak. Türelmetlenül várta a fiú visszaérkezését, félpercenként tekintett a falon függő órára, ami már így is 2 órát mutatott.
A srác negyed óra múlva tért vissza. Eltolta a szalagkorlátot, s leült az asztalra, félretolva annak egyetlen díszét, egy szegényes lámpát. Érdeklődve nézte a sütögető lányt, miközben szorgalmasan kortyolgatták mindketten az édes nedűt. Észrevétlenül fogyott el egy üveg, s már a második palack felének is hűlt helye lett. Ezzel egy időben a hangulat is egyre oldottabb, felszabadultabb lett, s egyikükről sem lehetett volna még kis részben is azt mondani, hogy józanok volnának.
-Íme- mutatott a kész tortára háromnegyed 3 környékén a lány, mogyorókrémtől maszatos felsőben.
- Wáó- mondta a srác, majd az utolsó cseppig kiitta pohara tartalmát, majd lisztet szórt Danie hajába.
- Mit csinálsz?- próbált mérges arcot vágni a legkisebb Lawless, de elnevette magát.
- Kínai testpúdert rakok bele- vigyorogta a fiú.
- Ehhez mit szólsz?- markolt bele a zacskóba Danie, s megdobta vele Nicket, aki erre rohanni kezdett a konyhában. Egy kívülálló csak 2 őrültnek nézte volna a fiatalokat, ám ők maguk belülről úgy érezték, mintha az egész csak egy vihar előtti szél lenne. A srác egy kitérő hadművelet alkalmával lekapcsolta a villanyt, mire az asztali lámpa automatikusan felkattant.
- Talán azt hiszed félhomályban, kevésbé leszel lisztes?- hallatszott a versenyszellem a lány hangjából.
Ám a fiúnak nem volt esélye a válaszra, mert elcsúszott egy kósza pacán, s csak kis híján múlt, hogy nem verte szét a fejét az asztallapban.
- Jól vagy?- hallatszott Danie aggódó hangja hátulról.
- Aha. Nincs semmi bajom, de ha leszednéd rólam ezt a dzsuvát- mutatott a liszttel teli hajára Nick- annak, örülnék. Ugyanis nekem, ellentétben egyesekkel, nem egy marék cucc került rá, hanem minimum egy kiló- válaszolt a srác, miközben hosszában elhelyezkedett az asztalra.
- Nem tehetek róla, hogy nem tudsz gyorsan kitérni- tromfolta le akaratlanul is a lány, majd a fiú invitálására az ölébe ült úgy, hogy lábait a srác háta mögött összekulcsolta. Szemeik egy magasasságba került ezáltal, s egyikük sem akart elszakadni a másik tekintetétől.
- Mert ez olyasféle alap tulajdonság?- érdeklődött Nick pár perc némaság után, nem véve észre az élcet a legkisebb Lawless mondatában.
- Legalábbis- rajtad kivéve- mindenki tudja valamilyen szinten-, feszítette a húrt immár szándékosan Danie mosolyogva.
- És ebben mennyire vannak otthon?- tapasztotta ajkait a lányéra, nem is sejtve, hogy mekkora lavinát indít el vele. Az ital soha nem tapasztalt vadságot és szenvedélyt hozott ki belőlük. Érzékeik, mélyen elásott vágyaikkal karöltve kitörtek börtönükből, s ezzel orkánerejű erotikus vihart szított a két fiatal közé. Féktelenül csókolták egymást, szinte széttéptek a másik ajkát. Ám a fájdalommal nem törődtek, mert a vágy erősebb érzésnek bizonyult. Nick kezei öntudatlanul indultak el felfedezni Danie testét, de a lány ebből mit sem érzett, hisz önkívületi állapotban túrt a srác hajába, majd szabadította meg a trikójától. Nick szaggatottan kezdte venni a levegőt, s minden egyes porcikája a legkisebb Lawlesst kívánta; egy égiháború tombolt a testében. Ösztönösen hajolt a lány nyakra, s kezdte el csókolgatni, ezzel kéjjel teli lihegést váltva ki Danie-ből.
- A tiéd vagyok!- suttogta a lány kiszáradt torokkal.
A srác egy határozott mozdulattal döntötte hanyatt a legkisebb Lawlesst, melynek következtében a lámpa egy keserves recsegés kíséretében a földre zuhant, s ott burája kettérepedt, ám még így is barátságosan világított.
- A konyhafőnök nem fog örülni!- állapította meg Danie pihegve.
- Szarok rá!- zárta rövidre a beszélgetést a fiú, majd újfent forró csókolózásba kezdtek. Addig simogatták, csókolták, ölelték egymást, míg pihegve és verejtéktől vizesen feküdtek egymás karjaiban. Nick engedélykérően nézett a lány szemébe, hogy megtegye azt a lépést, ami örökre összefűzné és 180°fokos fordultnak tenné ki a kapcsolatukat, ám a legkisebb Lawless zaklatottan kapta el a tekintetét.
- Ne haragudj!- mondta alig érthetően a lány - Nem tudom megtenni.
- Nem akarsz engem?
- Nem, itt nem erről van a szó-ült fel Danie, majd a térdének beszélt tovább- 12 éves korom óta a Föld összes kincsét odaadtam volna, csak hogy megérints, csak hogy átölelj, vagy egyszerűen visszaköszönj az utcán. Most, hogy úgy érzem, túltettem magam rajtad, ennél sokkal többet megkaptam és… és én félek!- szavai egyértelműen zaklatott motyogásba csaptak át.
- Te tartasz tőlem?- döbbent le a srác, s kezét, amit eddig a legkisebb Lawless vállán nyugtatott, úgy húzta el, mintha áramütés érte volna.
- Nem! Nem tőled. Attól, hogy újra fülig belédzúgok, hogy megint a padlóra kerülök- pirult el a lány - Nem láttad a felsőmet?- érdeklődött, miközben felpattant az asztalról, s lázasan összeszedte a ruháit.
- Fogalmam sincs hová dobtam. Itt az enyém-, nyújtotta az atlétáját immár felöltözve a fiú- Danie, miattam soha többé nem leszel depis- mondta Nick, miközben a mellére vonta a lányt.
- Megígéred?
- Meg- felelte a fiú, majd lassan ringatózni kezdtek, míg mindkettejük szívverése visszaállt az eredi ritmusára.
- Ez a konyha… ez valami bombasújtott övezet. Borzalmas- törte meg a némaságot a legkisebb Lawless- Segítesz rendbe tenni?
- Én csak csendes megfigyelő voltam- nevetgélt a srác, mire Danie hozzávágott egy marék lisztet.
15 perc múlva már a liftre vártak a hallban, ahol rajtuk kívül a szundikáló recepciós volt. Nick agytekervényei akarata ellenére kezdtek el lázasan forogni: Ebben az estben mit jelent a szövetség?
Engedje, hogy az a láthatatlan kötelék-, amit mi szerelemnek is nevezhetnénk- teljesen befonja? Vagy ne is érdekelje őt a gyomrában repdeső pillangók?
Szólj hozzá!
16. rész
2009.08.26. 20:56 Korall0303
Ébredezett a nap. Gyenge sugarai már messziről világítottak, s mosolyt csaltak azokba az emberekbe, akik ebben a korai időpontban -hajnali ötkor- már talpon voltak Közéjük tartozott Denise Jonas is. A nő az ágya melletti éjjeliszekrényen heverő órára pillantott, majd mikor meglátta mennyi az idő, egy csalódott sóhaj kísértében a fejére húzta a paplant. Ide-oda forgolódott, majd vontatottan felkelt. Lábujjhegyen kiosont a nappaliba, s félálomban nekiállt kávét készíteni, mikor a szomszéd lakosztályból kiabálás ütötte meg a fülét.
- Ne Joe, az Isten szerelmére kímélj meg!- hallatszott Jack erőtlen mormogása.
- Mit vegyek a húgodnak?- a fiú hangja mellett valami nyikorgás is megjelent, ami biztosította Denise-t, hogy második gyermeke elkezdett ugrálni az ágyon.
- Nyugalmat- kuncogott a nő, majd a dobost felmentve a beszélgetés alól, átment s kitessékelte a fiát.
- De anyu!- nyavalygott a srác, s leült a székre.
- Nincs de… Amúgy miért vagy ébren?
- Holnap van Nicky szülinapja és nem tudom, mit vegyek neki.
- Neki vagy inkább Taylornak?
- Nickynek! Taylor és köztem nincs semmi, csak barátok vagyunk!
- Joseph, az anyád vagyok, nem egy tizenéves rajongód, aki minden szavad szentírásnak tekinti. Kérlek szépen ne nézz madárnak, oké?
-Nem nézlek annak!- mondta Joe szemrebbenés nélkül.
Anya és fia hosszú ideig némán néztek farkasszemet.
- Jó oké! Nyertél! Taylor is… szóval ő is bejön. De Nicky is! És képtelen vagyok…
- Választani- fejezte be a srác mondatát Mrs. Jonas.
- Öhm… végül is igen. De Danie tegnap azt mondta, hogy a nővére szeret engem!
- Az a lány teljesen bele van zúgva az öcsédbe, de attól még igazat mondhatott. Nem garantált, hogy a rózsaszín ködtől félrebeszélt. De kisfiam, elég érett vagy ahhoz, hogy felvilágosítsalak: a lányok választják ki a srácokat, ti csak fennakadtok a hálón. Felesleges Taylor és Nicky között vacillálnod, majd az idő eldönti- bölcselkedett a nő, majd egy puszit nyomott a meghökkent arcú Joe homlokára.
- Mi az, hogy Danie meg Nick?
- Tegnap, amikor lejöttek a tetőről, olyan tekintettel bámulta az öcsédet, mintha évek óta szerelmes volna belé- vágott mérges-mosolygós arcot, a nő, miközben kiitta a kávéját- Nem, mintha nem tartanám aranyos lánynak, de ha jól tudom, akkor Lawlesséknek tiltott gyümölcsnek számítotok egészen a 18. születésnapjukig- folytatta Denise, majd egy kacsintás kíséretében kitessékelte fiát a szobából.
- Anya, ne sértődj meg, de ők- mármint Danie meg Nick- utálják egymást. Kezdesz egy kicsit begolyózni- támaszkodott hanyagul az ajtófélfának a srác.
- Te meg tán már nem is kezdesz egóbajnok lenni- vágott vissza Mrs. Jonas, s rásózott egyet fia hátsójára, majd becsukta mögötte az ajtót. A folyosó még sokáig verte vissza Joe egyre halkuló nevetését
Kevin Jonas napja határozott rosszul kezdődött. Az ő nézete szerint olyan korai időpontban-, a valóságban fél hétkor- keltették fel, hogy olyat ember nem pipált még.
- Anya, miért utálsz te engem?- morogta a srác, majd fejét a paplan alá dugta.
- Téged utállak, Joe szerint kezdek meghülyülni, mi jöhet még? – zsörtölődött a nő- Na jól van kapsz még 5 percet szépfiú, de aztán ne lássalak itt lustálkodni!
- Jó fej anyám van- mosolyodott el a srác, majd összekucorodott.
- Kincsem- szólt Denise 2. gyermekének- gyere velem.
- 5 perc nekem is!- bújt Kevin mellé Joe, hogy szabotálja annak pihenési szándékát.
- Távoz tőlem Sántán!- motyogta a legidősebb Jonas testvér, majd lelökte a „betolakodót” a földre, aki sértődést színlelve kicsörtetett anyja oldalán a szobából.
- Ha az öcséd és Lola között történt valami beszélgetésen kívül, akkor…- kezdte Mrs. Jonas a fortélyoskodást, de a fia belefojtotta a szót.
- Aminek az esélye egy a millióhoz…
- Muszáj ilyen szkeptikusnak lenned?
Zajtalanul benyitottak, de egy hatalmas ordítás elvonta a figyelmüket a párocskáról. Frankie az orrát fogta, s a parkettán hevert.
- Kincsem, ne haragudj! Nem akartam rádnyitni az ajtót. Vérzik?- aggódott a nő, majd leguggolt csemetéjéhez.
- Nagyon fáj- sírt a kisfiú, majd elengedte az orrát, így láthatóvá vált egy vékony kis vércsík.
- Nem olyan komoly! Gyere, lemossuk a fürdőnkben-, vezette ki kézen fogva legkisebb fiát Denise, de negyed óra múlva már vissza is tért. Danie és Nick ugyanabban a pózban aludtak, amelyben az álom érte őket.
-Nicholas! Reggel van! Ideje, hogy felkelj-, simogatta meg gyermeke arcát Mrs. Jonas. A srác csak nyöszörgéssel válaszolt és még jobban magához ölelte a legkisebb Lawlesst. A nő elhagyta a szobát, majd Jackkel karöltve ismét megjelent.
- Danie! Ébresztő!- énekelte a fiú lágyan testvére fülébe, de haszontalanul.
- Itt keményebb eszközökre lesz szükség!- állapította meg Denise, mire Jack a húga telefonjához nyúlt, kikereste benne a leghangosabb dalt, a mobilt a lány füléhez tette és benyomta a „lejátszás” gombot. Danie úgy ébredt fel, mintha ágyúból lőtték volna ki. Nick pedig álmosan és zavarodottan tekingetett az anyjára.
- Magyarázat?- vágott szigorú arcot Jack.
- Mire?- kérdezte a Lawless-lány tettetve az értetlent, miközben visszabújt az ágyba.
- Tudod te, hogy mire!- dühödött fel a fiú.
- Nem. Fel kell világosítanod!- feleselt nyomott hangon a lány.
- Összebújva aludtál Nick-kel, a kezed a szíve fölött volt és…
- Ne folytasd, mert mindjárt idehányok-, vette elő színészi képességeit a lány.
- Nem voltál túl meggyőző. A múltkor ordítva tépted fel z ajtót. Valld be, hogy smároltatok- fortyogott a srác.
- Jack, 4 óra tájékán sikerült elaludnom. Légy szíves, ne zaklass az agyrémeiddel. Nincs köztünk semmi, amire te gondolsz!- tért ki a pontos válasz alól Danie, de mondata lenyugtatta a bátyját. A srác a lány mellé ült a kezét a vállára tette, mire Denise tapintatosan kihátrált a helységből.
- Az album miatt vagy letörve?- érdeklődött a legidősebb Lawless, ám feleletet nem kapott- Figyelj otthon még van egy album, csak én és Anyuék vannak benne, de ha akarod a tiéd. Danie elmosolyodott, mert Nick a takaró alatt megsimogatta a kezét.
- Mit vigyorogsz? Nagyon aranyosak a képek!
- Nem azon. Szeretlek- ölelte meg a bátyját Danie.
-Én is téged!- puszilta meg a húga feje búbját a testvér, majd elindult az ajtó felé, de félúton visszafordult- Apropó, keltsd fel azt a lusta dögöt ott melletted- tette hozzá a srác, majd kisétált.
- Jó reggelt!- bújt Danie-hez Nick.
- Neked is- a lány egy váratlan mozdulattal a fiú medencéjére ült. A srác kitúrta a legkisebb Lawless szeméből a hajat. A 3. Jonas megpróbált felülni, s ennek következtében Lola az ölébe csúszott. Szemük egy magasságba került. Danie úgy érezte magát, mint aki örvénybe került- nem tudott szabadulni Nick tekintetétől. Ajkaik mágnesként vonzották egymást, mígnem egy csókban forrtak össze.
- Ezt nem kellene!- húzódott hátrébb pironkodva a lány.
-Igaz. Öltözködni kéne, meg minden ilyesmi- dadogott a fiú, majd szétszórtan összeszedte a ruháit és pánikszerűen a fürdőbe menekült. Danie félt. Határozottan attól tartott, hogy amit már hónapok óta sulykolt magába- történetesen azt, hogy teljesen túltette magát Nicken- mégsem annyira igaz, mint amennyire ő szeretné. Gyorsan felállt, beletúrt a hajába, magára húzta az első göncöt, amit a táskájában talált. A tükör előtt párszor végigszánkázott a fésűvel a lobboncán, kihúzta a szemét és már le is szaladt az ebédlőbe, ez egyszer nem törődve a reggeli fogmosással.
Ám félúton találkozott Bennel, aki az anyjával folytatott lázas eszmecserét a pingvinekről, ám barátnője közeledtével átváltott „lazacsávó” stílusba.
- Csaó Dan!- köszönt a fiú.
- Hali! Csókolom!- válaszolta a lány, mire a nő viszonozta az üdvözlést, majd sietve elment.
- Hova, hova?- érdeklődött a srác, de már Danie válasza előtt, a hasa egy hatalmas morgással felelt.
- Jonasék mellett tönkre, jelenleg reggelizni- mondta a legkisebb Lawless, de amikor a szeme sarkából meglátta a közeledő Nicket, gyorsan rávágta- de nem vagyok túlságosan éhes, menjünk inkább hozzátok.
- De korog a…- a lány egy mogorva pillantással elhallgattatta. Danie próbálta nem észrevenni azt az undorodó tekintetet, amivel a 2 srác végigmérte egymást. A Jonas fiú futtában egy mosolyt küldött Lola felé, mire az zavartan elkapta a fejét. Fellélegzett mikor Ben szobájában már az elé pakolt gabonapelyhet eszegette.
- Szórakozottnak tűnsz!- állapította meg a kamasz.
- Miből gondolod?
- Villával eszed a pelyhet!
- Ez ciki- mondta Danie, s a vér a fejébe szökött.
- Nem ez a ciki!- jött ki a szobából egy ismeretlen lánnyal George, s miközben a csajszit szinte kilökdöste az ajtón, csimpánzmód vakarózott.
- Te velük alszol?- kérdezte a Lawless-lány a fogai közt szűrve a szavakat.
A nyílászáró hatalmasat csattant, ahogy George bevágta- az ablak is beleremegett. Felpattant az asztalra, nem törődve annak segélykérő recsegéseivel.
- Ki volt ez a bige? A kocsmában csípted fel? Adel mit szól ehhez?- árasztotta el bátyját kérdésözönnel Ben.
- Leszarom azt a ribancot! 1 hónapja dugunk már, erre más kell neki! Amúgy nem a kocsmában, hanem itt hallban. De nem én vagyok a fő attrakció!- csúfondárosan Danie-re pillantott.
- A másik szintén skizofrén éned? – érdeklődött Ben.
- Haha, kacag a májam. A BFF-ed bepasizott-, jelentette be George.
- Te hülye vagy!- tromfolta le testvérét a fiú.
- Én? Éjjel ott smárolt a medenceparton!
- Meg vagy húzatva?- képedt el Danie, miközben érezte, hogy gyomra öklömnyire zsugorodik.
- Lola mesélj nekünk: Nick Jonas hogyan csókol?
A lány feje rákvörös lett, de továbbra is pókerarcot vágott.
-Netán kéne egy kis memóriafrissítés? Olyan 3 óra tájban, Nicken egy fehér trikó volt, ami egy heves csókolózás közben le is került róla. Tovább is van; mondjam még?
- Ekkora fantáziával mióta vagy megáldva?- vágta oda epésen Ben.
- Vá-vá-vá-várj, ne siess! Éppen túl voltunk az első meneten Natalie-val- azt hiszem így hívják- és kimentem rágyújtani, erre mit látok: Danie kint gitározgat, mikor megjelenik az a nyomorék, kicsit beszélgettek, aztán…
- Elég már George- pattant fel Danie- nem hagyom, hogy továbbra is baromságokat beszélve, ribancnak állíts be. Nem érdekel, hogy mit dumálsz, mert rohadtul szar alak vagy. Bocs, az őszinte szóért.
- Lehet, hogy téged nem zavar, de mit fog hozzá szólni a bátyád?- dobta be az aduászát a srác.
- Szánalmas- énekelte a lány, aztán parancsoló hangnemre váltott- Ben, állj félre- s gabonapelyhének maradékát George arcába loccsantotta, majd orkánsebességgel elhagyta a szobát. Ben teátrálisan testvére arcába röhögött, majd, mint egy hű juhászkutya, követte a barátnőjét.
-Mekkora egy barom ez a George!- mérgelődött a fiú- De ugye nem igaz, amit mondott?
- Dehogyis… fuj!- nevetgélt Danie, s fohászkodott érte, hogy Ben ne szűrje ki hangjából a hisztérikus árnyalatot. Úgy érezte, mintha egy vasököl a szívébe markolt volna és minden egyes másodpercben facsarna rajta egyet. Életében először hazudott a barátjának.
-Lola!- hallatszott valahonnan egy kellemes tenor. A lány megfordult és Kevin közeledett felé- De jó, hogy itt vagy! Apu üzeni, hogy fél óra múlva ő kijelentkezik addig meg össze kéne cuccolni.
- Oké! Köszi!- s a lány elindult Kev mellet, s most az egyszer örült, hogy Bent faképnél hagyhatja.
Mérhetetlen megkönnyebbülést érzett, mikor az üres szobában levetette magát az ágyra. Ám öröme nem tartott sokáig, mert Nick belépett az ajtón. A legkisebb Lawless feszülten felugrott, s láthatóan szétesetten pakolászni kezdett. Mindketten az ágyra gyűjtötték össze szétrámolt ruháikat, s mikor kezük váratlanul, csak 1pillanatra összeért a lány zavart-ingerülten elhúzta.
- Gond van? Zaklatottnak látszol.
- Semmi baj- hebegte Danie, majd kifakadt- Hazudtam Bennek kettőnkről. A lányt kettős érzés fogta közre: egyfelől ott volt a szégyen és a lelkiismeret furdalás, másrészről 1 eufórikus öröm, ami akkor töltötte el, mikor kimondta a bűvös „kettőnkről” szócskát.
- Ha ez megvigasztal én sem mondtam volna meg neki az igazat- próbálkozott a lány jobbkedvre derítésével, miközben a karjaiba zárta, a mellére vonta s lágyan ringatni kezdte.
- De én sohasem tettem még ilyet. Átvertem, pedig száz százalékig megbízik bennem. Olyan átkozottul mocsoknak érzem magam!
- Nyugodj meg! Nem vagy az!- mondta a srác, miközben Danie haját simogatta. A legkisebb Lawless azon kapta magát, hogy alig vesz levegőt és szédül.
- Köszönöm- tolta el magától a fiút Lola, s kapkodva bedobálta a ruháit.
20 perc múlva Joe Nicky mellett ült a buszban, és a kezével játszott. Ujjbegyével különböző formákat rajzolgatott a lány tenyerébe.
- Áruld el!- nyafogta a középső Lawless már vagy századszorra a szülinapi ajándékára célozva.
- Még nem vettem meg!- vallotta be töredelmesen Joe.
- Micsoda??- hüledezett a Nicky, mintha alig 2 hetes flörtölészés után elvárhatná a meglepetést.
- Nem tudom, mit adjak- halkult el a srác.
- Szar ügy- vágta be a durcit a lány, de a fiú mit sem vett észre belőle.
-Mi az, amire rajtam kívül vágysz?- nevetgélt Joe.
- Most, hogy mondod- futott át egy kósza gondolat Nicky agyán-, van 1 cipő, ami nagyon bejön. Tegnap láttam a plázában, de nincs rá pénzem, mert Jack heti 100 dolcsit (kb. 20000 Ft) ad, és már vettem belőle egy csomó cuccot. Fityingem sem maradt.
-Szóval cipő- villanyozódott fel a srác, s 1 mosoly terült szét az arcán- Mennyibe kerül?
-Nem nagy ára van, 300 $ (kb. 60000 Ft). Olyan szép, kék, masnis és tűsarkú és légyszi, légyszi- vette elő bociszemeit a lány.
- Oké, a tiéd csak szólok Jeffnek, hogy álljon meg a plázánál- vigyorodott el újfent Joe, nyomott egy puszit Nicky arcára, majd elindult a busz orra felé. A középső Lawless elégedetten nézett utána. Most már nemcsak a szépfiút, hanem a kimeríthetetlen aranybányát látta benne, s ez a gondolat végtelen örömmel töltötte el.
A bevásárlóközpont pár kilométerre a hoteltől a Chicago és a harminchetedik utca sarkán feküdt.
- 20 perc!- kiáltott Mr. Jonas Joe és Nicky után, mikor azok elhagyták a buszt.
- Hányadikon van a bolt?
- Csak az ötödiken, a mozi mellett.
- Oké, siessünk- adta ki a parancsot a srác, majd bevetették magukat a liftbe.
Szerencsétlenségükre tömve volt tinikkel. Lányokkal.
- Ez Joe Jonas!
- Jézusom!
- Biztos, hogy ez ő?
- Egy lánnyal! Joe Jonas egy lánnyal van!- hallatszott a susmus a hátuk mögött.
- Tudod Bernard, egyre jobban unom, hogy Joe-hasonmás vagy. Mindig ez van! Nem unod még?- rögtönzött Nicky, s rákacsintott kísérőjére.
- Ez van! Nekem tetszik!- vágta rá a srác szopránba nyúló hangon.
A lányok elborzadtak, s egy emberként hátráltak a felvonó hátulja felé. Az ötös szám narancssárgán villant fel, a 2 fiatal, pedig sietve kilépett és szinte repülve szelték a folyosókat.
- Itt maradsz, ha szépen megkérlek?- kérdezte „Bernard”.
- Honnan tudod, hogy melyik cipő kell?
- Majd megkérdezem az egyik eladót!- válaszolta a fiú, majd be is vetetette magát a boltba. Körülnézett, s csakhamar bepánikolt. Az üzlet csak női cipőket árusított majd’ 500 négyzetméteren, eladó viszont sehol. Így a hozzá legközelebb álló személyt szólította meg.
- Elnézést, egy olyan csukát keresek, ami tűsarkú, kék, masnis és…
- Szia Joe!- mosolygott rá Taylor.
- Izé… hello! – pirult el a köszöntött.
- Mit csinálsz te itt?
- Vásárolok… Nicky holnap ünnepli a 18. szülinapját és kell neki valami, ami tűsarkú, kék…
- És masnis… valami olyasmi, mint ez!- mutatta a lány ugyanazt a cipellőt, amit Nicky kinézett magának- Szerintem is szép darab. Jól menne a flitteres ruhámhoz.
- Megveszem neked- szaladt ki Joe száján.
- Én nem azért mondtam- szabadkozott Taylor hevesen.
- De én ragaszkodom hozzá- erősködött a srác és már 2 dobozzal a karján a pénztárhoz igyekezett.
- Eszméletlen rendes vagy! Kedves tőled, tényleg!- hálálkodott a lány.
- Ugyan, azok után, hogy vállaltad velünk a fellépést. Fogadd ezt úgy, mint a banda háláját.
- De édes- mosolyodott el az énekesnő, és egy puszit adott a srácnak.
- Nem lenne kedved találkozni velem holnapután?- kérdezte egy hirtelen ötlettől vezérelve Joe.
- Persze! Most sietnem kell, de ezer hála a cipőkért! Majd hívlak- darálta Taylor, majd ki is szaladt a boltból.
A srác a fejéhez kapott- nem tudta elhinni, hogy ekkora bolond volt. Két lány agyát is húzza, holott igazából mindkettő csak vonzza, a pillangók nem kísérték soha, mikor velük töltötte az időt. Kesze-kusza gondolatokkal lépett Nickyhez, aki se szó, se beszéd kitépte a kezéből a szatyrot, feltépte a dobozt, s mikor megpillantotta a lábbelit, a boldogságtól Joe nyakába ugrott.
- Örülök, hogy örülsz- mondta a fiú robotszerűen, mintha a beszéd csak 1 rossz beidegződés lenne a számára- De siessünk, nem szabad késni.
Szólj hozzá!
15. rész
2009.08.26. 20:55 Korall0303
Egy verseny kedvéért, most ide is felteszem a blogot- de nem lenyúlni, mint annak idején!
Rendben- válaszolt Nick, miközben arca a lemenő nap színeibe öltözött.
- Hát. Akkor én…
- Le kéne menni. Biztosan aggódnak.
- Aha- próbált valami értelmes mondatot összehozni Danie, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A vacsora már rég véget ért, de Mr. Jonas a helyén ülve várta a fiát, s percenként az órájára pillantott.
- Hol lehetnek? Több mint 1 órája, hogy Nick felment!- aggódott a férfi.
- Kevin, nyugodj meg. Beszélgetnek, összecsiszolódnak, kihúzzák egymást a „depiből”- mondta Mrs. Jonas, s az utolsó szóhoz segítségül hívta a kezeit, hogy idézőjeleket írjon le vele.
- Vagy éppen vérbe fagyva fekszenek, a nem tudom hol. Én megkeresem őket!- pattant fel a helyéről a fiúk apja, mikor a 2 fiatal betoppant.
-Hali- köszönt a srác egy rémisztően magára erőltetett mosollyal.
- Mi ez a mosoly?- kérdezte Denise, miközben gyanúsan végigmérte gyermekét.
- Semmi. Már mosolyogni sem szabad? Amúgy meg ha nagyon akarod tudni, először Danie bal lábát, majd a jobb kezét törtem el és leköptem, persze mindezt azután, hogy lelöktem a tetőről és csak a hullája áll itt mellettem. Nem értem miért nem lehet bennem egy kicsit is megbízni!?- fakadt ki Nick, majd úgy becsukta maga mögött az ajtót, hogy beleremegtek az ablakok. Danie úgy állt a szülők előtt, mit egy darab fa, pedig testrészei rázkódtak az elfojtott sírástól.
-Na, akkor mit csináltatok?- érdeklődött az idősebb Kevin.
- Csak beszélgettünk!- motyogta Danie. Sohasem tudott jól hazudni.
-Miről?- kukacoskodott tovább a férfi.
- Hát, tudja, ahogy maga mondta… lelkiztünk.
Mr. Jonas némán odalépett a lányhoz és átölelte, majd finoman kitessékelte a szobából. Danie úgy kapkodta a lábait, mintha nem is futna, hanem repülne. Sós könnyek csíkozták az arcát, s hullottak alá, míg végigsiklott a folyosón, s egy grizzlymedvéhez méltó erővel bevágta maga mögött a nyílászárót. Elgyengülten fúrta magát a párnákba, de szinte azonnal fel is kapta a fejét, mikor ismerős illatot érzett. Nick inge hevert a párnán. A lány hirtelen a telefonjához nyúlt, s tárcsázni kezdte dallasi nagymamájának a számát. Örökkévalóságnak tűnt számára az a pár másodperc, amíg a hölgy hangja felbukkant a vonal másik oldalán.
-Szervusz kincsem! Gond van?
-Nagyi! Krízis van.
-Nem- mondta határozottan a nagymama.
-Mit nem?- értetlenkedett a legkisebb Lawless.
-Nem költözhetsz hozzám, még ideiglenesen sem- adta ki az ukázt az asszony.
- De nagyika! Könyörgöm, könyörgöm- rimánkodott Danie.
- Nem- hallatszott a vonal túlsó végéről Danie számára a halálos ítélet.
- De miért nem?- kezdte a hisztit a lány.
- Emlékezz vissza mi volt, amikor 14 évesen ideköltöztél; 2 éve szerelmes voltál és megvesztél azért a srácért. Amikor megláttad mással csókolózni, teljesen depressziós lettél. Még kicsi voltál, jót tett neked a levegőváltozás. De felnőttél, nem rohanhatsz mindig el a problémáid elől; az nem megoldás. Igenis, nézz velük szembe. Meglátod az az igazi győztes, aki nem kibújik a bajai alól, hanem megoldja őket.
- De nekem az nem fog menni.
- Miatta akarsz idejönni?
- Naná!
- Ez a fiú fogja tönkretenni az életed! De nézz vele szembe. Győzd meg magad, hogy ő is csak egy a sok közül. Fordulj a zenédhez, tudod, a múltkor is sokat segített.
- Rendben nagyi. Kösz, szeretlek és vigyázz magadra.
- Te is kincsem és fel a fejjel.
Danie csalódottan dobta le az ágyra a telefonját, majd kiült a teraszra levegőzni. Az égboltot már csak néhol csíkozták a halványkék felhődarabkák. Határozottan borította el az eget az éj sötétje. A szobába váratlanul belépett Joe, s leült Danie mellé.
- A nővéredről szeretnék beszélni!- szólt a fiú 3 percnyi némaság után.
A lány nem szólt semmit csak némán bólintott.
- Nekem komolyan tetszik Nicky- mondta a fiú, de jól érezhető volt a szavain, hogy hatalmas elhatározás kellett ahhoz, hogy ezt hangosan is ki mondja.
- Egészségedre!- dünnyögte az orra alatt a legkisebb Lawless.
- A szülinapjáról lenne szó! Minek örülne legjobban? Te ismered a legjobban és nekem, pedig halvány segédfogalmam sincs róla, mit vegyek neki. Mi repítené őt az egekig?
- Te.
- Tessék?
- Gyere vele össze. Te kedveled, ő is téged. Ez a könnyű-és közepes tipi-tapi, meg flörtölészés komolyba is fordulhat. Egy próbát megér, nem?
- Végül is. Szép ma az ég! Olyan varázsos!- terelte a szót a fiú.
- A következő témánk az időjárás lesz?
Joe nem válaszolt, csak gondolataiba merülve mosolygott. Nevetnie kellett önmagán. Ő, a nagy Joe Jonas, milliók kedvence, itt ül egy teraszon, és azt kérdezi 1 lánytól, hogy egy másik járna-e vele. Ez tiszta agyrém. Ő ezt nem így szokta csinálni. De valahogy ez olyan más volt, más a szituáció, a körülmények.
- Na, mindegy- mondta ki a gondolatmenet végét hangosan a srác.- Megyek. Apropó, menned kéne pancsizni. Idő van.
- Oké- mondta fásultan Danie, majd Joe-ra pillantott- Nicky miatt ne aggódj, a tenyeredből eszik. Odavan érted- tette hozzá a lány, mire a srác egy hatalmas mosolyt küldött felé, majd elhagyta a szobát.
Az óra hajnali kettőnél téblábolt, Danie viszont egy szemhunyásnyit sem aludt, s nem is volt fáradt. Éberebb volt, mint valaha, s szíve féktelenül zakatolt. Próbálta a délutáni csók emlékét kizárni agyából, de – bár magának is félt beismerni- arra gondolva melegség járta át. Óvatosan kiszállt az ágyból, visszatakarta a fiúkat, majd a gitárja társaságában a medence felé igyekezett.
Az udvar teljesen kihalt volt, pedig délután egy tűt is csoda lett volna leejteni. A világos napozóágyak fehéren világítottak a szálloda falához tolva, a vizet pedig gyengéden fodrozgatta a lehelet szél. A lány leült a medence szélére, lábát a vízbe lógatta, majd pengetni kezdte a gitárját. A külön akkordok észrevétlenül álltak össze egy dallammá, ami lágy, mégis határozott volt. A legkisebb Lawless még sokáig játszott, majd mindent beleadva énekelni is kezdett.
-It’s love, it’s love, that's bigger than us
It’s love, it’s love, that's bigger than us
It’s love, it’s love! (it’s love, it’s love!)
We all want to believe in love,
We all want to believe in something,
Bigger than just us,
We all want to be a part,
Of the greater picture,
That's hangin' in our heart,
Yeah bigger than us!
Ekkor valaki a lány vállára helyezte a kezét, ezzel kizökkentve Daniet.
- Zavarok?- suttogta Nick.
- Nem- rázta a fejét a lány.
- Te sem bírsz elaludni?- kérdezett nyilvánvalót a srác zavartan.
- Miért vagy itt?- tért a lényegre válasz nélkül Danie.
- Beszélnünk kell … beszélnünk kell a csókról- ült le a fiú a Lawless lány mellé.
- De én nem akarok
- De muszáj lesz. Nem mehetünk el mellette szó nélkül.
- Nekem ez nem ilyen egyszerű. Vagyis, bocs a szóhasználtért, de rohadtul bonyolult- gördült le egy könnycsepp Danie arcán.
- Lehet, hogy megértem. Magyarázd el.
- De ez nem rád tartozik.
- De megcsókoltalak, tehát rám is vonatkozik.
- Jó, de ígérd meg, hogy nem nézel szánalmasnak utána és nem röhögsz ki- motyogta a lány.
-Rendben, becsszó- tette a szíve fölé a kezét a srác.
- Fél évet Dallasban laktam.
- És? Én is laktam Dallasban, sőt itt is születtem.
- De én miattad!
- Tessék?- kérdezett vissza szoprán hangon a fiú, mert nem hitt a fülének.
- Régebben szerelmes voltam beléd, és amikor megláttam, hogy Miley-val csókolózol, depressziós lettem és ideköltöztem a mamámhoz. De csak voltam, már teljesen túltettem magam rajtad. Csak olyan kamaszos rajongás volt- kezdte normál hangerőn Danie, majd szavai dünnyögésbe csaptak át.
- És mikor… szóval mikor laktál itt?
- Karácsonykor költöztem haza.
- És Jack annak ellenére hozott ide, hogy tudta, hogy mit éreztél… irántam- mondta ki az utolsó szót kicsit vonakodva a srác.
- Nem. Az egészről tudott anya, mama, én és most már te is.
- Akkor mit mondtál nekik, miért költözöl el?
- Annyira piszkálnak a suliban, hogy totál összeroppantam és kell egy kis levegőváltozás- érvelt a lány, miközben letette maga mellé a gitárját.
- Aha. Sajnálom!
- Mit?- értetlenkedett a legkisebb Lawless.
- Azt, hogy tönkretettem az életed.
- Nem vágtad tropára. Különben is megígérted, hogy nem fogsz szánakozni.
- Oké, ez igaz!
Mély csend telepedett le a 2 fiatalra. Hosszan egymás szemébe néztek, mintha abban rejlenének a válaszok. A némaságot Nick törte meg.
-Akkor mi most barátok vagyunk?- suttogta a srác, miközben közelebb ült Danie-hez.
- Lassan a testtel nagyfiú- hebegte a lány, miközben próbált volna arrébb helyezkedni, ha az ugródeszka nem szabotálja az ötletét- Mondjuk úgy, hogy „szövetségesek”
-Kezdetnek megfelel- válaszolt a srác egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Csak a tisztánlátás végett: Miért csókoltál meg?
- Na szerinted?
- Nem tudom. Gondolom, akkor és ott, valahogy olyan… jó ötletnek tűnt.
- Persze, végül is nincs is annál jobb, mint lesmárolni azt a csajt, aki mellettem alszik- mondta gunyorosan Nick.
- De az is csak annyira jó, mint engedni, hogy az a fiú, akivel minden nap egy ágyban fekszem és kelek, megcsókoljon.
Nick arcán egy halvány mosoly futott végig, majd egy apró puszit nyomott a lány szájára. Danie mosolyogva harapott az alsó ajkába, miközben mélyen a fiú szemébe nézett és térdelve felé fordult. A srác félve közelített Danie felé, aki megkövülten, s lélegzetvisszafojtva ült a helyén. Nick ajkai az övére tapadtak, s a fiú kezei végigsimították a hátát, ezzel beindítva a legkisebb Lawless érzékeit. A lány feljebb emelkedett, s visszacsókolt. A szíve odabent olyan hevesen dobogott, hogy félő volt, eltöri az őt övező csontokat. Hevesen tépték egymás ajkait, s már nyoma sem volt a kezdeti félénkségnek. A fiú az ölébe vette a lányt, így testük egymásnak feszült. A levegőben szinte tapintani lehetett a szenvedélyt, amiben jelenleg a 2 fiatal égett. Egy pillanatra sem engedték el egymást, kiváltképp azt a pár másodpercet, amíg Danie megszabadította Nicket a trikójától. A lány kezét szinte égette a srác forró bőre, mikor végigsimított a fiú mellkasán. Nick, mint akit áramütés ért húzódott hátrébb.
- Bocsáss meg!- hebegte Danie szaporalégzéssel.
- Nem veszíthetem el veled a fejem. Így nem- suttogta a srác, majd hirtelen felpattant.
- Ne, ne menj el- lépett oda a fiúhoz a legkisebb Lawless.
- Veled maradok!- ölelte meg Nick Danie-t.
- Nézd! Hajnalodik!- mutatott a lány a horizont egyik távoli pontjára.
-Akkor gyere, menjünk aludni!
Lábujjhegyen szelték a folyosókat. Egy árva lélek sem volt talpon- rajtuk kívül. Óvatosan nyitottak be a szobába, ahol Frankie mit sem sejtve a közelmúlt eseményeiről, az igazak álmát aludta. Fáradtan dőltek be az ágyba.
-Jó éjt!- mondta egy hatalmas ásítás után a lány.
-Nem bújsz hozzám?- kérdezte a srác, mire Danie szíve kihagyott pár ütemet. Tétován a fiúhoz simult, fejét Nick vállára hajtotta, a karját pedig a mellkasán pihentette.
- Tudod- kezdte ingerülten a mondatot Nick, majd derűsebb hangszínen folytatta—azt hiszem egy remek szövetség elé nézünk.
- Szerintem is- mosolyodott el a lány, majd a srác biztonságos karjaiba bújva álomra hajtotta a fejét.
Szólj hozzá!
2009.05.18. 20:32 Korall0303
Ez a rész még nem volt fent az előző oldalon, de ezen sem. Csak itt és csak most csak Neked! Azért a véleményt se felejtsd fel:
-Lola, menj be. Öltözz fel, addig mi Frankie-vel itt maradunk, szólt Nick, majd megérintette a lány karját.
-Rendben- mondta szipogva Danie majd lassan lefejtette karjait Jack nyakáról, majd bekullogott a szobába, s újra sírva fakadt. Lecsúszott az ajtó mentén a földre. Ordítani szeretett volna, megosztani a világgal a dühöt és a kilátástalanságot, mely fogva tartotta. Könnycseppek csíkozták az arcát, s némely, hosszú utázas után a parkettán koppanva végezte.
-Danie, kész vagy?- kopogtatott Nick az ajtón.
-Mindjárt- válaszolt fásultan a lány, majd felállt a helyéről és néma öltözködésbe kezdett.
Mindez alatt Joe és Nicky a parkban nézték a szaladó világ egyik nyugodt szegmensét, hol a gyerkőcök homokvárat építettek, a kutyák a botok után futkostak, s az emberek békében kapcsolódtak ki egymás mellett. Vagyis csak Joe nézte, Nicky ugyanis a Stewart családot pásztázta, s majd felforrt mérgében, de a Jonas fiú ebből mit sem vett észre.
- Amúgy én nem is akartam énekes lenni, engem a színészet és komédia vonzott, de szeretem amit most csinálok- mondta Joe, nem is sejtve, hogy szavai süket fülekre találnak.
-Ühüm- bólogatott a lány, bár segédfogalma sem volt, hogy mire.
-Végül is örülök, hogy nemcsak Nick, hanem mi is befutottunk, hiszen ez egy cool dolog, hogy az öcsénk velünk éli az álmát- fűzte tovább a szót a srác.
Ám ekkor Nicky úgy érezte, mintha a szíve ezernyi darabra tört volna; George megcsókolta Adelt: hát igaza volt a húgának és annak az idióta barátjának; nem ő az egyetlen lány a fiú életében.
-Mekkora egy szemétláda vagy!- fakadt ki a középső Lawless
-Mert?- értetlenkedett Joe, ami remek bosszúállási eszköznek tűnt a lány szemében.
-Jaj, veled semmi!- bújt a sráchoz Nicky, miközben magán érezte George tekintetét, s hogy még jobban rátegyen a lapátra, egy apró puszit nyomott Joe szájára- Csak volt egy gazdi, és rálépett a kutya lábára, csak azért mert a kedvence nem szaladt a labdáért. Utálom az állatkínzást- hazudta a lány- Menjünk sétálni!
A 2 fiatal George felé sétálgatott, s közben rengeteget nevetgéltek, s Nicky szándékosan hozzá-hozzáért Joe-hoz ezzel is ingerelve szerelmét, akinek a szemei nagyobb villámokat szórtak, mint nyári zápor idején.
-Tényleg, ki az a lány? Még nem láttam őt- érdeklődött Joe Adelre mutatva.
-Ő… nos az a lány, George barátnője- mondta Nicky, miközben számtalan jelzővel illette a lányt gondolatban.
- Amúgy nem hiányzik az éneklés, a rendszeres fellépések?- érdeklődött Joe, mikor látta, hogy Nickynek kicsit feszítő témát érintett.
- Nem, elég zsúfolt és bonyolult most az életem e nélkül is. Amúgy van egy nagyon személyes kérdésem.
-Mi?- vágott ijed arcot a srác.
A középső Lawless megfogta a fiú kezét, közelebb húzódott hozzá, s a fülébe suttogott.
-Mit kapok tőled a szülinapomra?
-Jesszus, azt hittem valami tényleg fontosat akarsz kérdezni!- mosolyodott el Joe. Amúgy titok.
-Kár, pedig én csak és kizárólag neked fogok örülni- mondta a lány, mikor elhaladtak George mellett, s Nicky nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy köszönésképp ne mutassa fel középső ujját a fiúnak.
Joe csak egy sunyi kis mosolyt küldött a lánynak.
-Kipurcanok, olyan meleg van- nyavalygott Joe- Menjünk haza. Tökéletesítenem kell az ajándékomat.
- Holnap utánig fogsz fürdeni?- vágott meghökkent arcot Nicky.
-Megeshet- nevetgélt a srác-, sőt a hajamat is addig vasalgatom, míg szét nem ég.
-Ha azt megteszed, agyhelyen ütlek- nevetgélt Nicky, majd egy puszit nyomott a srác arcára- Te vagy a fogó- azzal futni kezdett.
A fiú hamar utolérte, így a hátára vette, s úgy szambázott be vele a hotelbe.
-Joe tegyél le, mindenki minket néz!- mondta Nicky.
-Minek? Én Joe Jonas vagyok és most salsázni fogunk- tette hozzá a fiú, teljesen hihetően.
-De én nem tudok salsázni- döbbent le Nicky.
-Én sem- vallotta be, majd kétrét görnyedt és nevetgélni kezdett.
-Gyere már fel, te buta- húzta a lány maga után a srácot.
-De ott tiszta nyomi a hangulat. Bulizni akarok, hiszen nincs Selena, nincs,nincs Selena- énekelte Joe, miközben betáncolt a liftebe, s mikor megérkeztek a lakosztályba Joe jóslata valóságként súlytott le rájuk, hisz odabent némaság és bú fogadta őket.
A nap megkezte halálát a horizonton, mikor Mr. Jonas kopogtatott a legkisebb Lawless szobájának ajtaján.
-Danie, gyere vacsizni!- szólt be a férfi a lányhoz, aki mereven a mennyezetet bámulta, miközben úgy feküdt az ágyon, mint egy rongybaba.
-Nem vagyok éhes, köszönöm- felelte a lány közönyösen.
-Gyere, mesélek neked valamit!- mondta az idősebb Kevin, miközben leült a fotelbe, pont szembe Danie-vel, aki felült- Tudom, hogy nagyon magad alatt vagy, mert elvesztetted az utolsó kapaszkodódat, de nem szabad idebent gubbasztanod. Nicket is hatalmas trauma érte ma, de mégsem zuhant teljesen magába. Rosszkedvű persze. Tényleg, megkérhetlek valamire?
-Igen- felelte alig hallhatóan a lány
-Tedd félre azt, hogy utálod Nicket, tudom, hogy nem éppen a szíved csücske, de most kivételesen ne utálkozzatok. Hogy is szoktátok ti mondani; ja igen: Lelkizzetek. Csoportterápia.
A kérés hatására Danie szemei kikerekedtek, s holtra vált arcot vágott.
-Megteszed nekem?- kérlelt a Jonasok apja.
- Hát jó- egyezett bele fancsali képet vágva a lány.
- Köszönöm. Nagyon köszönöm- mondta a férfi, magához ölelve Danie-t, s egy puszit nyomott a lány feje búbjára – Nyugodj meg. Isten veled van, s hamarosan minden jobbra fordul.
-Remélem-, motyogta a lány, miközben a tisztasággyűrűjét forgatta.
-Na, gyere. Mindenki kint van. Eszünk, fürdünk, s holnap egy szebb napra ébredünk.
Danie az idősebb Kevin kíséretében elhagyta a szobát, s a férfi lakosztálya felé vették az irányt, ahonnan hangos zsibongás hallatszott.
-Hmm, ínycsiklandozó illatok- nyitott be Mr. Jonas a szobába, majd egy puszit nyomott felesége arcára, s leült a nő mellé. Danie két testvére közé huppant le.
Mindenki beszélgetett trécselt, egyszóval vidám nyüzsgés töltötte be a szobát. A legkisebb Lawless maga alatt volt, az ételben is csak turkált.
-Mi van csajszi? Miért nem tömöd magad?- érdeklődött teli szájjal Ryan, de mivel választ nem kapott; folytatta- Ne emészd magad az miatta a koszos kis fényképalbum miatt. Az égvilágon semmire sem volt jó. Hurcoltad volna magaddal állomásról állomásra azt az abnormális elmebetegséget. Hülyeség az egész, felejtsd már el!
Danie lecsapta az evőeszközeit, végig sem hallgatva a fiú mondanivalóját. Egy tornádót megszégyenítő sebességgel száguldott ki a fojtogató társaságból. Nem figyelte az utat lábai automatikusan vezették végig az útvonalon. Hamar a tetőn találta magát.
Fél Dallast be lehetett látni, s a város- a lemenő nap miatt- narancsszínben pompázott. A lány leült egy hosszú kőszerűségre. Fölhúzta a térdeit, s ráhajtotta a fejét. A könnycseppek, mint megannyi apró kristály csillogtak Danie napberagyogta arcán. Egy madárraj húzott el az égbolton, mikor egy kéz érintésére összerezzent a lány.
-Nick?
-Igen, én vagyok. Tudod, mióta vagy itt fent?
-Nem. Pár perce.
-30. Leülhetek?- tudakolta a srác, csak úgy formaiságból, mert már helyet foglalt a lány mellett.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Itt voltam miután… érted… miután szakítottunk
-Nagyon el vagy kenődve?
-Hát eléggé! Nem tudom elhinni, hogy megint bedőltem. Hogy újra kihasználta- kezdte nyugodtan a srác, majd kifakadt- Úgy érzem magam, mint egy félig telefirkált papír, amin mindenki kipróbálja, hogy fog-e a tolla, hogy a levele már tökéletes legyen. Elegem van abból, hogy mindig a bátyáim! Most kit érdekel, hogy úgy érzem, mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből? Mintha tőrt szúrtak volna belém?
-Nick, ne beszélj butaságokat! Érdekli őket. A testvéreid és igenis szeretnek téged- vigasztalta a srácot Danie, majd hozzábújt- Nem bukhatsz ki. Hidd el lesz valaki, aki azért szeret, aki igazából vagy és nem a banda és a testvéreid miatt. Csak ki kell várnod és el fog jönni- mondta, majd szipogott párat- Bocsi, csak nekem ehhez hasonlót mindig anyu mondott és annyira hiányzik.
-Csss… ne sírj!- emelte fel Danie fejét a fiú és letörölte a könnyeit.
-Olyan nehéz! Nekem ők voltak a mindeneim és velük akartam leélni az életemet. Most pedig mindössze ennyi emlékem maradt róluk- szólt letörten a lány, majd szoknyája zsebéből előhalászta a megperzselt szélű papírlapot- ami oly gyenge volt, hogy a leheletnyi szél is könnyedén hajlítgatta.
-Ez csak egy lap- mondta a fiú, majd hadarva folytatni kezdte mikor tekintete találkozott Danie villámokat szóró szemével. Az igazi emlékek, a közösen átélt élmények örökre veled maradnak, hisz a szívedbe vannak vésve, akárcsak egy kőbe. Ezeket senki sem veheti el, vagy perzselheti meg- bölcselkedett a fiú, majd felállt a kőről és maga mellé húzta a lányt.
-Mit csinálsz?
-Bízz bennem-, súgta Nick rejtélyesen, majd hátulról megölelte Danie-t s kezeiket összekulcsolta, s finoman játszadozni kezdett a fénykép széleivel- Szakítsd szét!
-Hogy mi?- csodálkozott megütközött hangon a lány.
-Nincs szükséged fotókra ahhoz, hogy méltóképp emlékezz rájuk. A szívedben úgyis örökké élnek.
-Hát rendben! Legyen!- mondta teljesen elgyengülve a legkisebb Lawless.
-A te kezed az én kezem- szólt Nick, majd Danie ujjait lágyan vezetve kettétépte a lapot, majd újra és újra. Leejtette a fecniket, amiket a szél felkapott, s lágyan táncoltatni kezdte a levegőben. A két fiatal sokáig nézett utána, mígnem teljesen eltűnt a horizont végtelenségében.
-Köszönöm!- fordult a fiú felé Danie, s Nick szemébe nézett. A fiú még jobban magához szorította. Mellkasuk egymásnak feszült, s érezhették, hogy szívük vadul egy ütemre ver. Nick közelítette ajkait a lány felé, ám az elhúzta a fejét. De nem volt elég gyors. Ajkaik már egy csókban forrtak össze. Nyelveik lassú, érzéki táncot jártak. Nick lassan lecsúsztatta a kezét Danie derekára, a lány pedig hátulról beletúrt a fiú hajába, majd összekulcsolta kezét a srác nyaka körül. Minden érzés ebben a csókban összpontosult, nem volt kilátástalanság, nem voltdüh, s a külvilág is megszűnt létezni. Homlokaikat összekoccintották, s apró csókokat nyomtak egymás szájára. A két fiatal keserédesen csókolózott, s nem volt más tanújuk, mint a lemenő nap.
Nick végigsimított Danie karján, mikor 7 csodás perc múlva ajkaik szétváltak. A lány próbált valamit kiolvasni a fiú szeméből, de azok zavarodottan csillogtak.
-Figyelj- kezdték egyszerre, majd félénken elmosolyodtak.
- Kezd te- ajánlotta a srác.
- Oké, légyszi ez maradjon köztünk- mondta Danie, a cipője orrát bámulva.
4 komment
Pütypürütt II.
2009.05.18. 20:27 Korall0303
Love is always comes unexpectedly/10/ Taszítás és vonzás
2008. július 11./ Dallas
Egy madár röppent a nyitott ablak párkányára, ahol Danie Lawless üldögélt már egy kis ideje. Nézte Dallas mindig megújuló, mindig új arcát mutató képét; a nyüzsgő várost, a munkába siető embereket, a káromkodva araszoló autósokat. A nap kedvesen simogatta az arcát, s egy felhő sem volt az égen, ami beárnyékolhatta volna Danie boldogságát. Az ölében ott hevert a családi fotóalbum, tele az elmúlt 10 év vidám emlékeivel: a szülinapokkal, az első bicikli, az első sikeres fellépések. Egy örömkönnycsepp gördült le a lány arcán, pont egy időben azzal, mikor a paplankupac alól nyöszörgés hallatszott. Danie lecsúszott őrhelyéről, s az ágyhoz sietett.
-Frankie- suttogta- pocakodra süt a nap.
-Vettem az adást- morogta az élő paplankupac, s kinyújtotta biztos rejtekéből a hüvelykujját, s lefelé fordította, hogy kifejezze hozzáállását a felkeléshez.
-Kár, hogy nem vagy éhes, pedig hatalmas reggeli van tőled egy méterre és kapnál egy hatalmas dínót, de ha nem, hát nem. Akkor Kevinnek adom- játszotta ki az aduászát a lány, mire Frankie egy versenyfutót megszégyenítő sebességgel pattant ki az ágyból.
-Hol a dínó?- tért a lényegre a kisfiú, miközben az ágyba hozott reggelire fittyet sem hányva, viharzott ki a szobából, s egyenesen a szülei felé vette az irányt.
- Frankie, gyere vissza!- kiáltott Danie a szaladó Jonas után, mire egy másikkal találta szembe magát.
-Lola- szólt a srác alig leplezett érdektelenséggel.
-Nicholas- válaszolt Danie undorodó arccal.
-Megvagy Macikám!- ugrott a fiúra hátulról Selena, miközben bárgyú fejet vágott- Mit fogunk ma egész nap kettesben csinálni?- kérdezte a Disney-csillag, csillogó szemekkel, majd megcsókolta a fiút és becsukta maguk mögött az ajtót.
-Akkor apa frankón megígérte, ha felkelek, kapok egy dinoszauruszt. Nem tudtam nem felkelni.
- Kicsim, reggel van még!- mondta álmatag hangon Mr. Jonas, majd a szemben ketyegő órára pillantott- 10 óra.
-11-kor interjú- jegyezte meg mellékesen felesége- Késni fogunk.
-Jaj, jaj, jaj- ugrott ki, kora ellenére fiatalosan a férfi a helyéről, hogy felöltözzön és összecsődítse 3 fiát.
Mindeközben Danie egy emelettel feljebb Ben társaságában aprított darabjaira egy Nicket ábrázoló posztert.
-Szemétláda, kivagyi, nagyzoló, hiú- mondta a lány összeszorított fogakkal, miközben folytatta a kép miszlikekre tépését.
-Pedig nagyon úgy néz ki, hogy a rokonod lesz!
-Mi van?- nézett fel értetlenül a legkisebb Lawless.
-Joe és Nicky, nagyon egymásra vannak cuppanva. Mint egy mágnes északi és déli sarka- érvelt a fiú.
-De, Nicky nem is szereti. Csak azért van vele, mert Joe híres és szereti, mint poszterfiút. Miért van vele? Mert jó buli!- akadt ki a lány.
-Mert vonzódik Joe-hoz. A vonzalmat, csak egy hajszál választja el a szerelmtől. Ez egy olyan érzés, mikor lebilincsel egy tulajdonsága, aztán a bűvkörébe von, és teljesen magáévá tesz, s fel is emészthet.
-Ez baromság!
-Majd rájössz, hogy nem az- jelentette ki a srác felelősségteljesen, majd hangszínt váltott- Amúgy nem találod ki, ki csatlakozik ma George kísérgetőihez, vagyis hozzánk!
-Ki? – vágott vágyakozó képet Danie.
-Adel Doyle. Lesz időnk rádöbbenteni a nővérkédet, hogy George nem egy álompasi… ellentétben velem- nevette el a mondat végét Ben.
Ebben a pillanatban George lépett be a kis szobába, egy szál alsógatyában, mire a 2 jóbarát utálkozva rohant ki a helységből.
-Most merre?- kérdezte Danie.
-Nézzünk át hozzátok. Érdekel, mit tesz a maci-házaspár.
-Remélem nagyon hosszú téli álomba kezdenek- mondta morogva a lány.
A folyosón érdekes kép tárult a szemük elé. Danie szobája előtt Joe és Nicky jóleső tapizásba merültek.
-Te vagy én veszed az eljegyzési gyűrűket?- tudakolta suttogva Ben.
- Csáó, Rómeó és Júlia!- mosolygott a legkisebb Lawless tenyérbe mászóan- Bemehetünk?
-Ez ciki- mondta fanyaron Joe- de bemehettek.
-Ne felejtsétek el, Selena és Nicky tabu. Bevetitek a tématerelést-, osztogatta az utolsó tanácsot fiainak az idősebb Kevin.
-Apu, nem most először adunk interjút! Nyugi, vegyél pár mély lélegzetet és jógázz!- mondta Kevin, majd egy puszit nyomott anyja orcájára, s testvérei és Big Rob társaságágban elsétált.
-Lemegyünk a külső medencéhez?
-De ott most sokan vannak!- ellenérvelt Ben.
-Akkor gyere be!
-Tulajdonképpen még midig nem értem, hogy egy egyszemélyes szobában, franciágyban miért hárman alszotok- várta a magyarázatot Ben, miközben beleugrott az ágyba.
-Frankie miatt. Nagyon szeretem a kissrácot, és ez kölcsönös. De Mr. Jonas ragaszkodott ahhoz, hogy valamelyik testvére mellette legyen.
Ekkor kopogás zavarta meg az idilli képet, s Maya lépett be az ajtón.
- Sziasztok! Bocsi, a zavarásért, de Kevin bácsi kérdezi, hogy ebéd után Ben is velünk jön-e sétálni a Thanks-giving square-re?
- Ööö… hát… pillanat megbeszélem Danie-vel.- mosolygott Ben Mayára.
- Mikor jön Adel?- tért a lényegre a lány.
-Ebéd után. De miért?
- Nem jön velünk- jelentette ki Danie, mire a lány szó nélkül sarkon fordult és kiment.
- Miért nem mehetek veled?
- Mert a saját családoddal mész, plusz Adellel. Szerinted Nickynek nem lesz feltűnő, hogy ott van? Kívülről tudja a családfátokat, nem lehet neki azt hazudni, hogy a hetvenhetedik ágon az unokatesótok.
- S ha azt mondja George, hogy ő az édestestvére, s most találta meg hosszas évek utáni keresés után?
Danie arcáról egy-kettőre leolvadt a mosoly, de szemében tükröződött, hogy agytekervényei gőzös módjára zakatolnak.
-Vannak buktatók persze, de egy próbát megér. Nem gondolod?
- Nagy hiszti lesz, ha ez kiderül, nem gondolod? Mármint, hogy mi mindent elkövetünk azért, hogy összeveszítsük őket. Ez olyan bunkó dolog, nem?
-Nem, ez nem az!- vágta rá Danie, majd halkabban folytatta- persze valamilyen szinten az, de a nővéremért tesszük. Örülök, hogy kibékültünk és újra a bizalmába fogadott. Nézzünk TV-t!- ajánlotta a lány, hogy kialakulóban lévő lelkiismeret-furdalását elkendőzze.
- Oké, de hol a nasi?- érdeklődött Ben, miközben barátnője mellé heveredett az ágyon, s tekintetüket a mereven a képernyőre szegezték.
A folyosó falai visszaverték a 3 fiú beszélgetését, így az üvöltéssé erősödött. Nicky amint meghallotta Joe hangját, kivágódott az ajtón, s a fiú nyakába vetette magát.
-Sziasztok- köszönt vidáman Maya.
-De, jó, hogy végre itt vagy Macim!- sipákolta Selena a folyosó végéről, s tipegve szaladni kezdett Nick felé, ám ez a mozdulatsora oly esetlen volt, mintha egy hal próbált volna meg biciklizni. A lány ordibálása a Jonas szülők figyelmét is felhívta, hogy csemetéik megérkeztek.
- De jó, hogy itt vagytok! Már nagyon éhes vagyok!- mondta Mr. Jonas.
-Kevin- bökte oldalba felesége morcosan a férfit.
-Vagyis örülök, hogy épségben megérkeztetek és minden jól ment az interjún. Meg azonkívül éhes is vagyok-, nevette el a mondat végét a férfi.
-Az apátok azt szeretné közölni, hogy pakoljatok le, és aztán ebédelünk. Nick ne felejtsd el beadni az inzulint. Joe ne fehér ruhát vegyél fel. Kevin, benned megbízom, hogy tudsz enni.
-Blabla- mormolta az orra alatt Joe dühösen.
-Mondtál valamit?- kérdezte az anyja szúrósan.
- Én? Soha!- tette az ártatlant a fiú, de amikor elhaladt az anyja mellett, a nő mégis rásózott egyet a fenekére - Aú, a popsim.
Danie-nél és Bennél még mindig a tv volt napirenden, bár nem nézték, hisz mindketten húzták a lóbőrt. Frankie hangosan kopogott, majd belépett, s keltegetni kezdte a lányt.
-Hehehe- nevetett a kisfiú gonoszan- most visszakapod a délelőttit. Danie, kelj fel, dél van.
A legkisebb Lawless nyögdécselt párat, majd magára húzta a takarót.
--Jack ruha nélkül táncol a teraszon- próbálkozott tovább Frankie, de Danieből csak egy kuncogást tudott kicsikarni- A fényképalbumodat dobálja.
Erre, mondatra lány, a barátján átgurulva kinézett a teraszra, ami természetesen üres volt.
-Frankie, ez nagyon rossz vicc volt- zárta a karjaiba a kisfiút.
-De legalább felébredtél tőle- mosolygott a srác, majd megpaskolta Danie combját- Te vagy a fogó- azzal elhagyta a szobát.
1 óra múlva mindenki jóllakottan és vidáman készülődött, hogy fel- vagy újrafedezze Dallast. Mindenki… leszámítva Jacket, aki az ágyon ugrált egy szál alsógatyában, miközben Michael Jackson-t énekelt, nem is törődve azzal, hogy rengetegen várnak rá.
-Jack! Könyörgöm, igyekezz már!- rimánkodott Nicky idősebb testvére ajtaja előtt.
-Egy pillanat!- szólt ki a srác.
-5 perce is ugyanezt mondtad! Olyan lassú vagy, hogy te már hátra mégy nem is előre!- szállt be a vitába Danie.
-Itt is vagyok!- jött ki a fiú a szobából, majd feltartotta 2 kezét, mint egy dáma.
-Csodás vagy borsószem hercegkisasszony!- mondta ironikusan Joe, miközben fancsali képet vágott.
-Mindig rátok kell várni?- kérdezte a dobos, s az egész társaságot maga mögött hagyva elindult a kijárat felé.
-Kacag a májam!- fanyalgott John, majd ő is elindult. 3 perc múlva már a Thanks-giving Square emberekkel tömött placcán voltak.
-Mond, hogy nem fognak felismerni!- rimánkodott Nick.
-Mondhatom, de attól még nem igaz!- válaszolt racionálisan Ryan.
-De jó, autogramosztás!- vidult fel Selena.
-Most nem osztunk! Kikapcsolódni jöttem, nem azért, hogy itt izé... szóval érted- nyilatkozott egy hatalmas napszemcsi mögül Kev.
-Tegnap hatalmas show-t nyomtunk nekik, örüljenek annak!- mondta fáradtan Greg.
-Danie, ez a tiéd- szólt Frankie és egy septiben leszakított virágot nyomott a lány kezébe.
-Köszönöm, szupersztár!- köszönte meg a legkisebb Lawless, majd megfogta a kisfiú kezét.
-Azért figyelitek ki az abszolút gáláns lovag!- viccelődött Mr. Jonas.
Ezalatt Frankie Mayátis virággal örvendeztette meg, s ekkor Danie rádöbbent, hogy „vetélytársa” van.
-Megcsalsz Frankie?- kiáltotta oda a fiúnak viccesen.
-Olyan meleg van! Egy csöppet elpilledtem. Mackóka üljünk le egy szökőkúthoz! Légyszi-légyszi!- nyafogott Selena.
Meg el is nyalhatnánk egy fagyit!- ajánlotta Mrs. Jonas, s szemével már is a fagylaltos standot kereste.
-Látok egy vízköpőt, úgy 100 méterre. Ott senki sincs. Oda leülhetnénk-, ajánlotta Joe homlokráncolva.
-Ez remek ötlet zsenikém!- mondta Nicky, s lenyomta a srác baseballsapijának sildjét, majd a szökőkút felé nézett, s tátva maradt a szája. George közeledett feléjük egész családjával, s egy ismeretlen lánnyal, akinek a kezét fogta.
- Úgy fáj a lábam- nyafogott tovább Selena. A 2 csapat találkozás elkerülhetetlennek látszott.
Minden csak egy pillanat műve volt; egy pillanaté, amely szétzúzta a látszólag harmonikus életet. Selena mobilja megcsörrent, s már fel is vette, mikor Danie egy váratlan mozdulattal George nővérének nyakába vetette magát, így kiütve a telefont tulajdonosa kezéből. A kihangosított telefont Nick kapta el, s megvetéssel társított csalódott képet vágott, mikor megpillantotta, ki a hívó fél. A tárcsázó ugyanis Miley volt. Amikor a készülékből kiszűrődött a lány hangja, mindenki ledermedt, s az idő is mintha megállt volna.
-Szija Sel! Kicsit siethetnél a tervünkkel. Nick nélkül nekem minden nap, elvesztegetett idő az életemből. Te meg azt mondtad tegnap, hogy eleged van belőle, és hogy Kevin óráról órára jobban vonz. Akkor meg miért nem lépsz már?- fakadt ki Miley, majd mivel választ nem kapott szólítgatni kezdte barátnőjét- Sel, Sel hallasz engem?
-Szia Mile, itt Nick!- mondta a srác fásultan a mobilba- Sajnos Selena, nem tud átpasszolni neked, ugyanis szakítottunk. Éppen indul a hotelba, hogy összepakoljon, s a lehető legrövidebb úton kilépjen az életemből- szólt a fiú nyomatékosan, s közben végig Selena szemébe nézett, mire a lánynak egy könnycsepp gurult végig az arcán.
-Megöllek, te aljas ribanc- kiáltotta Selena, majd a szökőkút peremén álló Daniet a vízbe lökte és a víz alatt fojtogatni, kezdte- Dögölj meg te undorító tetű.
-Állj, már le!- csavarta hátra Selena karját Kevin, majd szó szerint kilökte a lányt a vízköpőből, majd magához ölelte a csuromvizes Danie-t.
-Jól vagy kislány?- érdeklődött a srác.
-Nagyon fázom, de azon kívül prímán- vacogott a lány, majd a fiú kíséretében kikecmergett.
Nick az ingét nyújtotta a lány felé, s bár a ruhadarab leheletnyit sem melegített, Danie efogadta, s megszorította a fivér kezét.
-Engedj el Joe, szétverem- ordibálta magából kikelve Selena, de a fiú nem engedte el.
-Apa, Danie és én visszamegyünk a hotelbe és gondolom AZ is jön velünk- mondta Kevin az apjának, miközben fejével Selena felé biccentett- de ti maradjatok nyugodtan.
-Rendben van. Oké- hadovált össze-vissza a férfi, mivel teljesen magán kívül volt a meglepődöttségtől.
-Kev, légyszi siessünk- mondta fogvacogva Danie, s látszott rajta, hogy majd megfagy, minden tagja reszketett.
-Mázli, hogy csak 2 percre vagyunk. Mintha apu előre érezte volna.
-Én mondtam Nicknek első nap, hogy a csaja, csak kihasználja, de nem hitt nekem- utalt vissza a lány a liftben történtekre.
-Ez az! Csináljatok úgy, mintha itt sem lennék- szólt epésen Selena, akinek a kezét a biztonság kedvéért Kevin a csuklónál fogta.
- Éppen azt csináljuk, akkor meg minek kéred- vágta rá a srác, s már meg is érkeztek ideiglenes lakhelyükhöz
-15 perc elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy a holmiddal együtt elhúzd a csíkot innen- keménykedett a legidősebb fivér.
-Elmentem zuhanyozni- jelentette be Danie, majd bement a szobájába, s 2 perc múlva hallani is lehetett a zuhanyrózsából kirepülő vízcseppek hangját.
Selena kitipegett a lakosztálya ajtaján; szájából cigi lógott, s szemei feldagadtak a sok sírástól. Nick szobája felé vette az irányt.
-Mi a halálnak mész be oda? Amúgy is Lola tusol, nem kéne zavarnod.
-Nick bőröndjében van egy szoknyám, azért bemehetek, ugye?- kekeckedett a lány.
Selena letette a falhoz a bőröndjét, majd bement. Megbizonyosodott arról, hogy Danie nem hall semmit, s hatalmas sebességgel elkezdte feldúlni a szobát. Lola családi fotóalbumát kereste. Gonosz félmosoly jelent meg az arcán, mikor megtalálta a gyűjteményt a lány párnája alatt.
-Hasta la vista- nevetett a disneycsillag, majd egy öngyújtót vett elő, s a fürdő felé menet felgyújtotta az albumot.
Danie teljes lelki nyugalomban mosta a haját a zuhanyfülkében, s egy vidám kis dalt dudorászott, mikor egy megperzselődött papírlap hullt alá a földre. A lány felpillantott a menyezetre, majd vizsgálni kezdte a lapot. Nem látott rajta semmi figyelemreméltót, ezért megfordította, s a szíve is kihagyott néhány ütemet. A fecnin ő és az anyukája voltak, már amennyi látszott a megperzselt képen. Danie velőtrázó sikolyt hallatott. Maga köré tekert egy törölközőt, majd kiszaladt a lakosztályból, így sikerült belefutnia éppen megérkező testvérébe, s annak nyakába vetette magát
-Mi történt Húgi?- kérdezte Jack a zokogó lánytól.
-Fe-fe-fel-gyu-gyújtotta- mondta Danie, a sírástól szaggatottan, s odaadta a kis fecedéket bátyjának.
-Mekkora egy szemétláda, aljas mocsok vagy Gomez!- kiáltott az ex-barátnő után Jack.
-Ilyen az élet!- mosolygott a csaj, majd felmutatta a középső ujját, s belépett a liftbe, ezzel kilépve a csapat életéből.
NA, mit szóltok?
lola0303@freemail.hu
Szólj hozzá!
Öhm...
2009.05.18. 20:19 Korall0303
Hát, újra folytatom, bár a srácokat már nem szeretem, nem is utálom őket, viszont titeket nagyon szeretlek, ezért a sztori folytatódik. Itt... ahonnan az egész indult...Zurück zu nullpunkt xD
-Danie, Danie, ébredj fel!- hallotta a lány valahonnan messziről a hangot, ami kiszakította Nick karjaiból- Danie ébredj már fel.
-Fent vagyok!- mondta Danie álmatagon, majd köhögni kezdett, s nem bírta abbahagyni.
-Danie, minden oké? -Kérdezte aggódva a fiú, de választ nem kapott. Felugrott az ágyról, s feltépte az ajtót. Szerencséjére Jack és Ryan éppen a nappaliban kártyáztak, így rögtön segítséget tudott kérni a lány bátyjától.
-Valami baja van a húgodnak! Szárazon köhög és nem bírja abbahagyni és… Mi a baja?
-Nyugi Nick. Rohama van-, mondta a srác halál nyugodtan, majd mikor tudatosult a mondata, ordítani kezdett- Nicky, hozd az inhalátorát.
-De nem fért be- válaszolt a lány miközben az ajtókeretnek támaszkodott- A Hannah-parókát raktam be helyette, mert azt hittem elmúlt ez a nyavalyája.
A legidősebb Lawless úgy ordított, mint akit máglyán égetnek. Mindenkit ellökve az útjából, kirohant a szobából, s minden egyes ajtón bekopogott, hogy inhalátort kérjen. Sikertelenül. Már az eggyel lejjebbi emeleten járt, mire végre kapott, s tudta, hogy kishúgának, minden egyes perc fontos most. Hármasával szedte a lépcsőfokokat, így nyerve időt. Felérve berontott testvéréhez, s segített rajta. A lány légzése idővel visszaállt eredeti állapotára.
-Jól vagy pöttöm?- kérdezte Joe, miközben mit sem sejtve magához ölelte Nickyt, aki viszonozta a fiú mozdulatát.
-Aha- válaszolta kissé rekedtesen Danie, majd a mellette álló ijedt arcú Nickre tévedt a tekintete. Hirtelen villanásnyi képek jutottak eszébe az álmából, s ez is elég volt ahhoz, hogy arcát céklavörössé varázsolja a szégyen.
A színváltozás senki figyelmét nem kerülte el, s az idősebb Kevin gyanakodva végigmérte a lányt.
-Minden oké?- kérdezte a férfi szemöldökfelhúzva.
-Persze- hazudta Danie, majd felpattant az ágyról, s a kérdő tekintetekre fittyet hányva kisietett a folyosóra. Halk léptek hallatszottak, s a lábak dobogásába izgatott hangú fecsegés társult. A legkisebb Lawless nem figyelte az útvonalat, leszegett fejjel szelte a folyosót. Egyetlen vágya volt: visszamenni a szobába, összepakolni és hazamenni, vagy ha oda nem is, de a nagymamájához Dallasba. Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy vészes közelségbe került a hang gazdájához, így fellökte.
-Jaj, sajnálom. Bocsánat- szabadkozott Danie, miközben talpra segítette áldozatát.
-Nem baj- mosolygott az illető- meg tudnád mondani, hogy merre van a 252. lakosztály?
-Természetesen; itt végigmész egyenesen, aztán balra, majd fel a lépcsőn, jobbra, aztán balra és ott is vagy. De ha gondolod el is kísérhetlek- ajánlotta fel Danie, mikor látta az eltévedt kétségbeesett arcát.
-Az jó lenne- derült fel, s mikor már egy perce rótták a kies szállodát, újból megszólalt- Amúgy Maya vagyok. Maya Kibbel.
Danie ereiben meghűlt a vér, s úgy érezte az egész világ ellene szövetkezett, ennek ellenére próbált teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott arcot vágni.
-Amúgy neked mi a neved?
-Danie- ordított ki Kevin az ajtón, majd mikor meglátta a mellette lépdelő Mayát, a karjaiba zárta a lányt.
-Nick, gyere ki!- szólította öccsét a srác, aki mihelyst meglátta legjobb barátját tapsikolni kezdett s bordaropogtatóan magához ölelte Mayát.
-Nick, ő az a szemétláda, akiről meséltél, tegnap- kérdezte suttogva a lány, miközben szeme sarkával a távolodó Danie-re mutatott.
-Aha- mondta hidegen a fiú.
Negyed óra múlva miután- Danie szerint- mindenki kiörülte magát, a társaság reggelizni készült. A legkisebb Lawless egyedül maradt, s a telefonjáért nyúlt, s tárcsázni kezdte legjobb barátját. Ujjaival az asztalon dobolt, mígnem a fiú felvette.
-Szia! Na, mi van? Eszedbe jutottam 3 nap után?- kérdezte epésen a fiú.
-Ben, kérlek, hallgass meg!
-Értem én; Lolka, Bolka és Mitugrász Bolha fontosabb, mint a legjobb barátod.
-Nem! Fogd be, az első géppel hazamegyek, nem maradok itt tovább. Első dolgom lesz, hogy átmegyek hozzád.
-Felesleges!- vetette oda a srác.
-Ben ne csináld már! Ezért nem szaka- kezdte el a lány, ám a fiú félbeszakította.
- Pihentesd a csőröd és nyisd ki az ajtót!
Danie félénken elindult a nyílászáró felé, léptei halk visszhangot vertek a szobában. Félve résnyire nyitotta az ajtót, s mikor meglátta ki áll mögötte, szélesre tárta s Ben nyakába ugrott.
-Szia, szia, szia, szia, szia!- mondta a lány, s szavainak rengeteg puszival adott nyomatékot.
Nos, itt nagyon-nagyon-nagyon brutálisan sok átvezető rész következne, ami arra lenne jó, hogy jobban megismerjétek az általam kreált szereplőket. De mivel eszméletlenül uncsi lenne, dióhéjban leírom, hogy ki milyen, s mi történt.
Történet:
α Joe és Nicky egyre jobban összemelegednek, mert a srác mit sem tud George-ról
α Danie és Nick tökélyre fejlesztik a „Hogyan menjünk egymás idegeire” c. játékot
α George-ot állandóan kísérgeti a családja, hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy állandóan Nicky körül legyeskedik
α Vagy amikor nem, akkor, pedig egy Adel nevű lánnyal csalja
Nooos?
lola0303@freemail.hu
Szólj hozzá!
THE END
2009.03.12. 22:31 Korall0303
Bezárom a blogot...
Ne pánikoljatok, csak átköltöztettem, mert itt nem tudom megoldani azt, hogy másolásvédett legyen. Ugyanis egyesek élvezik, hogy azt amit én hosszú órák munkáival érek el, 2 kattintással lekopizzák és helyettem aratják le a babérokat.
Az új oldal címe: www. ollyka.gportal.hu
Remélem a másik oldalon is maradtok hűséges olvasóim: Lola
Szólj hozzá!
2009.03.03. 15:55 Korall0303
Hello! Szia!
Elöször is ezer-ezer-ezer bocsánat, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de tudjátok a szokásos szöveg.... nem mehet a tanulás rovására, meg stb.
Másodszor, köszönöm szépen Szimynek, hogy még mindig kitart mellettem.
Harmadszor, köszönöm mindenki másnak, aki írt nekem, hogy ezt megtettétetek.
Negyedszer, köszönöm Anyukámnak, aki mindig mellettem van már 15 éve és mindig segít nekem!
Ötödször.... na, jó, nem fárasztalak:
Love is always comes unexpectedly/3/ Bármi lehet megmagyarázhatatlan
2008. július. 4 /Toronto
A nap nagyon erősen sütött a korai időpont ellenére. Sugarai bekúsztak minden ablakon, kiverve az emberek szeméből az álmot, amit még igencsak folytatni szerettek volna. Danie legalábbis felébredt tőle. Álmosan a másik oldalára fordult, de így sem tudott visszaaludni. Inkább nézte az egyenletesen szuszogó Nick arcát, pedig ez az elfoglaltság nem tartozott a kedvenc időtöltései közé.
-Milyen gyönyörű- futott át egy gondolat a lány agyán, mely következtében szidni kezdte saját magát- Te hülye, fiúkra nem mondjuk, hogy gyönyörű, pláne nem egy Nick Jonasra. Nézz már rá, ezerszer jobb srácok futkosnak csak itt ebben az utcába. Ha még egyszer ilyenre gondolsz, akkor hívhatod is az elmegyógyintézetet.
A lány gyorsan kitakarózott, felkapta a kikészített ruhát és kislisszolt a nappaliba, ahol a Jonas házaspárral találta szembe magát.
- Nahát, a legelső kisgalamb!- köszönt Mrs. Jonas.
-Jó reggelt!- mondta kissé félve Danie.
-Jól aludtál? Nem fáj a kezed?- érdeklődött Mr. Jonas.
-Köszönöm jól, a karomnak, pedig kutya baja sincsen. Ma már mozgatni is tudom, pár nap múlva- az orvos szerint- levehetjük a kötést.
-Miért keltél fel ilyen hamar? Még hat óra sincs.
- Felkeltett, hogy a szemembe sütött a nap, meg ilyen furcsa gondolatok- olyanok amik, mintha nem is az enyémek lennének-, jöttek rám. De ha nem baj, most megyek, átöltözöm-, mondta Danie, majd beslisszolt a fürdőbe. Betette a csapba a ruháit, s némán öltözni kezdett. Összefogta a pizsamáját, s már indult volna kifelé, mikor akaratlanul is megakadt a tekintete Nick parfümjén. Letette a kezében tartott ruhákat, s megszagolta az üvegcsét. Újra és újra.
-Tedd le, te hülye!- mondta magának hangosan. Mivel a kísértésnek nem bírt ellenállni, egy utolsót szippantott az üvegcséből, majd kiviharzott a helységből, s leült egy székre a Jonas házaspárral szembe. Próbálta nem a szülőket pásztázni, s nem a 2. legfiatalabb fiukra gondolni. Egy hirtelen mozdulattal felkapta a tegnap este az asztalon felejtett könyvét, s lerobogott reggelizni a földszintre. Remélte, hogy így megszökhet a saját gondolatai elől.
A földszinten alig lézengett valaki. A recepciós is laposakat pislogott, miközben a legújabb újságot olvasta. A lány elvett egy kakaót és egy kakaóstekercset a pultról, s leült egy csendes kis szegletbe. Kinyitotta a könyvet és olvasni kezdett, de a betűk nem álltak össze szavakká, gépiesen futottak le előtte a sorok. Minden erejével azon volt, hogy a konok kis hangot kizárja a fejéből, de az egyre makacsabbul hangoztatta a maga igazát.
-Arra nem gondolsz, drága Lola Danie Lawless, hogy beleszerettél Nickbe? Kár, hogy nem, pedig tested, lelked érte remeg!
-Hát nagyot tévedsz-, mondta a lány, majd lecsapta a könyvet.
-Ki és miben téved?- érdeklődött valaki Danie háta mögül, majd leült.
-Oh, szia Nick!- mondta a lány, majd gondolatban hozzátette- Istenem, már csak te hiányoztál.
-Miért vagy ébren?
-Kiráz, a hideg. Miért beszélgetünk?
-Ha zavar, elülhetek-, vetette oda a srác félvállról.
-Nem, nem azért mondtam bocsánat, én csak- darálta Danie, s vörös arcát a könyv mögé rejtette- Amúgy mi a mai program?
Nick láthatóan izgatott lett a kérdéstől, arca kipirult s mosolyogva sorolni kezdte aznapi teendőiket.
-Hát, ma kezdődik a turné szóval reggeli után, elmegyünk próbálni, ahová megérkezik kis csapatunk másik fele, aztán adunk egy rádiós interjút, ami tegnap Joe randija miatt elhalasztottunk, fellépünk a MuchMusicon, kis próba, este, pedig egy oltári, kóser bulit csapunk!
-Zsúfolt program! Ezt, hogy lehet bírni?
-Az elején nehéz belerázódni, mert nagyon komplikált, de hidd el, majd bele jössz-, mondta a srác, majd bátorításképp megsimogatta Danie asztal szélén pihenő kezét. A lány gondolkodás nélkül leverte a sótartót, hogy zavarát leplezze, s kezét kihúzhassa Nick tenyere alól, melyek nem is karját, szinte a lelkét simogatták.
-Figyelj Danie- kezdte a Jonas-fivér, majd lehajtotta a lány könyvét, hogy gazdája szemébe nézhessen-, tudom, hogy sohasem leszünk puszipajtások, de azt szeretném, ha nem kötnénk bele egymásba lépten, nyomon és nyugodtan- már amennyire ez a rohanás engedi-, eltöltsük együtt a turnét. Rendben?
-I-Igen- mondta Danie, egy mosoly kíséretében, majd mikor érezte, hogy újfent a fejébe szökik a vér, elrejtőzött barikádja mögé.
-Mi olyan érdekes abban a könyven?- kérdezte szemöldökét felhúzva Nick.
-Hát kiderül, hogy ki marad életben, ki nem és mi lesz tulajdonképpen a hősök sorsa- mondott el egy sablonszöveget a lány, mert halvány lövete sem volt arról, hogy mit is olvasott- Beadtad az inzulint?
-Igen, mami!- vágta rá a srác, s mosolyogva tisztelgett is hozzá.
Egy szó sem hangzott el közöttük reggeli közben. Danie végig könyve mögé rejtőzött, Nick pedig bambán vizsgálgatta a környezetét. Egyszerre nyúltak bögréjük után, de egyikük sem nézett a céltárgy irányába, így kezük akarva-akaratlanul is összeért, mire a lány annyira belebújt olvasmányába, hogy betűk helyett csak elmosódott foltokat látott.
-Ha még jobban belebújsz, lehet, hogy beszippant!- nevetgélt Nick.
-Hahaha!- mondta durcásan Danie, mire a srác az asztal alatt rá lépett a lábára.
-Mit szólnál egy futóversenyhez?
-Tessék?- értetlenkedett a lány- Futóversenyre akarsz menni?
-Dehogyis! Visszaviszzük a tányérokat, aztán futóverseny az ajtónkig. Aki nyer, az hármat kérhet a másiktól, akinek teljesítenie kell azt.
-De aztán ne sírj nekem, ha WC-t kell pucolnod a saját fogkeféddel-, fenyegetőzött a legkisebb Lawless, akit magával ragadott a verseny szelleme.
-Te se nekem, miután megnyaltad a turnébusz kerekét- vágott vissza Nick.
-Rendben!- mondták kórusban, majd összepacsiztak. Üres tányérjaikat visszavitték és együtt indultak a lépcső irányába. Az alján megálltak, összenéztek. Mindkettejük szemében vágy tükröződött a másik legyőzésére.
-Három- kezdte a visszaszámlálást Nick.
- Kettő- mondta határozottan Danie
-Egy! Úgyis én nyerek! Most!
Mindketten úgy kapaszkodtak fel a lépcsőkön, mintha az életük múlna rajta. Danie egy lépcsőfordulóban megcsúszott, ezzel felborítva egy sarokban álló vázát. Amíg próbálta helyrehozni a rendetlenséget, amit okozott, Nick megelőzte. A lány megfeszítette erejét, s szaporán kezdte szedni lábait, így sikerült utolérnie egy fiút. A fivér megbotlott a saját lábában, így némileg csökkent a tempója. A legkisebb Lawless ezt kihasználva, átvette a vezetést. Felért a folyosóra, s már csak méterek választották el a lakosztály ajtajától, mikor Nick a nyakába vetette magát, ezzel mindkettejüket a földre lökte. A két fiatal nevetésben tört ki.
-Nos, Nick, készülhetsz a WC pucolásra-, mondta szúrós tekintet kíséretében Danie.
-Komolyan meg kell tennem?- vágott fancsali képet a srác, miközben felsegítette versenytársát.
-Dehogy kell! Majd kitalálok valami sokkal jobbat
-Köszönöm! Imádlak!- kurjantotta vidáman a fiú, s egy hatalmas ölelés kíséretében, egy puszit nyomott a lány arcára. Danie bátortalanul visszaölelt. Szíve olyan hevesen dobogott a torkában, hogy azt hitte, a nagy csöndben Nick is hallhatta.
-Hát ti meg?- vágott meghökkent képet félálomban Jack, mikor kinyitotta az ajtót.
-Elbulizunk itt, mint heringek a dobozban- válaszolta fülig érő szájjal a srác.
-Menjetek be! Hat óra múlt pár perccel, ilyenkor még szinte mindenki aludni akar! Aztán próba és bla bla bla!- mondta a dobos, egy ásítással megtoldva mondatát.
Danie egyszerre volt lehangolt, s egyszerre érezte, hogy a szíve majd kiugrik örömében attól, hogy már senki sem öleli. Lassan benyitott a szobába, ahol nővére, már öltözködött. Arca néma volt és szomorú, s szemei könnytől csillogtak.
-Nicky!- rohant oda nővéréhez a lány, s átölelte- Mi a gond?
-Én nem akartam, hogy így legyen!- mondta suttogva a nővér, majd zokogásban tört ki.
-Shhh, nyugodj meg!- csitítgatta az összeállás szélén álló Nickyt Danie- Mond, el mi történt!
-Én... én... én... nem vagyok képes rá! Nem, ezt nem tehettem... ez lehetetlen- szipogta a lány, miközben a kezeit tördelte, s könnye úgy hullt le, mint a záporeső.
- Tegnap történt valami?- kérdezte Danie óvatosan. Nicky egy idő után lassan, szinte észrevehetetlenül bólintott.
-Georgehoz van köze? Lefeküdtél vele?
-Undorodom magamtól-, mondta halkan a lány válaszul.
-Jaj, de buta vagy!- csattant fel Danie, majd szorosan magához ölelte testvérét- Szerelmes vagy, és az ilyen... megtörtént. Isten sem változtathatja meg a múltat. Találkoztatok, szexeltetek és ennyi, úgy sem jön utánunk Detroitba.
-Semmit sem értesz!- mondta maga elé a lány, s hangjából ki lehetett hallani a neheztelést, s ellökte magától testvérét.
-Mit nem értek? Az egész tök világos! Elmentél vele szakítani, aztán nem úgy jött össze, és most bűntudatod van!
-Hülye vagy!- ordította Nicky- Én Georgeba vagyok szerelmes, és nagyívben leszarom Joe Jonast. Azért undorodom magamtól, hogy képes voltam pont vele megcsalni Georgeot. Akárhányszor lefeküdnék vele, akárhol, mert ő rendes srác és nem akar beleszólni az életembe, mint te-ennél a szónál, már kezdte elérni azt a hangmagasságot, amely felett már csak a denevérekkel pörölhetett, volna- Kis pisis 15 évesen hozzá, sem konyíthatsz az én életemhez, szóval egyszer és mindenkorra hagyd abba, az észosztást és nézz át rajtam. Elegem van belőled, és most takarodj a szobámból!
-De... de... én!- dadogott a lány.
-Rosszul hallasz? KIFELÉ!- ordította Nicky, majd kitaszigálta testvérét a szobából és rácsapta az ajtót.
-Ez mi volt?- kérdezte kórusban Mr. Jonas és Nick.
-Azt, én is szeretném tudni-, mondta elcsukló hangon Danie. Az idősebb Kevin egy pillantást küldött egyetlen talpon lévő fia irányába, aki rögtön abbahagyta eddigi, elfoglaltságát. A lány mellé lépett, s elvezette őt közös szobájukig. Leültette az ágyra. Danie úgy ült ott, mint egy öreg porcelánbaba: elhasználtan és megtörten. Holt némaság ereszkedett a szobára, melyet csak itt-ott tört még a lány szipogása. Nick félénken rátette a kezét szobatársa vállára, s bár kitalálta, hogy mit fog mondani, a szó mégis a torkára forrt.
-Figyelj, majd kibékültök! Egy óra múlva már minden a régi lesz és nem is, emlékeztek erre a kis incidensre.
-De még sohasem üvöltözött velem… és… és nem akarom őt is elveszíteni.
-Jaj, dehogy fogod- zárta karjaiba a lányt a srác.
-Soha nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de olyan jó, hogy itt vagy velem!- mosolyodott el egy pillanatra a lány, s olyan szorosan bújt a sráchoz, mintha a közelség enyhítette volna a szívfájdalmát.
- Ugyan!- suttogta a fiú, egy puszit nyomott Danie feje búbjára, majd simogatni kezdte a lány haját- De jobb lenne, ha visszafeküdnél. Még csak fél hét, nem maradsz le semmiről. Kérlek, az én kedvemért.
-Nick- pillantott fel a fiúra könnytől csillogó szemekkel a legkisebb Lawless- felhasználhatom a három kívánságom?
-Persze - vágott értetlen fejet a fiú.
-Maradj velem, ölelj át, s ne hagyj itt, amíg el nem alszom!
-Oké- mondta félénken Nick, majd felkelt, bezárta az ajtót, betakarta a lányt, majd mellébújt, s átölelte. Danie szíve úgy vert, mintha aki akarna ugrani a helyéből. Gazdája szemére sokáig nem jött álom, ám mikor végre elszenderedett az ágy lábánál megjelent Jack, aki n m tudta eldönteni, hogy a szokatlan páros látványától dühös vagy meglepett arcot vágjon.
-Danie! Nicky üzeni, ha most sütsz neki egy epres tortát, akkor hajlandó megbocsájtani.
-De hát nem is szereti az epret!- vágott fancsali képet a lány, majd az alvó Nick kezeit óvatosan lefejtve magáról testvére oldalán kilépett a szobából- Jack, ez őrültség! Én nem mehetek be a konyhára, csak úgy, hogy: Hello, Danie vagyok, és most sütni fogok.
- Fél 9-ig tiéd a konyha. Egy rakat zsozsóba került nekem a családi béke, úgyhogy ne rontsd el!
- Fél 9-ig tiéd a konyha. Egy rakat zsozsóba került nekem a családi béke, úgyhogy ne rontsd el!
-Köszönöm Jack!- kurjantotta a lány, majd kirobogott az ajtón, s meg sem állt a konyháig.
-Hahó!- lépett be a lány, de a helységben egy lélek sem volt rajta kívül. Mikor rájött, hogy a maga ura, elkezdte keresgélni a hozzávalókat, s dudorászva hozzákezdett a sütéshez. A sütőben sülő piskóta édes illattal töltötte be a termet. Épp hogy hozzáfogott az eper megmosásához, egy kéz fonódott a derekára. Danie kiejtette a kezéből e gyümölcsöket, s azok vizes foltot maguk után hagyva szétgurultak a kőpadlón. A lány lassan, holtra vált arccal fordult meg, s mikor megpillantotta ölelőjét, egy hatalmas kő esett le a szívéről.
-Nicholas! A szívbajt hoztad rám! Miért jöttél le, miért nem alszol még?
-Felébredtem, meg úgy amúgy is. Izgulok és unatkozok.
-Miért nem gitározol? Vagy énekelsz?
-Miért nem gitározol? Vagy énekelsz?
-Még Frankie alszik, és nem akarom, hogy felkeljen. Lehoztam a gitárom, mert itt fogok gitározni!
-Oké, addig megcsinálom a békülős tortára a krémet- mondta inkább magának, mint Nicknek a lány.
-De mit játsszak?
-Amit akarsz! Ami jólesik.
- Called you for the first time yesterday
Finally found the missing part of me
Felt so close but you were far away
Left me without anything to say
Now I'm speechless, over the edge
I'm just breathless
I never thought that I'd catch this love bug again
Finally found the missing part of me
Felt so close but you were far away
Left me without anything to say
Now I'm speechless, over the edge
I'm just breathless
I never thought that I'd catch this love bug again
Hopeless, head over heels in the moment
I never thought that I'd get hit by this love bug again.- énekelte Nick, majd egyszercsak váratlanul abbahagyta.
I never thought that I'd get hit by this love bug again.- énekelte Nick, majd egyszercsak váratlanul abbahagyta.
-Most meg miért hagytad abba?- kérdezte Danie érdeklődőn.
-Eperkrémes az arcod!- nevetett Nick.
-Hol?- esett kétségbe a lány, s az egész arcát dörzsölgetni kezdte, majd piros arccal felnézett- Még mindig olyan?
- Aha- nevetette a fiú, letette a gitárját, majd odalépett a lányhoz.
-De hol?- kérdezte Danie, miközben levett a szekrényből egy üveg narancslevet.
-Hát itt- válaszolta helykén a fiú, majd egy apró csókot lehelt a lány ajkaira. Danie szíve kihagyott pár ütemet. Elejtette az üveget, ami szívbemarkoló csörömpölés után szilánkjaira tört, beterítve a konyhát üvegdarabokkal. De a két fiatal számára mintha megszűnt volna a külvilág, szenvedélyesen falták egymás ajkait. Nick kezei felfedezőútra indultak Danie testén, s néha bemerészkedtek a lány pólója alá is. A fiú összekulcsolta volna az egyik kezét Danie-éval, de tisztasággyűrűik összeakadtak. Ajkaik, mint ősszel ág a levéltől, váltak el, s mélyen egymás szemébe néztek, mintha egy kérdésre keresték volna a választ. Nick szaggatottan vette a levegőt, majd lehúzta először, a sajátjáról, majd a lány ujjáról a fogadalmukat jelképező ékszert. A fiú felnézett a legkisebb Lawlessre, aki úgy merült el a srác szemeiben, mint más a futóhomokban. Érzéséből, egy csók zökkentette ki; egy csók, ami áthágott minden szabályt, minden érzést, s a józan észt. Csókolózva közeledtek az asztalhoz, majd Nick gyöngéden ráfektette Daniet. Nyelveik újra és újra összefonódtak. A fiú lecsúsztatta a lány toppántját, majd egy hirtelen mozdulattal lehúzta a jelenleg felesleges ruhadarabot. Addig ölelték, simogatták, csókolták egymást, míg mindketten meztelenek lettek. Nick kérdő tekintettel nézett rá a lányra, akinek ajkai a fiú csókjáért égtek, s teste-lelke a fiúért remegett, ezért lassan bólintott. A levegő szinte izzásig forrt körülöttük, mikor testük eggyé olvadt. Sikolyaik betöltötték a konyhát. 20 perc múlva pihegve, s izzadtan feküdtek egymás mellett. A piskóta már rég odaégett a sütőben, de Daniet egyeltalán nem érdekelte ez a kis tényező. Egy mondat fogalmazódott meg benne, s tudta, hogy ki kell mondania. Hozzábújt a sráchoz, maga felé fordította, s mélyen a szemébe nézett.
-Szeretlek Nicholas!
Nos, azt hiszem ezzel alaposan megkavartam a vizet! Emelem kalapom! Pá
lolcsa12@freemail.hu
bocika0303@hotmail.com (Könyörgöm, véleményt)
3 komment
Love is always come unexpectedly 1/2./5.
2009.01.26. 19:31 Korall0303
Ezt a rész is (mint mindegyiket) Sziminek ajánlom. Ezt azért, hogy nyugodtan aludhasson a héten. :)
Az óra már a fél tíznél bóklászott. Nicky fáradságra hivatkozva bebújt az ágyába, de az senkinek sem szúrt szemet, hogy teljes ünnepi díszben tetette, hogy alszik. Szinte mindenki a szobájában tevékenykedett, s készülődött a holnapi nagy durranásra. Joe még egy utolsó pillantást vetett a dalszövegekre, Kevin a kritikus részeket gyakorolta a gitárján újra és újra, Jack pedig éppen azt a dallamot dobolta a combjain, amelyik eszébe jutott, Greg pedig a gitárját hangolta s közben dudorászott.
Nick lefürödve lépett ki a nappaliba, ahol megcsapta a hideg. A teraszajtó nyitva volt, s a hintaszékben Danie hintázgatott becsukott szemmel, s egy dalt dúdolva.
-Gyere be, mert megfázol-, mondta Nick, ezzel kizökkentve a lányt a z idillből.
-Hu, megijesztettél-, mondta némileg szemrehányóan, némileg viccesen Danie, majd feltápászkodott és becsukta maga mögött az ajtót.
-Nick, figyu megkérhetlek valamire?- kérdezte kissé pironkodva Danie, de színváltozását a sötét némileg tompította.
-Az attól függ!- mondta a fiú.
-Ki kéne kapcsolni a melltartómat. Egy kézzel nem megy!- hadarta el a lány, hogy hamar túl legyen rajta, de így sem kerülte el Nick csodálkozó tekintetét.
-Hogy mi? Ha nagyon, muszáj!- húzta a száját a fiú-, De akkor fordulj meg.
Danie engedelmesen teljesítette a fiú kérését. A lányt teljesen kirázta a hideg, mikor Nick ujjbegyei érintkeztek a testével, pedig a fiú kezei forróak voltak. Danie áldotta azt, hogy nem kapcsoltak villanyt, ugyanis a vér az arcába szökött és maga sem tudta, hogy miért, de teljesen elpirult. Hirtelen hallani lehetett a kapcsoló kattanását, s a szoba világosba költözött.
-Hát ti?- érdeklődött értetlenkedve Mrs. Jonas.
-Félre tetszik érteni, én csak...
-Megkért, hogy kapcsoljam ki a melltartóját, mert...
-Egy kézzel nem megy- válaszolt teljesen zavarba, egymás szavába vágva a 2 fiatal.
-Jó, de miért nem a nővéred vagy a bátyád és miért sötétben?
- Nicky alszik, Jack pedig elmélyülten gyakorol, Nick pedig éppen itt volt... és hát megkértem, de én nem akartam gondot okozni, vagy valamit- csuklott el a legkisebb Lawless hangja.
-Oké, oké, ne nekem gyónjatok. Na gyerünk, siess Danie, mert mindenki fáradt, ideges, ingerült és holnap elkezdődik az őrültekháza.
-Rendben- bólogatott a lány, felkapta ruháit az egyik székről, s beslisszolt a fürdőbe, de pár másodpercen belül, már újra a nappaliban volt.
-Mi kéne most?- kérdezte belefáradva Denise.
-Kell egy zacskó a kötésemre. Anélkül nem tudok fürdeni. Van is egy nálam. Fel tetszene tenni?
-Persze, gyere ide!- mondta a nő és pikk-pakk felvarázsolta a védőburkot.
-Köszönöm szépen- trillázta a lány, majd el is tűnt a fürdőszobát rejtő ajtó mögött.
-Ms. Szélvész- nevetett Mrs. Jonas, majd beszédbe elegyedett a fiával.
Negyed tizenegy volt. Nicky lábujjhegyen suhanva kikelt az ágyából, kezeibe vette cipőjét, s próbált minél némábban kihátrálni a szobából, de elbotlott Jack bőröndjében, s hatalmas robajjal az ajtónak esett. Felnézett a mennyezetre, összetette két kezét, s úgy tett, mint aki imádkozik. Nagyon remélte, hogy testvére nem ébred fel a zajra
- Nicky, mit csinálsz?- kérdezte álomittasan Jack.
A lány teljesen magán kívül volt, bepánikolt. Ezer meg ezer válasz tolongott a fejében. Végül eluralkodott pánikján, s azt hazudta, amit a kishúga javasolt.
-Nem érzem túl jól magam. Sétálok egy kicsit.
-Oké. Pá- motyogta a dobos, majd átfordult bal oldalára és azonnal elaludt. Nicky megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, majd távozott. Alig hagyta el a folyosón a liftet, mikor megcsörrent a telefonja. Az üres folyosón hatalmas visszhangot keltett. Nicky ijedten vette fel a mobilját.
-Mondd George!- suttogta a lány, miközben megszaporázta lépteit.
-Itt vagyok a hotel előtt. A taxis meg zsír ideg!
-Oké, megyek. Már a második emeleten vagyok. Pusz
-Csók!
Nicky az utolsó pár lépcsőfokot átugrotta. Leült az utolsóra, belebújt magas sarkújába, s kitipegett a szálloda elé, ahol már várta a szerelme. George egy forró csókkal üdvözölte a lányt, majd beszálltak a taxiba.
-A vitorlás sorra, legyen szíves-, mondta a srác, s egy ötvenest nyomott a sofőr markába, majd rátapadt a lány szájára. Nicky agyán, kószán átfutottak Danie szavai, de most a legkevésbé sem akart ellenkezni, s rátérni a könnyű útról a helyesre. Élvezte a helyzetet, s ha tehette volna, megállította volna az időd, hogy örökre George karjaiban maradhasson. A taxis- bár megszokta az ilyen abszurd helyzeteket- zavarodottan tekingetett jobbra és balra, s még jobban rátaposott a gázpedálra, így hamar megérkezett a kívánt helyre. A két fiatal hamar kipattant az autóból, s meg sem várták, hogy elhajtson, máris újra egymásnak estek. Vadul tépték egymás ajkait. Nicky lelki szemei előtt fellebegett Joe nevető arca, de elhessegette a képet.
-Szeretlek Nicky- lihegte George, majd egy fának döntötte a középső Lawless testvért.
-Én is téged!- nyögte ki Nicky
George letépte a lányról a bugyit, letolta a nadrágját, s szinte azonnal a lányba hatolt. Érzelmeik kiszabadultak börtönükből, s elszabadultak. Eszeveszettül csókolták egymást, testük egy gondolatra mozgott. Sikolyaik messze elszálltak a csillagos égbolton, s románcuk beteljesedett
-Köszönöm- suttogta a fiú.
Nicky szívébe tőrként szúródott ez az egy szó. Kőként rakódott le szívére az utóbbi 1 óra, s aljas, piszkos árulónak érezte magát.
-Hol lesz a turné következő állomása?- kérdezte George halkan.
- Detroit. De George én nem- kezdett bele a lány, de szerelme félbeszakította.
-Tudom, nem szeretnéd, ha csak az a lány lennél, akit néha felhívok, kellemesen eltöltünk pár órát, aztán pá. De ezt én sem akarom. Kezdjük, újra- mondta a srác, s megcsókolta Nickyt, aki ettől teljesen leblokkolt és csak egy halk igent tudott kilehelni ajkai közt.
-Nekem most mennem kell-, mondta a középső Lawless, majd elfutott az út felé, s gyalog akart menni, de azt sem tudta hol van, így előkapta a táskájából a telefont és hívott egy taxit.
Kifizette a fuvart, majd becsapta a kocsi ajtaját magam mögött. A nagy óra a hotel halljában hajnali kettőt mutatott. Nicky lehívta a liftet, majd beszállt. Egy kósza könnycsepp gurult le az arcán, mikor eszébe jutott, hogy tegnap ugyanitt megcsókolta Joe-t. Benyitott a lakosztályba, némán pizsamára öltözött s bebújt az ágyba, s megállíthatatlanul zokogni kezdett. Fejét a párnába fúrta, hogy csitítsa a hangokat. Remélte, hogy a sírás könnyít majd a szívére ólomként nehezedő lelkiismeretén, s a szebb holnap reményében álomba sírta magát.
4 komment
Love is always come unexpectedly 1./2./4.
2009.01.24. 21:53 Korall0303
-Köszönöm!- mondta Joe, majd kifizette a fuvart és becsapta a kocsiajtót-, Nagyon jól éreztem ma magam veled!- fordult Nicky-hez a fiú, majd egy puszit nyomott a lány arcára.
-Én is veled! Igazán, jó volt. Életem egyik legjobb randija- mondta a lány, s teljesen elszégyellte magát, hogy itt húzza szegény Joe agyát. El is pirult.
-De aranyos vagy, hogy ennyire zavarba jöttél- vigyorgott a srác, majd megsimogatta Nicky arcát- A következő biztosan jobb lesz. Az utána következő meg egyenesen fantasztikus. Az az utáni, meg király, aztán meg...
-Jól van, na pihentesd a csőröd. Hupsz, kicsit késésben vagyunk! Már negyed nyolc van.
-Hoppáci. Apa a fejemet fogja venni. Megígértem neki, hogy hétre itthon vagyunk.
-Akkor meg mire vársz? Gyere, már- mondta Nicky, majd karon ragadta a srácot és húzni kezdte maga után, s fél perc múlva már a lakosztályukban ültek egy-egy széken, miközben a mellkasukat szorították, s igencsak pihegtek.
-Bocsi apa! Annyira sajnálom, hogy késtem. Istenien éreztük magunkat és nekem teljesen ki ment a fejemből az időkorlát. De már mehetünk is- mentegetőzött Joe, az apjának.
-Jól van kisfiam, én nem haragszom. Amúgy is, csak Frankie és Nick volt itthon. A bátyád meg nem tudom, hogy hol kujtorog. De kezdek kicsit mérges lenni.
-Próbálták felhívni?- kérdezte Nicky.
-Ki van kapcsolva-, mondta Nick- Hívtam, írtam SMS-t, hagytam üzenetet a hangpostájára, de semmi. Amúgy a húgoddal ment el deszkázni.
-Igen, írta, hogy elment innen.
-Tényleg hívjuk fel őt? Hátha felveszi!- ajánlotta Mrs. Jonas.
-Oké- mondta Nicky, majd tárcsázni kezdte a testvérét, de annak a telefonja a szobában maradt, s bömbölni kezdett belőle Miley 7 things című száma.
-Nem lettünk okosabbak!- jelentette ki Selena- A csengőhangja meg valami förtelem.
-Most nem ez a lényeg! Eltűnt a húgom és Kevin is, te, pedig egy nyamvadt csengőhangon vagy fennakadva- fakadt ki Nicky, akinek hatalmas bűntudat telepedett a szívére.
-Nyugi, nyugi! Ne akadj ki. Biztosan elő fognak kerülni. Biztosan eltévedtek- vigasztalta Joe a lányt, miközben simogatni kezdte a hátát.
Azzal kezdetét vette az idegőrlő várakozás, melyet még nyomasztóbbá tett a hangtalanság. Nicky pulzusa az egekbe szökött, mikor a folyosóról mondatfoszlányok ütötték meg a fülét.
-Mondtam már Kev, hogy nincs harag.
-De akkor is. Én úgy szégyellem magam, én csak meg akartalak viccelni.
-Nyugi, én inkább azért idegeskednék, hogy nyolc múlt pár perccel, és nektek héttől állítólag próbátok van.
-Merlin trottyos tangájára, mekkora pancser vagyok. Apa, nagyon ki lesz akadva. Én vagyok a ragasztó, erre nem jelenek meg a próbán- mondta Kevin, majd meghökkent arcot vágott, mikor belépett az ajtón- Hello.
-Kevin, mégis mit képzelsz? Mi az, hogy nem kapcsolod be a mobilodat. Ha valami baj történik. Te vagy az idősebb, neked kellene ügyelni a húgomra. Tényleg, hol van Danie?- ordibált Nicky, a sráccal.
-Szia!- lépett ki Kevin mögül a lány, így mindenki megpillanthatta a bal kezén pihenő kötést.
-Mi történt veled?- érdeklődött Frankie, miközben megölelte a lányt.
-Hát, én vagyok a hibás-, mondta Kevin miközben a fejét vakarta- Elmentünk deszkázni, és találtunk egy tök jó pályát. Danie bement a közeli boltba, hogy vegyen üdcsit, én meg addig megberheltem a gördeszkája csapágyát. Én csak azt szerettem volna, hogyha kicsit elesik, ennek ellenére, leesett a pálya legtetejéről.
-Kevin nem gondoltam, hogy ennyire felelőtlen vagy! A gerince is eltörhetett volna, örülj neki, hogy csak a keze.
-De hát Kevin bácsi, csak meghúzódott. 6 éves korom óta deszkázom. Észre kellett volna vennem, hogy valami nem stimmel. Ne tessék Kevet hibáztatni. Különben is miért vannak még mindig itt? Próbálni smafu lenne? Nem venném a lelkemre, ha miattam, bebukna a banda.
-De az én hibám is!- mondta Kevin.
-Ha nem akarod, hogy a másik karom széttörjem rajtad, akkor befogod a pampusod és mész próbálni.
-Hát jó!- mondta a srác letörten, majd hirtelen vigyorogni kezdett, s magához ölelte a lányt.
-Kevin! Finomabban nem lehetne? Széttörsz...
-De. Hello- mondta a srác, majd Joe-t maga után húzva kiviharzott a szobából.
-Jól vagy? Maradjak esetleg veled?- érdeklődött Mrs. Jonas.
-Nem kell köszönöm. De nagyon jól esett, hogy fel tetszett ajánlani.
-Nyugi, Danie, én it maradok veled-, mondta Selena, majd leült egy székre, aminek szinte azonnal kitört az egyik lába.
-Kedves tőled, de menj csak a szerelmeddel-, mondta a lány, mire Selena szó nélkül kiment a szobából-, ha a szerelmed egyeltalán.
-Maci, maci várjál meg. Macikám várj- lehetett hallani Selena nyávogását, pedig már a liftnél járt.
-Huh, ha Selena itt maradt volna, az felér egy katasztrófával. Nem Nicky?
-Találkoztam George-dzsal az állatkertben. Este is fogunk, amint a srácok lefekszenek. Fedezned kell. Én nem bírom ki nélküle, teljesen beleestem-, mondta Nicky, majd sírva fakadt- Egy hülye szemétládának érzem magam. Itt húzom Joe agyát, mert nem merem a szemébe mondani, hogy édes, aranyos, meg egy álompasi, de nekem nem kell, mert én másba vagyok belehabarodva.
-Ez nem baj. Az ember sohasem a megfelelő személybe szeret bele. De ha elég erős vagy, akkor el tudod felejteni. Vagy te nem is akarod elfelejteni?
-Dehogynem. Ma is úgy mentem el vele az állatkertbe, hogy nem érdekel George. De amikor megláttam meghűlt az ereimben a vér, és nem tudtam gondolkodni. Majd’ felrobbant a szívem örömében. Most pedig zakatol és minden egyes dobbanása őt, keresi.
- Este? Említetted, hogy találkoztok...
-Igen, írt egy SMS-t, hogy még mindig szeret, aztán fel is hívott, hogy este 10 után keresni fog. Miután mindenki alszik, kiszököm hozzá.
-És szakítasz vele.
-Micsoda?- értetlenkedett Nicky, húga abszurd mondatán.
-Egyértelmű. Elmész, találkozol vele, és azt mondod, hogy bár nagyon szereted, ez neked nem elég, mert neked állandó érzelmi háttér kell és, hogy csak a főtt káposzta jó felmelegítve.
-Te véletlenül nem Teneesse-ben születtél? Nekem ne mondj ilyen mezőgazdasági hasonlatokat. De ez nekem nem fog menni, mert én szeretem.
-Persze, hogy szereted, de ha nem akarsz egy érzelmi roncs lenni, akkor ezt meg kell tenned. Kérsz egy papírzsepit?
-Aha. Kösz. Akkor ma találkozom vele, és megmondom neki, hogy ennyi volt és nincs tovább. Mire mennék én nélküled? A roncstelepre, maximum. Köszi- mondta Nicky.
-De most komolyan. Egyszer a fellegekben jársz, egyszer meg a pokolban bóklászol. Ez hosszú távon teljesen felőrölné az idegeidet. Szakítanod kell vele.
-De most is előttem, lebeg az édes mosolya a gyönyörű szemei és a mindene.
-Igen, ez még egy ideig így lesz, de akkor is. Itt sírsz miatta, Nézd a dolgok negatív oldalát. Ki mondta neked, hogy a tánc számára mindig fontosabb lesz, mint bárki illetve bármi más? Nahát, csak nem George? Ki van magától úgy elszállva, min egy luftballon? Milyen érdekes, hogy George. Ki járkál úgy a városban, mint valami páva? Azt hiszem Georgenak hívják a srácot. Ki fűtötte Hannah, Ashley és Emily fejét is miközben jártatok? A szentlélek megszállta George. De te mindezt lenyelted neki, csak, mert a fejed búbjáig bele vagy zúgva.
-De miért szeretem?- tette fel az egyszerűnek hangzó kérdést Nicky.
-Mert például 16 éve ismered, együtt nőttetek fel, tőle kaptad az első csókodat, vele feküdtél le először. Magyarul az éned része lett, és nehéz elengedned. Mert összeköt titeket a rengeteg közös emlék.
-Honnan tudod, hogy lefeküdtünk?
-Régóta érdekelt, hogy szexeltetek-e, ezért most blöfföltem, és mostmár tudom, hogy igen- mondta Danie, majd egy hatalmas mosoly terült szét az arcán, és ugrálni kezdett az ágyon.
-De nem mondhatod el senkinek!- nézett szigorúan Nicky, miközben lehozta kishúgát a földre.
-Nem is akartam. De akkor még minek hordod még a tisztasággyűrűdet?
-Megszokásból, meg hogy le ne bukjak.
-Akkor ma mit csinálsz?
-Elmegyek vele a vitorlásokhoz, és szakítok vele-, mondta határozottan Nicky.
-Büszke vagyok rád- bújt nővéréhez Danie.
- Fáj a karod?- törte meg a családias csendet 5 perc múlva Nicky
-Csak, ha mozgatom. De próbálom nem mozgatni.
-Nem én tehetek róla, hogy nem engedtek be. Oké?- hallatszott kintről Kevin hangja.
- De nem tudtunk próbálni. Most tök ideg vagyok. El fogom rontani holnap. Mindenki rajtam fog heherészni, hogy mekkora egy pancser vagyok- idegeskedett Nick.
-No para! Egy pozitív hatása van annak, hogy ez nem jött össze. Mindenki ki lesz pihenve és remek show-t fogunk nyomni, holnap- mondta bizakodva Ryan.
-Próféta beszéljen belőled- siránkozott Joe, majd benyitott a szobába, ahol Nicky és Danie úgy tettek, mint akik kártyáztak, holott alig pár másodperce ültek le az asztalhoz -Szia Picc!- lépett oda Joe Nicky-hez és nyomott egy puszit a lány arcára.
-Hello Joe! Szió Kevin! Csaó Nick!- mondta fásultan Danie, majd vidámabb hangszínre váltott- Hali-gali szupersztár- köszönt Frankie-nek, majd a karjai közé zárta a kissrácot.
-Szia. Ma alszol velem? – kérdezte a kissrác jól megnyomva a velem szócskát, miközben Nickre nézett.
-Mondtam már öcsi, hogy véletlen volt- mondta Nick, majd csípőre tette a kezét.
-Mondtam már bratyó, hogy jó duma – válaszolt Frankie, lekopírozva testvére mozdulatát.
- Nyugi gyerekek!- csitította a társaságot Denise- Irány fürdeni, utána alvás.
-Ilyen hamar?- nyafogott Jack.
-Amíg te és Joe megfürdötök, az minimum egy évezred, szóval időben el kell kezdeni a dolgot- nevetett a nő.
-Lola, még nem válaszoltál! Akkor igen vagy nem?- kérdezte Frankie.
Danie idegesen pillantott a nővérére, aki ijedt fejet vágott, majd végül megkönnyebbülten bólintott.
-Aha. Persze. Ez nem kérdés.
-De jó. Akkor gyere. Ledobáljuk Nick cuccait a földre, ott jó lesz, neki- mondta Frankie, majd elkezdte húzni a lányt.
-Öcsi, ha meg mered tenni- kiáltott testvére után Nick.
-Nicholas, ne morogj! Nem vagy te bolhás kutya!- csitította a fiát Denise, és összeborzolta a srác üstökét.
-Anya, ne már- morogta a srác, majd bement a szobájába.
-Mi van vele? – kérdezte őszinte érdeklődéssel a nő.
-Kamaszodik- felelte félvállról Kevin.
-Tegnap óta?- vágott vissza Joe.
-Biztos szerelmes- vetette oda Nicky.
- Tegnap óta?- kérdezte Jack.
-Nem t’om. Nem vagyok pszichiáter-, mondta a lány, de mondatát félbeszakította telefonjának csörgése. A tárcsázó fél George volt.
- Igen, mondd- szólt bele a mobilba a középső Lawless, majd felpattant helyéről és kiszaladt az erkélyre, majd öt perc múlva sugárzó mosollyal jött vissza.
-Ki volt az?- kérdezte féltékenyen Joe, mintha rátapintott volna a hívó fél kilétére.
-Egy barátnőm, aki itt lakik Toronto külvárosában. Holnap talizunk- hazudta szemrebbenés nélkül Nicky.
-Ez tök jó!- mondta Joe, majd bűnbánón megölelte a lányt.
-Az!- vigyorgott a lány, majd egy széles mosoly keretében berontott húgáért Frankie szobájába, majd testvérét maga után vonszolva átcsörtetett saját szobájába. Hangosan becsapta az ajtót, és egy hatalmas sikítás kíséretében húga nyakába vetette magát.
-Mi az?- vágott értetlenkedő fejet Danie.
-Felhívott George, és azt mondta, hogy a szíve minden perccel egyre hevesebben ver, mikor rám gondol-, mondta Nicky virágzó mosollyal.
-Hány éves leszel 16-án?
-18, de tudod te is.
-18 leszel, és még hiszel a mesékben?- szenyázott Danie.
-Igenis, szeret engem!- csattant fel a középső Lawless.
-Csak meg akar húzni!- replikázta a kishúg.
-Kifelé! Takarodj a szobámból!- ordította Nicky, majd bevágta testvére mögött a nyílászárót. Danie lassan felnézett a meglepődött csapatra, s egy bocsánatkérő pillantás után bebújt szobája rejtekébe, s elkámpicsorodott.
-Lola, valami baj van?- kérdezte kérdő tekintettel Frankie.
-Összevesztem a tesómmal, de mindjárt... szóval nincs baj-, mondta zaklatottan a lány. A fiú meg sem várva a mondat végét, kiviharzott a helységből, hogy 3 perc múlva apjával és Nickyvel térjen vissza.
-... és összevesztek- kommentálta a történteket a kisfiú.
-Lányok, béküljetek ki! Most kéne leginkább összetartanotok. Mit gondoltok a szüleitek, mit szólnának ahhoz, hogy apró dolgokon összevesztek, mint a gyerekek?- szidta a lányokat az idősebb Kevin.
-Rendben- mondta szájhúzogatva Danie- Bocsi, Nicky- majd megölelte nővérét.
-Na, legyetek jók. Még Nick fejével is beszélnem kell- búcsúzott a férfi, majd legkisebb fia kíséretében becsukta maga mögött az ajtót.
-Bocs, Dan!- mondta letörve Nicky, majd hadarni kezdett- Tudom, hogy kicsit túlreagáltam, de iszonyatosan megsértettél. Na, mindegy segítened kell. Légyszi, légyszi, légyszi!
-Oké, de mi...?- érdeklődött a legkisebb testvér, de nem tudta befejezni mondatát.
-Ugye ma is Frankie-vel alszol és ez nehezítő körülmény.
-Meg az is, hogy nem tudom, miről beszélsz.
-Ki kell őket játszanunk ahhoz, hogy lezárjam a múltat. Kell egy alibi, amivel észrevétlenül kislisszolhatok éjszaka. Segítened kell!- rimánkodott Nicky.
A szoba teljes csöndbe burkolózott. A szent némaságban szinte hallani lehetett a 2 lány agytekervényeinek kattogását. Pár perc múlva Danie egy „rájöttem” kiáltás kíséretében- a hirtelen felindulástól- leesett az ágyról.
-Rájöttem, a titok nyitjára. Még most írsz nekem egy levelet, hogy elmentél nézelődni meg járni a boltokat, majd jössz, de ne aggódjak érted.
-Ez... ez.... ez, de ha összetalálkozom valakivel éjszaka, ahogy megyek el?- kérdezte mindenre gondolva Nicky, aki annak ellenére, hogy teljesen bele volt esve Georgeba, Joe-t sem akarta a felejtés listájára tenni.
-Nagyon rosszul érzem magam XY és nem, akarom a bátyám felébreszteni, ezért kimegyek a hotel elé szívni egy kis friss levegőt- darálta Danie, mintha csak egy szövegből idézne.
-Mi van, ha az illető, megvárja, még visszaérek?
-De nem fog, mert te azt mondod, hogy ne várjon meg, mert lehet, hogy sétálni is elmész.
-Ennyi erővel azt is mondhatnám, hogy megyek szakítani az exemmel, akivel amúgy már szakítottunk- kukacoskodott Nicky.
-Tudsz jobbat?
-Nem- vallotta be a lány- Basszus, Húgi, reszket kezem, lábam, annyira izgulok.
-Nyugi- ölelte meg testvérét a lány- Minden rendben lesz. Szorítok neked- próbálta csitítani nővére aggodalmát, s keresztbe tette ujjait.
-Köszi Húgi és tényleg bocsi, hogy úgy rád pirítottam!
-Semmi gond! Na menj, készülődj és szakíts úgy, hogy George még 100 év múlva is ezt emlegesse-, mondta Danie egy kacsintás kíséretében, majd elhagyta a szobát.
Szólj hozzá!
Love is always come unexpectedly 1./2./3.
2009.01.24. 21:16 Korall0303
-Na, ki a profi? Na, ki a profi?- kérdezte Joe, már vagy századszor, mikor beléptek a hotel halljába.
-Hát nem te, hát nem te- válaszolt unottan Greg.
-De hiba nélkül lenyomni a próbát, ez azért már tehetség- fitogtatta a tehetségét tovább a srác.
-De álmos vagyok-, mondta Kevin, s állítását egy hosszú ásítással toldotta meg.
-De mitől? Egy olyan próbától, ahol egy profi énekes profi és egyszer sem hibázik.
-Tőled Joe. Tudod milyen fárasztó vagy?- offolta a bátyját Frankie.
-Csak egy csaj miatt...- pufogott Nick.
-Na, te csak ne szólj semmit. Egész próbán Danie így liba, Danie úgy szemét meg bla bla bla- osztotta az észt Ryan.
-Inkább hat profi Joe, mint egy Nick.- nyilatkozott Jack a profi jelzőt megnyomva.
-Nyasgem- válaszolt a srác tömören, mire az anyja fejbe vágta a retiküljével.
- Nicholas, vigyázz a szádra. Mi van veletek? Tegnap Frankie, ma te... hagyjátok abba ezt a pórias stílust.
-De... de... de- dadogta a srác.
-Ne deddegj! Nem vagy te Jumanji-oltotta srácot John.
-Miért engem basztat mindenki! A kurva életbe!- kiabálta a srác, majd kivált a tömegből és elcsörtetett.
-Ő miért beszélhet csúnyán? Én miért nem?- kérdezte kórusban a maradék Jonas-testvér.
-Nyugodjatok meg gyerekek. Az öcsétek illetve a bátyád kicsit sokat engedett meg ma magának.
A lakosztályban kivágódott az ajtó, de olyan erővel, hogy veszélyes volt, hogy kiszakad a helyéről.
-Szia Nick.- köszönt Nicky, s még Danie is csinált valami kurta biccentésfélét.
-Csá!- dobta oda a srác.
-Mi a baj?- érdeklődött tapintatosan a középső Lawless testvér.
-Semmi! Elegem van, mindenki engem cseszeget. Tele van a faszom-, nyilatkozta a srác, majd bevágta maga mögött az ajtót.
-Puha és finom megfogalmazás- bólogatott Danie.
-Az- válaszolt.
-Hol van mackóka?- rontott be egy másodperccel később sipákolva Selena.
-Mackóka? A barlangjában sírdogál, hogy őt senki sem szereti és a világ csak bántja őt. Pengét is vitt magával, nagyjából most vagdoshatja magát-, tájékoztatta félre a kisebb testvér Selenát.
-Te jó ég! Nikcy!- ordibált a lány, majd villámgyorsan szobát váltott.
-Ez sem állt ott, ahol az észt osztogatták!- mondta Nicky, majd oldalán húgával, elindult megkeresni a bátyját.
-De Joe, semmi fogdosás, csók, nyali-fali, mert különben kiheréllek-, világosította fel a középső testvért a dobos, akinek az utolsó tagmondatnál fent akadt a szeme, s félő volt, hogy elájul.
-Oké. Puszit adni ér?- kérdezte félénken.
-Nem!
-De!- szállt bele a vitába Nicky is.
-Na it vagy, te jómadár! Féltelek, na! Mi van, ha felcsinál?
-Vávávávárj, megzakkantál? Tisztaság gyűrűm van!- védekezett az énekes.
-Nekem is!- mutatta fel a kezét a lány- Sőt a húgunknak is, van! Elméletileg neked is volt!
-Ja, elméletileg és csak volt! Amúgy is egy Lawless-t nem akadályoz meg a szexben a tisztasággyűrű.
-Tényleg nem?- érdeklődött Danie.
-Úgy nézek én, ki.
-Nem, de gyertek enni. Vannak itt olyanok, akik nem érnek rá- szólt bele a beszélgetésbe Mrs. Jonas, majd legkisebb fiát kézen fogva a lift felé indult.
-Ez de ciki- nyögte ki Jack, miközben egy céklát megszégyenítő vörös színbe váltott az arca.
-Anyu hallott már ennél gázabbat is, minthogy a szexuális életedet ecseteled a folyosón-, mondta komolyan a társasághoz csatlakozott Kevin, majd a végén hatalmas kacajra fakadt- Tévedtem, ennél nincs cikibb.
-Oh, hogy... találkoznál a használt alsógatyámmal- kívánta Jack, miközben megérkeztek a lifthez.
-Hiányzik még valaki?- érdeklődött Mr. Jonas.
- Selena és Nick. De ez rossz megfogalmazás, hogy hiányoznak, mert nekem nem hiányoznak, csak nincsenek itt- csacsogott Nicky.
-Danie, szólnál neki?- kérte Mrs. Jonas a legkívül álló lányt.
-Persze- húzta a száját a legkisebb Lawless, majd kilépett a liftből, ami abban a minutumban megindult.
Léptei halkan kopogtak a kőpadlón, miközben végigsuhant a folyosón, és óvatosan benyitott a diófa ajtón, s kopogni kezdett Nick szobájának ajtaján.
-Nick, megyünk ebédelni. Jössz, vagy maradsz? Esetleg, hozzak fel neked valamit?
A srác nem válaszolt, hanem szélesre nyitotta a kifelé nyíló ajtót, aminek következtében, Danie egy hatalmasat esett.
-Oh, bocsi. Nem volt szándékos. Jól vagy?- kérdezte a srác, miközben felsegítette a lányt.
-Még hogy nem akarod lenyúlni, Nicket! Most is fogod a kezét- grasszált ki Selena a szobából, majd sápítozásával megütötte a magas C-t.
-Mert rányitottam az ajtót, ennyi az egész. Én téged szeretlek Selena- mondta Nick üresen, csupán úgy, mintha egy üres frázis lenne.
-Ó, te jó ég, te szent haramia!- sikított bele Nick fülébe a lány- Hannah Montana-s póló van rajta, és a hajuk is hasonló. Mackó tarts meg, mert mindjárt elájulok-, sivította a Disney-csillag, majd egy színpadi ájulással szerelme karjaiba omlott.
-Ha egyszer szereti. A haja meg totál más, derékig ér, nagyon göndör és gesztenyebarna... és... és... és.
-Göndör a tiéd. Enyém hullámos- javította ki a srácot Danie morcosan-, Nem közösködöm.
-Oké, oké. Selena állj már lábra , tudod, mennyire morog már a belem?
-Jól van, jól van, menjünk már. Itt dekkolunk már vagy öt perce. A szüleid nagyon aggódhatnak. Azt hiszik kinyírtuk egymást.
- Ti mit esztek? Én azt hiszem valami könnyed salátát-, vetette fel a témát Selena, miközben lefelé tartottak a lépcsőn.
-Nem t’om. Amit anya kitalált nekem, tudod, ami belefér...
-A diétádba. A legjobb barátom is cukorbeteg. 8 évesen derítettek erre fényt.- fejezte be a lány a fiú mondatát, majd hozzátette személyes tapasztalatát.
-8 évesen?- ámuldozott Nick.
-Aha. A 13 éved azért már azt hiszem kicsit reálisabb.
- Hát végre itt vagytok- örült meg Mrs. Jonas- Azt hittem vérfürdőt, rendeztetek nekem az ötödiken.
- Mi soha!- vigyorgott Danie, ezen az elképesztő hazugságon.
-Joe és Nicky „nagyon éhesek voltak”, így ők már rendeltek maguknak és nem vártak meg titeket.
-Ha ők éhesek, akkor én meg latin társastánc tanár vagyok. Kevin, ma ehetek veled?
-Hát, ja, persze. Legalább téged nem kell győzködni, hogy ne bámulj, hanem egyél.
-Lola- ordította Frankie, majd a lány nyakába ugrott.
-Szia nagylegény. Mi a helyzet? Hiányoztam?
-Aha és képzeld el, Anya megengedte, hogy ma veled meg a nővéreddel egyek. Ugye, te is örülsz ennek?
-De a nővérem ma Joe-val ebédel, én meg a bátyáddal.
-Kevin! Ne turkálj majd bele a tányéromba, jó? Rosit fogok enni dínókkal. Tényleg Lola, a dínóhusi, igazi dínóból készül?
-Nem, csak az alakja emlékeztet dínóra.
Mikor az ebédlőbe léptek Joe és Nicky úgy pattantak fel, mintha egy tucat gombostűbe léptek volna.
-Jó étvágyat!- kiáltották, majd szempillantás alatt kámforrá váltak.
-Akkor 15 perc múlva a hotel halljában! Hívok taxit, és akkor azzal megyünk. Oké?- darálta le egy szuszra Joe, így Nicky-nek nagyon kellett radarozni, hogy szófoszlányokat is megértsen.
-Aha- vágta rá a lány, majd becsukta maga mögött a szobája ajtaját-, Hú, izgulok, izgulok, izgulok-, nyikorogta magas hangon a lány, miközben ide-oda pattogott a szobában, majd öltözni kezdett.
Nicky sietve húzta fel a lábára tornacipőjét, majd be is vágta maga mögött az ajtót és elsietett a lift felé, ahová éppen most szálltak be az emberek. A felvonó éppen a lány arca előtt csukódott be és indult lefelé.
-Banyek!- kiáltott fel a lány, majd elkezdett lefelé száguldozni a lépcsőn. Az utolsó öt lépcsőfokot átugrotta, majd lazán odasétált Joe-hoz.
-Késtem-, húzta a száját a lány.
-Az igazi hölgyek mindig késnek, ám az igazi úriemberek ezt nem teszik szóvá és illedelmesen várnak.
-Te ebbe a kategóriába tartozol?- érdeklődött Nicky.
-Majd meglátod-, mosolyogta sejtelmesen Joe, miközben a lányba karolt és kivezette a hotelből, ahol már egy sárga taxi várakozott.
-Ez a miénk! Gyere, szállj be!- invitálta Joe a lányt, miközben kinyitotta neki az autó ajtaját.
-De lovagias valaki- vidult a lány s bekaszálódott a kocsiba, s egy szempillantás múlva, már a fiú is mellette ült.
-A Toronto Zoo-ba legyen szíves.
-Ez olyan jó, hogy nem lefoglalt kocsival megyünk. Csak úgy, mint két normális ember.
-Én most Joseph Adam Jonas vagyok, nem, pedig Joe Jonas a JoBros-ból- mondta felháborodottan a srác.
-Én nem is úgy gondoltam. Én ma veled akartam találkozni, nem, pedig azzal a Joe nevű poszterfiúval, aki csak a képzeletemben él.
-Azt kértem, hogy menjen az állatkerthez, nem azt, hogy itt hallgatózzon!- ripakodott rá a sasoló sofőrre Joe, majd gyorsan hangsúlyt váltott, s Nicky-hez fordult- Akkor oké. Nem szeretném, hogy csak azért tarts szimpatikusnak, és azért lógj velem, mert híres és gazdag vagyok.
-Nem erről szó sincs. Komolyan, becsszóra- tette hozzá a lány, mikor látta Joe hitetlenkedő arcát.
-Akkor jó- húzódott vigyorra a srác szája, majd megölelte a lányt.
-De jó illatod van.... mit használsz?- szaglászta körbe Nicky Joe-t.
-Old Spies.
-A te illatod is eléggé bódító maradjunk meg abban-bókolt a srác.
-Megérkeztünk- morogta a taxis- 5 $.
-A felét fizetem- szólt Nicky, s a táskájához nyúlt, hogy kivegye a pénztárcáját, de Joe elkapta a kezét.
-Eszedbe ne jusson. Én állom és kész- mondta, majd kifizette a fuvart, s kipattant a kocsiból, hogy kinyissa utastársnője előtt a kocsit.
-Köszönöm. Micsoda lovagiasság- mosolygott a lány, majd mielőtt még becsukhatta volna az ajtót, a taxis villámgyorsan elhajtott.
-Hát ez sem volt százas-nevetgélt Joe, majd megvette a belépőket- Hová menjünk először?
-Az elefántokhoz. Légyszi-légyszi- nézett ázott kiskutya szemekkel Nicky.
-Oké- mosolygott a srác, majd belekarolt a lányba s egy baseball sapit húzott a fejbe.
-Várj-, engedte el a lány Joe-t- Mi lesz, ha a sapka ellenére is felismernek? Elkezdenek kombinálni, és a címlapokon landolunk. Nem akarlak bajba keverni.
-De hát, csak az unokahúgom vagy, akit régen nem láttam, és most találkoztunk-, mondta Joe a kész haditervet.
-Ja, tényleg. Hogy is felejthettem el-nevetett a lány, majd hirtelen éles üvöltés hatolt a fülébe.
-Úristen, lányok! Az ott nem Joe Jonas?- hangzott ezerfelől ez a kérdés, majd a tömeg 1 emberként megkörnyékezte a fiút.
-Na, ezeket vakard le a rokon dumával-, vetette oda foghéjról Nicky, mikor a sikoltozó tömeg 1 méterre volt tőlük.
-Joe, adj egy autogramot légyszi, csak egy közös fotót könyi- hallatszottak innen-onnan a bekiabálások
-Ki ez a csaj?- kérdezett rá egy lány Nicky-re, aki már régen egy padon üldögélt nem messze a sikoltozó és az állatkert bejáratát eltorlaszoló tömegtől.
-Ha elengedtek végre, akkor elmondom- szólt oda ingerülten Joe, mire a rajongók kiengedték őt gyűrűjükből, így megigazíthatta teljesen összegyűrt pólóját és szinte szétszaggatott sapkáját- Judy, egy távol élő unokatestvérem, akivel ma futottam össze és szerettünk volna egy nyugodt délutánt kettesben eltölteni. Gyertek el a koncertre, ott majd szétszedhettek!- mondta kissé nyugodtabban Joe, majd Nicky-vel karöltve elsétált. Még hallották, a csalódott, s néhol dühös szitkokat, de próbálták kizárni a külvilágot, s csak egymásra koncentrálni.
-Nem idegesítők néha?
-Hát ilyen alkalmakkor egy kicsit. De tudom, hogyha ők nem lennének, akkor még mindig csak egy ismeretlen pincebanda lennénk. Rengeteget köszönhetünk nekik, és hálás vagyok a támogatásukért.
-Ezt tanulta Joe Jonas a média állandó nyomása alatt, de Joseph Adam Jonas mit gondol igazából?- érdeklődött Nicky.
-Tele van a hócipőm az állandó sikításukkal és az istenítésükkel, és azzal is, hogy előttük nem lehetek önmagam.
-Ezt sejtettem. De most ne foglalkozzunk velük. Ez a mi napunk, élvezd.
-Igazad van. Amúgy neked milyen a testvéreiddel a kapcsolatod?
-Jó. Sőt nagyon jó. Jack-kel állandóan poénkodunk, viccelődünk, a húgom, pedig olyan, mint egy barátnő, elmondhatok neki bármit, tanácsot ad, de a titkomat nem adja tovább... olyan lelki szemetesláda- fecsegett a lány, miközben haladtak, s begyűjtöttek pár kikerekedett, s értetlen szempárt.
-Remélem, nem sértődsz meg azon, ha a testvéreimmel a kapcsolatomat nem elemzem. Imádom őket és kész. És a hangod? Tök jól énekelsz, se soha nem volt bandád, vagy valami hasonló?
-Dehogynem. Általánosban sorra alapítottam a bandáimat. Volt, pl. a Mover, a Tonic, aztán a húgom bandájában voltam háromnegyed évet, majd jött a kisebb kitörés Strike-kal.
-Danie bandája?- csodálkozott
-Aha, ketten voltak benne, a szomszéd kiscsaj, Emily, és ő. A lány dobolt és énekelt, a húgom vokálozott, gitározott és zongorázott.
-Te mi voltál benne?
- A lánynak hangszálműtéte volt, így csak dobolni tudott és ekkor kerestek meg engem, hogy énekeljek. Jó volt. Minden szombaton a DevilHole-ban léptünk fel.
-Milyen zenét játszottatok?
-Danie írta a dalok többségét, akkor volt pár feldolgozás. Köztük egy tőletek is. Anyáék halála előtt egy nappal debütáltak Miley 7 things című számával. Az volt az érdekes, hogy csak Danie énekelte. Anyu beszélte rá- mondta kicsit elszontyolodva Nicky.
-Bocsi, én nem akartalak elszomorítani. Sajnálom- szabadkozott Joe, majd megölelte a lányt- Engesztelésül, meghívhatlak fagyizni?
-Nem kell. Én nem haragszom rád, te butus. A fagyit viszont elfogadom, mert dög meleg van és megsülök. Gondolom, nem akarsz sült csirkével járkálni?- nevetgélt a lány.
-Hát nem igazán. Azt mondtad, hogy volt egy kisebb kitörés a Strike-kal. Ezt, hogy értetted?
-Hát, elvittük pár helyre a demónkat és egy kiadó tehetségesnek talált minket... Fogalmazzunk úgy, hogyha nem itt lennénk, akkor a stúdióban élném az álmom.
-Oh, hát sajnálom-sajnálkozott Joe.
-Hát én nem!- vágta rá vidáman Nicky.
-Micsoda?- vágott Joe meglepődött s értetlenkedő arcot.
-Azt nem mondtam, hogy most nem az álmomat élem. Csak ez egy másik ábránd.
-Akkor jó- mosolygott a srác, majd elindultak a fagyisstand felé -Te milyet kérsz?
-Hát... ööö... szerintem-, kezdte csevegő hangon, majd hirtelenelnémult. Kezek takarták el a szemeit, s egy hang suttogott a fülébe.
-Ne ijedj meg, csak én vagyok.
Nickyt kirázta a hideg, mikor felismerte a hang gazdáját. Jóleső melegség járta át a testét, s melegség ötvözte a szívét is. Szíve hatalmasak dobbantott, s majd kiszakadt helyéről örömében. A lány gyöngéden lefejtette a kezeket, majd megpördült, s a titokzatos suttogó nyakába vetette magát.
-George, George, George. Édes Istenem, de örülök, hogy látlak! Mesélj, mi van veled?- darálta a lány, miközben puszik áradatával árasztotta el a fiút.
-Hát, jól vagyok. Éppen a táncpartneremmel, Lilyvel sétálgatunk. Te pedig?
-Én Joe-val jöttem. Tényleg, hol van Joe?- vette magát észre a lány, s keresni, kezdte partnerét, akit meg is pillantott egy jégkrém társaságában, pár méterrel arrébb, ahol Joe állt, dühtől vörös fejjel, amibe egy kis féltékenység is vegyült.
-A számod a régi?- érdeklődött George kiskutyaszemekkel, az induló lánytól.
-Igen. A tiéd is, ugye?
-Igen. Majd ma még kereslek, oké?
-Aha, de most rohannom kell. Szió.
Nicky gyorsan odarohant Joe-hoz, akinek nagyon fancsali volt a képe.
-Ki volt ez az alak?
-Régi szomszédom- füllentette a lány- nagyon jóban voltunk. De ő társastáncol, és a csoportjával országos turnéra mentek így elszakadtunk egymástól. De ő múlt, most te vagy. Na, ne vágjál már ilyen hülye képet. Mosolyogj, úgy helyesebb vagy.
-Kösz- vigyorgott hülyén a srác, majd Nicky kezébe nyomta a jégkrémet- Ez a tiéd.
-Köszi, aranyos vagy.
-Drága vagy, hogy ezt mondod, de tudom- nevetett Joe.
Nicky nagyban nyalta a fagylaltot, mikor SMS-t kapott. Egyik kezével próbálta kiturkálni a retiküljéből, a másikkal a fagyit tartani, aminek az lett a következménye, hogy leette magát.
-Egyszerűen nagyszerű- fakadt ki- Miért történik ez mindig meg?
-Ezt hogy érted?
-Minden első randin leeszem magam. Ez olyan, mint egy átok. Épp ezért van nálam másik felső.
Joe alig tudott elfojtani egy kis kacajt.
-Kell nekem egy WC. Tudod, hol van a WC?
-Nem olvasod el az üzidet?- érdeklődött Joe.
-Ja, de. Ha már egyszer úgyis leettem magam érte.
A lány pulzusa megkétszereződött, ahogy megpillantotta, hogy az üzenet feladója nem más, mint George.
„Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint régen, de én még jobban oda vagyok érted. Ezerszer csókol: George”. Ahogy a lány megpillantotta ezeket a sorokat, szemébe könny szökött, s már korántsem érdekelte, hogy Joe Jonas lépdel mellette. A szerelemnek nem lehet ellentmondani, ezt Nicky is jól tudta.
-Akkor tényleg nem tudod, hol a WC?
-Mi állt benne?- tért rá a lényegre Joe.
-Féltékeny vagy? Majd megtudod, ha megmondod, hol a WC.
-Téged esküszöm, jobban érdekel a klotyó, mint én. Amúgy meg ott volt a jégkrémestől, olyan 20 méterre.
-Ezer hála, amúgy Danie írt, hogy elment a hotelből- hazudta a középső Lawless, s reménykedett abban, hogy Joe elhiszi, amit mond.
-Gondolom, hogy ne izgulj!
-Igen, rendes csaj a húgom, csak nem látszik rajta. Csak az öcséddel valahogy nem szimpatizál. Á, meg is érkeztünk! Megvársz?
-Tehetnék, mást is?
-Nem, de köszi- mondta Nicky, s egy puszit nyomott a srác arcára, majd eltűnt az ajtó mögött. Gyorsan előrántotta a mobilját, s tárcsázni kezdte a húgát.
-Vedd már fel, vedd már fel-, morogta, a fal tövébe kuporodva, mígnem a vonal túlsó végén felhangzott testvére hangja.
-Igen, mond Nicky!
-Menj el a hotelből?
-Minek és hova?
-Majd elmondom, legyen elég annyi, hogy fülig szerelmes vagyok és nem Joe-ba. Akárhova, deszkázni, ülj be a Mekibe Frankie-vel vagy ahova, akarsz csak este 7-ig, ne legyél otthon.
-Hát oké. Még valami?
-Hát, úgy mond a többieknek, hogy önszántadból mész el. Oké?
-Rendben. Szia
-Pás- köszönt el Nicky, majd megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Nicky, alig tette el a mobilját a táskájába, az csörögni kezdett. George kereste a lányt.
-Mond kincsem- szólt bele a kagylóba a lány.
-Találkozni akarok ma veled. Este. Nyolctól 10-ig előadásunk van. Utána feltétlenül hívlak. Minden szeretetem a tiéd.
-Én is imádlak
A lány gyorsan kihalászta a váltáspólóját, majd át is vette. Kicsit megigazította a sminkjét, majd kiment. Joe már iszonyat türelmetlen volt, éppen az óráját nézte.
-14 hosszú perc. Azt hittem már itt fogok gyökeret verni.
-Bocsi, csak hosszú volt a sor, meg a sminkemet is belőttem.
- Oké, oké- mosolygott a srác.
Lassan, cseverészve sétáltak keresztbe kasul az állatkertben. Joe egyre jobban belehabarodott a mellette nevetgélő lányba, nem is sejtve, hogy Nicky szíve mást választott, s másért dobog.
Szólj hozzá!
Love is always come unexpectedly/2./2.
2009.01.24. 20:25 Korall0303
-Reggelt- kiáltotta Selena, majd bekóválygott a nappaliba-, Szia Nickem- hápogta, majd beleült Kevin ölébe, s megpróbálta megcsókolni.
-Kevin vagyok és amúgy is Nicholas itt a csajod-, üvöltötte a mondat második felét a gitáros, mire Nick vágtatott ki a szobából, s felül csak egy atléta volt rajta
-Hmm... nem semmi, sőt ah, de jól néz ki-, súgta Nicky Joenak.
-Csak azért gondolod, mert még nem láttad az enyémet. Nézd, csak- mondta Joe, majd elkezdte kigombolni az ingét.
-Kicsim, te mit csinálsz?- nézett kerek szemekkel Denise.
-Melegem van-, hazudta a srác, majd vörösödni kezdett a füle.
-Hazudik. Valamelyik lánynak akarja megmutatni, hogy neki jobb a felsőteste, mint az enyém. Sajnálom, bratyó. Ez már veszett fejsze nyele. Én vagyok a jobb.- öltötte ki a nyelvét Nick, majd barátnőjével együtt elhagyták a helységet
Mindez alatt Joe kihasználta az alkalmat, hogy nem rá figyelnek, és levette az ingét.
-Most nem azért Nicky, de most ezt nézd meg. Mennyi izom és milyen kívána...
-Joseph, veszed vissza, de azonnal!- korholta fiát Mr. Jonas.
-Te kívánatos testű!- röhögött Kevin.
-Haha! Viccesek vagytok.. Amúgy apu mi volt az az egy feltétel?
-Egyetlen egy hibát sem véthetsz a próbán. A testvéreid igen, de te nem.
-Köszi apu!- állt fel hirtelen Joe, megfeledkezve arról, hogy Nicky az ölében ül, így a lány a padlón végezte- Jaj, bocsáss meg nekem. Nem ütötted meg magad?- kérdezte a srác, miközben felsegítette a középső Lawless-t.
- Nem. Aranyos vagy, hogy megkérdezted- pirult el a lány, a fiú érintésétől.
-Hol is tartottam? Ja igen megvan. Köszi Apu, köszi, köszi, köszi, köszi!- sivította a srác, miközben össze-vissza ölelgette az apját.
-Jól van, másra hagyd a medvepuszit. 10 perc és indulunk. Ti is jöttök lányok?
-Nem köszönjük, mi inkább...
-Összeállítják Nicky ruhakölteményét, ami már tuti, hogy az első 5 percben piszkos lesz-, fejezte be húgai helyett a mondatot Jack- Esküszöm, mint az oviban.
-Oké, akkor 1-re jövünk, ebédelünk és tiétek a pálya, hogy a ti szavaitokkal éljek-, mondta Mr. Jonas.
-Drágám, én is itt maradok és vigyázok Selenára-
-Bébicsősz- suttogta Jack fülébe Danie, mire a testvér kacagott, ezzel félbeszakítva Mrs. Jonast.
-Mi a nevetés tárgya?- érdeklődött a nő.
-Semmi- vágta rá kórusban a testvérpár.
Nick jött be az ajtón és arca rúzscsíkokkal, és rúzsjelekkel volt tele.
-Veled meg mi történt?- kérdezte Ryan- Megszecskáztatott az asszony?
-Nagyon vicces, mondhatom. Talált a szütyőjében 7 vagy 8 db rúzst és rajtam próbálta ki- mondta Nick, rá nagyon is jellemző flegmával.
-Igen, de így még nem teljes a kollekció- mondta Jack, majd kivett a zsebéből egy szemceruzát és húga, Nicky kezébe adta. A lány felpattant Nickhez szaladt és egy hatalmas L betűt rajzolt a fiú homlokára.
-Ez most mire volt jó?- fakadt ki a srác- Amúgy is L, mint mi?
-Ennek olyan szecska feelingje volt, amúgy az L betű liba is lehetne, de csak szimplán lúzer- vetette oda foghéjról Danie.
-Anyád az!- morgott a srác, hogy senki se hallja, de balszerencséjére a Lawless család meghallotta, s a legkisebb azzal hálálta meg, hogy diós patkójának maradékával fejbe vágta a srácot.
-Viselkedni gyerekek!- kiáltotta Mr. Jonas, mire Nick kiöltötte a nyelvét, majd bedurcázva a fürdőbe ment.
- Pedig finom volt!- mondta Danie, mire Frankie nevetni kezdett.
-Megélem valaha, hogy nem marjátok egymást?- tette fel a költői kérdést Denise.
-Igen Anyu, megéled. Mert sokáig fogsz élni. Danie megígérte nekem az éjszaka, mikor beszélgetünk, és forró kakaót ittunk az automatából. Azt mondta, hogy végignézitek, hogy megöregszem, és én hiszek neki. Szóval alkalmazkodjatok a feladathoz. Amúgy apu, most, hogy elengedteted őket az állatkertbe, megveszed nekem azt a piros dínót?- hadarta el Frankie egy szuszra az egészet, mire az egész társaság kacagásban tört ki.
10 perc múlva a lakosztályban, már csak a kis banda női tagjai maradtak. A Lawless testvérek bezárkóztak a szobájukba, ami jelenleg egy bomba sújtotta övezetre hasonlított ugyanis, Nicky ruhái szanaszét hevertek a szobában, s még most is pakolgatott a bőröndjében.
-Nyugi, nővérem! Ennyi ruha közül bőven tudunk választani!- kezdett betelni a pohár Danie-nál, pedig a ruhapróba legelején jártak még.
-De én ma Joe Jonas-szal randizom. Nem érted? Oké, még én sem tudom teljes felfogni-csacsogott a lány, miközben egy szív alakú fényképkeretet húzott elő s lopva rápillantott, s el akarta rejteni, de testvére észrevette.
-Mi ez a kép? –kérdezte a lány, s kimarta nővére kezéből a képet, mivel az későn nyúlt utána.
-De hát, ez George képe!- hülldezett a lány.
-Add vissza!- ordította testvér, hogy zavarát leplezze-, Nem tartozik rád, hogy ki képét tárolom magamnál!
-De, te még mindig ennyi idő után is szereted?- kérdezte elhűlten Danie.
-És ha igen, akkor mi van?- vágott vissza az idősebb testvér, majd sírva fakadt. Danie leguggolt nővére mellé és vigasztalóan átölelte testvérét, aki szívszorítóan zokogott, miközben a képet szorongatta.
-De, te még mindig ennyi idő után is szereted?- kérdezte elhűlten Danie.
-És ha igen, akkor mi van?- vágott vissza az idősebb testvér, majd sírva fakadt. Danie leguggolt nővére mellé és vigasztalóan átölelte testvérét, aki szívszorítóan zokogott, miközben a képet szorongatta.
-Tudom, hogy nehéz most neked és tudom, hogy mondani könnyű, de próbáld meg elfelejteni! El kell engedned, a múltat, hogy lehessen jövőd!
- Én megpróbáltam elfelejteni. Most is Joe-val megyek randizni, de nincs olyan másodperc, hogy ne rá gondolnék. Tegnap is, amikor megcsókoltam, George-ot képzeltem a helyébe. Nem tudom elengedni, érted?! A mi kapcsolatunk a muszáj miatt ment szét. Ő a táncot választotta helyettem és elköltözött. Te nem tudod, mit éreztem át akkor, mintha egy darabot kiszakítottak volna a szívemből-, mondta a sírástól darabosan Nicky.
- Én megpróbáltam elfelejteni. Most is Joe-val megyek randizni, de nincs olyan másodperc, hogy ne rá gondolnék. Tegnap is, amikor megcsókoltam, George-ot képzeltem a helyébe. Nem tudom elengedni, érted?! A mi kapcsolatunk a muszáj miatt ment szét. Ő a táncot választotta helyettem és elköltözött. Te nem tudod, mit éreztem át akkor, mintha egy darabot kiszakítottak volna a szívemből-, mondta a sírástól darabosan Nicky.
-Nézz rám!- mondta a legkisebb Lawless, mire egy sírástól elfátyolosodott szempárral találta szembe magát- Ma új életet, kezdesz. Add ide ezt a képet. Nyílj ki, nyiss Joe felé. Felejtsd el George-ot.
-De nem tudom!- mondta a lány, majd odanyújtotta a fényképet húgának, aki egy hanyag mozdulattal a kukába dobta-, Mit tettél? Add vissza!- kiáltotta a lány, s egy gyors mozdulattal felugrott, ezzel eltaszítva magától testvérét, aki hamar a szemeteshez szaladt, ezzel megakadályozva Nicky képmentő-akciójától.
-Vedd ki és add vissza nekem!- mennydörögte parancsoló hangon az idősebb testvér, miközben nyújtotta a tenyerét kisebbik testvére felé.
-Meg is pofozhatsz, de akkor sem adom vissza. El kell őt engedned!
-De olyan nehéz... ez, hogy azt mondod nekem, hogy felejtsem el és éljek nélküle, olyan, minta neked azt mondanák, hogy soha többé nem vehetsz levegőt. Mondani könnyű, de a végrehajtásával némi probléma léphet fel. Az én esetemben az, hogy nem tudom elfelejteni. 1, 5 évig voltunk együtt, alig 2 hónapja váltunk el és én azóta csak minden nappal jobban szeretem.
-De olyan nehéz... ez, hogy azt mondod nekem, hogy felejtsem el és éljek nélküle, olyan, minta neked azt mondanák, hogy soha többé nem vehetsz levegőt. Mondani könnyű, de a végrehajtásával némi probléma léphet fel. Az én esetemben az, hogy nem tudom elfelejteni. 1, 5 évig voltunk együtt, alig 2 hónapja váltunk el és én azóta csak minden nappal jobban szeretem.
Az idősebb testvér szavai nem maradtak hatástalanul Danie lelkében. Hátraarcot csinált, s kivette a kukából a képet.
-De hát azt, mondtad tegnap, hogy szerelmes vagy Joe-ba... tegnap még minden rendben volt. Most mi történt?
-Azon kívül, hogy mindenről ő jut eszembe, minden pillanatban ő jár az eszembe. Tudod ki énekelte nekem utoljára a Please be mine-t? Ő. Tudod ki csókolt meg utoljára? Ő.
-Azon kívül, hogy mindenről ő jut eszembe, minden pillanatban ő jár az eszembe. Tudod ki énekelte nekem utoljára a Please be mine-t? Ő. Tudod ki csókolt meg utoljára? Ő.
- De ez már egy másik élet, nincs itt. Tovább kell lépned, elvégre egyszer minden jónak vége szakad. Ez az egyetlen életünk van. Nem szabad, hogy a rossz dolgok elhatalmasodjanak ezzel, rárakva a pecsétüket az életedre
-De miért?
-Nem tudom. Minél jobban igyekszik az ember megérteni a dolgokat, és próbál választ találni mindenre annál több kérdés, merül fel, és egyre több lesz megválaszolatlan. Amúgy is, az élet tele van kérdésekkel, és néha nem kapunk válaszokat, vagy teljesen másokat, mint amilyet várnánk.
-Nem tudom. Minél jobban igyekszik az ember megérteni a dolgokat, és próbál választ találni mindenre annál több kérdés, merül fel, és egyre több lesz megválaszolatlan. Amúgy is, az élet tele van kérdésekkel, és néha nem kapunk válaszokat, vagy teljesen másokat, mint amilyet várnánk.
-Igazad van. Fel kell, hogy álljak. Tovább kell, lépjek. George a múlt és Joe a jövő. Elmegyek vele ma randizni, és jól fogom magam érezni és egyszer sem fog eszembe jutni.
-Ez a helyes hozzáállás- bátorította a testvérét Danie.
-Szeretlek hugi-, mondta Nicky, majd átölelte kishúgát- De miért vagyok, még mindig pizsamában és még miért nem választottál nekem ruhát?- nevetett a lány, majd felpattant és pakolgatni kezdett.
-Hát... ööö... ez jó lesz?- kérdezte Danie, 2 futtában összekapkodott ruhadarabról.
-Csíkos és pöttyös együtt! Tökéletes! Is lehetne, de ez borzalmas!- nevetgélt a lány, majd miközben testvére újabb páros után kutatott a lány megsimogatta a képkeretet, majd biztonságba helyezte a bőröndjébe.
1 óra múlva már csak 2 kollekció versenyzett egymással. A többi ruha egy nagy kupacban halmozódott fel Jack ágyán.
-Akkor vagy egy lila rövidnaci és egy sárga top, vagy egy fehér szoknya és egy kék póló lehet a befutó- foglalta össze az állást Nicky.
-Igen, ez így van! Te is arra gondolsz, amire én?
-Persze. De mire gondolsz?- értetlenkedett a z idősebb testvér.
-Igen, ez így van! Te is arra gondolsz, amire én?
-Persze. De mire gondolsz?- értetlenkedett a z idősebb testvér.
-Te az egyiket veszed fel én a másikat és megkérdezzük Jonas mamikát.
-Végül is... ő ismeri jobban a fia ízlését.
A 2 lány 5 perc múlva kopogtatott Mrs. Jonas szobájának ajtaján.
- Miben segíthetek lányok?
-Mit vegyek fel? Nem tudok dönteni! Vagy az, ami rajtam van, vagy az, ami Danie-n.
A 2 lány 5 perc múlva kopogtatott Mrs. Jonas szobájának ajtaján.
- Miben segíthetek lányok?
-Mit vegyek fel? Nem tudok dönteni! Vagy az, ami rajtam van, vagy az, ami Danie-n.
-Joe nem ad annyit a külsőségekre. Ha szimpatikusnak tart, akkor felőle pizsamában is mehetnél. De én, ha a fiam lennék, a szoknyás megoldást választanám.
-Köszönöm- rikkantotta a lány, majd hirtelen jött felindulásból megölelte a nőt, majd testvérét maga után húzva eltűnt, mint a kámfor.
-Jól, van, na, engedj már el. Vécére kell mennem.
-Te meg azok az úri szükségleteid- poénkodott a lány, majd meglökte testvérét, s egyedül haladt tovább a szoba felé.
Elővette a képet, s egy halványt mosolygott, de szeme már fátyolos volt a gyűlő könnyektől.
-Szerinted is jól nézek ki?- kérdezte Nicky a fotótól, de az csak meredt némán, szótlanul.
Szólj hozzá!
Love is always comes/2./1.
2009.01.14. 15:04 Korall0303
Nincs csatolmány. Jó olvasást :D
Love is always comes unexpectedly/2/ Visszaköszön a múlt
2008. július. 3 /Toronto
Hajnalodni kezdett. A felkelő nap halvány narancssárgára kezdte festeni, az addig csillagokkal tarkított sötét eget. Felrebbentek az első madarak, kialudtak az utcalámpák. Az autók még csak elvétve szelték az utca porát.
Danie a nyitott ablak hosszan benyúló párkányából nézte, hogyan éled a város. Negyed órája gubbasztott helyén, térdeit felhúzva s átkulcsolva. Testvérei még az igazak álmát aludták, de őt kivetette az ágy, pedig még csak hajnali 5 óra volt. Kintről motoszkálás hallatszott, ezért a lány leslisszolt a párkányról, s az ágya felé iramodott, ám mielőtt elérte volna fekvőhelyét, Frankie lépett be szomorú arccal és reszketve.
Mi történt kincsem?- kérdezte aggódva a legkisebb Lawless.
-Rosszat álmodtam-, suttogta a kisfiú, miközben elpityeredett- Nicket pedig nem mertem felébreszteni, mert féltem, hogy megharagszik.
-Na gyere. Iszunk egy kakaót, aztán visszafekszünk aludni jó? – kérdezte a lány, miközben kifelé terelte a szobából a kisfiút.
-Oké, de honnan szerzünk ilyenkor kakaót?
- A földszinten van egy automata, majd onnan!- jelentette ki határozott Danie, majd lábujjhegyen elosontak a lift felé.
Viszonylag gyorsan megjárták, negyed óra múlva már a nappaliban ültek az asztalnál, s lábukat lógatták, miközben nagyokat kortyoltak az édes nedűből.
-Elmondod nekem, hogy mit álmodtál?- kérdezte a lány.
-Igen, azt álmodtam, hogy eljött egy hatalmas dínó, eltaposta a várost és elrabolta a szüleimet, és nekem kellett volna őket megmentenem, de nem tudtam-, kezdte szomorúan a kissrác, majd a végére elsírta magát.
-Gyere ide!- szólt Danie széttárt karokkal, majd az ölébe ültette a kisfiút, és vigasztalni kezdte- Ez csak egy álom volt. Soha nem fog megtörténni. A szüleid még nagyon hosszú időn keresztül veled lesznek. Végignézik, ahogy felnősz és megöregedsz.
-Biztosan így lesz? Megígéred?
-Ha kéred, akkor meg.
-Akkor elhiszem-, nyilatkozta Frankie, s miután megtörölte szemeit, egy nagyot ásított- Megyünk vissza aludni?
-Mehetünk- tette le Frankie-t az öléből, s állt fel a lány, de a kisfiú hirtelen megfogta a kezét.
-Nem azt mondtad, hogy aludni megyünk? Vagyis, hogy együtt!
-De én nem akarom Nicket megzavarni. Hagy aludjon nyugodtan- próbált Danie kimászni szorult helyzetéből, egy átlátszó hazugsággal.
-Nem fogod, az én ágyamban alszol úgyis- zárta rövidre a vitát Frankie, majd a lányt maga után húzva, bevezette őt a közös szobába. A helyiség közepén a két összetolt ágy, franciaágyként foglalt helyet, melyen Nick szétvetett tagokkal, halkan horkolva aludt.
-Frankie, nem azt mondtad, hogy a te ágyadban?
-Az én ágyamban, mert nem fogsz átlógni Nickhez. Gondolom. Na, gyere.
-Hát oké- mondta Danie megadóan majd bebújt az ágyba Frankie mellé, átölelte, majd pár percen belül már mindketten húzták a lóbőrt.
-Hát oké- mondta Danie megadóan majd bebújt az ágyba Frankie mellé, átölelte, majd pár percen belül már mindketten húzták a lóbőrt.
-Kevin, ne vakuzz!- szidta Joe suttogva testvérét – Süt a nap, minek neked még a vaku is! Fényképez, aztán engedj oda ezt nekem is meg kell örökítenem.
-Jaj, te nagy ész! Nem tudom kikapcsolni!- sutyorogta Kevin, miközben fényképezőjével szenvedett, aminek az lett a vége, hogy a gép, csörömpölve a padlón kötött.
-Ha felébrednek, Kevin, esküszöm szexuális erőszakot követek el rajtad!- fenyegetőzött Nicky, miközben ő is a fényképezőjét markolászta.
-Meg sem mozdultak, így a ferde hajlamaidat ne rajtam töltsd ki. Ellenben ajánlom az öcsémet!- mondta a srác, majd gyorsan beslisszolt Joe mögé, majd megfogta Joe vállát és előretolta.
-Gyerekek, fényképezni luxus lenne. Soha vissza nem térő alkalom, na, gyerünk már!- vetett véget az értelmetlen civódásnak Jack- Mindjárt jön Denise, aztán vége a bulinak.
-Nehezen jön mindjárt angyalom! Frankie lefoglalta... azt hiszem éppen a dínók nemtom mijéről, beszélgetnek.
-Csípem az öcséteket!- szaladt széles vigyorra Nicky szája.
-Hát, ekkora szituról még jó, hogy értesít-, suttogta Jack, miközben zsinórban 5 képet készített.
-Gyerekek, nem volt szép, hogy az öcséteket a nyakamra külditek, hogy ti itt fényképezhessetek. Azonnal gyertek ki a szobából és hagyjátok őket aludni- korholta a Jonas testvéreket az anyjuk.
-5 perc és megyünk anya. Rendben?- kérlelte Denise-t Kevin.
-Jó, de szavadon foglak- mondta a nő, majd legkisebb fiát kézen fogva elhagyta a szobát.
- Na, akkor mostmár örökítsük meg ezt a soha vissza nem térő alkalmat-, mondta Joe, majd kattogtatni kezdte a masinát.
Danie lassan ébredezni kezdett. A félig leengedett redőny résein besütő nap bepöttyözte a szemközti falat. Mikor a lány kezdett teljesen magához térni észrevette, hogy egy kar nyúl át a derekánál, s kezét összekulcsolta az övével, s szorosan magához öleli. Danie szája akaratlanul is mosolyra húzódott.
-Milyen aranyos ez a Frankie- suhant át a lány agyán ez a gondolat, s vidáman hajtotta vissza fejét a párnájára.
A másik fiatal is felkelni látszott. Még jobban magához szorította alvótársát, majd álmatag hangon, szemét ki sem nyitva köszöntötte s puszit nyomott az arcára.
-Jó reggelt Frankie!
-Neked is Frankie!
-Mi? Én nem vagyok Frankie!- mondta tágra nyílt szemekkel Nick, majd hirtelen ledermedt. Danie gyorsan tett egy 180 fokos fordulatot az ágyban, így szemtől szembe került a kisebbik Jonas-szal, s a nagy lendületnek köszönhetően ajkai Nick szájára tapadtak. A srác halálra vált arccal kezdett hátrálni, aminek az lett a vége, hogy a padlón kötött ki, pont úgy, mint a legkisebb Lawless. Danie átlesett az ágy alatt a másik félre, ahol Nick feküdt.
-Lola?- kérdezte a fiú, miközben imádkozott a nemleges válaszért, holott tudta, hogy reménytelen.
-Nicholas?- kérdezett vissza a lány remegő hangon, majd ordítva felpattant, s az ajtóhoz rohant, de a szintén kiabáló fiú megelőzte. Együtt rángatták a nyílászárót, aminek eredményéül egyszerre jutottak ki rajta. De a nagy vehemencia következtében Nick elvesztette az egyensúlyát, s Danie-t magával rántva a padlóra zuhant.
A nappaliban nevetésorkán tört ki. Joe a földet püfölte, Kevinnek pedig csorogtak a könnyei, s a többiek feje, pedig lila volt a sok nevetéstől.
-Jó reggelt Csipkerózsika, illetve Józsika- köszöntötte a fiatalokat a kacagástól szaggatottan Joe, majd újra elnevette magát saját poénján.
-Ez velem aludt- mondta kórusban Nick és Danie, miközben a másikra mutattak és majd szétpukkadtak a dühtől.
-Nem is veled aludt, hanem velem, csak te elszedted tőlem az éjszaka közepén-, mondta Frankie, mikor felhagyott kakaóstekercse majszolásával.
-Tess?- értetlenkedett a srác.
-Rosszat álmodtam, felkeltettem Lolát, hogy aludjon velem, mert féltem. Igazából nem félek semmitől, nehogy azt higgyétek. Hozzábújtam, ő átkarolt és arra keltem fél hétkor, hogy valaki húzogatja magához Lolát. Hát nem szégyenled magad, bátyus? Elszeded mások alvótársát. Keress magadnak!- oktatta ki testvérét a legifjabb Jonas.
-De miért nem engem keltettél fel?
-Mint a múltkor, akkor is az volt a válasz, hogy „Hagyjál már, alszom. Nem látod?”
-Nicholas, te így beszéltél a testvéreddel? Hát, szégyelld el magad! -feddte meg fiát Denise- Amúgy Nicky-nek, Kevinnek, Jack-nek és Joe-nak...
-Miért én vagyok az utolsó? Én voltam ötletgazda!- vágott anyja szavába Joe.
-Joseph- szólt oda fiának az idősebb Kevin.
- Bocsánat, oké, tudom, illetlen voltam. Folytasd anya, légy oly szíves- húzta a száját a srác, miközben monoton hangon dünnyögött az orra alatt.
-Szóval egy meglepetése van a számotokra. Becsüljétek meg, ugyanis, reggelről szereztek egy nyomtatót, csak nektek!- fűzte tovább a szót Mrs. Jonas, majd mikor látta fia s Danie csodálkozást hozzátette-, Mutassátok meg nekik srácok!
Joe és Nicky felálltak közös székükről, majd egy-egy borítékot adtak testvéreiknek, akik földbe gyökerezett lábbal álltak az asztal előtt.
-Nyissátok már ki!- mondta vidoran Nicky, miközben beleült Joe ölébe.
Bontogatni kezdték a borítékokat, s tátva maradt a szájuk mikor megpillantották a tartalmát.
-Ez- hápogott Nick.
-Ez velős volt öcsém- mondta gúnyosan Kevin.
A borítékban fényképek voltak. Azok a fotók, amiket reggel készítettek Nickről és Danie-ről.
-Te benyúltál a pólóm alá?- kérdezte a lány felháborodottan, miközben helyet foglalt Frankie mellett.
-Nem tudtam róla, hogy mit csinálok.
-Hehe, jó duma- szólt bele Frankie, mire a társaság hangos hahotába kezdett.
-Adj egy ötöst Frankie. Ez jó beszólás volt- mondta Nicky, majd lepacsizott a sráccal.
Nick gyors egymásutánban váltogatta a képeket, hátha Danie is tett valami kompromittálót a reggel folyamán, de semmit sem talált.
-A karomon feküdtél-, nyögte ki a harmatos intrikát Nick, nehogy alul maradjon a küzdelemben.
-Akkor már értem miért fáj a nyakam. Csak egy jó tanács, Nicholas; ne menj el párnának a közeljövőben.
-Hogy fognád be- morgott Nick, majd elcsörtetett átöltözni.
-Hogy fognád be- morgott Nick, majd elcsörtetett átöltözni.
-Komolyan fáj a nyakad?- érdeklődött Frankie- Mert akkor megmasszírozom neked! Profi vagyok, de tényleg!
-Nagyon édes vagy!- duruzsolta a lány, miközben az ölébe ültette a kisfiút és egy puszit nyomott az arcára- de, nem fáj a nyakam. Csak a testvéredet, aki egyébként puha, szerettem volna idegesíteni.
-Ami a jelek szerint sikerült is- szólalt meg Mrs. Jonas- Lola, neked is hoztunk reggelit. Nem tudom szereted-e a diós patkót, de csak ez maradt, mert a testvéred 5 kakaóstekercset pusztított el.
-Igen, imádom, köszönöm szépen! Yo, patkó!- kiáltott fel a lány, majd egy hatalmasat harapott a péksüteménybe.
-Na és mi a program mára gyerekek?- érdeklődött az idősebb Kevin, miközben egy határidőnaplót vett elő.
-Hát én úgy szeretném, ha délelőtt, mondjuk olyan kettőig, próbálnánk, utána, pedig szabadfoglalkozás, mondjuk olya hétig. Utána meg próbálhatunk, még- mondta Joe, majd rámosolygott Nickyre.
- Pont a legaktívabb időszakotokban nem próbáltok? Már bocsánat kisfiam, de ez hülyeség!
-Apa a turné, hivatalosan holnap kezdődik, és szeptemberig tart. Elég lesz az nekünk! Légyszi-légyszi.
-De Joe, nagyon fontos, hogy próbáljatok, tegnap is siralmas volt.
-De Joe, nagyon fontos, hogy próbáljatok, tegnap is siralmas volt.
-Ha megígérem, hogy jó kisfiú leszek?- vetette be utolsó fegyverét a srác.
-Akkor a próbán leszel az! Ha továbbra is a legjobbak akartok maradni, akkor azért tenni is kell valamit!
-Apa, engedd már el, ma állatkertbe mennének Nicky-vel- vágott bele a vitába Kevin. Mondata meglepődést varázsolt az arcokra- Vagy ezt nem kellett volna mondanom?- vigyorgott zavartan a srác.
-Apa, engedd már el, ma állatkertbe mennének Nicky-vel- vágott bele a vitába Kevin. Mondata meglepődést varázsolt az arcokra- Vagy ezt nem kellett volna mondanom?- vigyorgott zavartan a srác.
-Na, apa, légyszi! Ha elengedsz este kétszer, imádkozom!- vetett be mindent az énekes az ügy érdekében.
-Mr. Jonas legyen szíves!- vette elő boci-szemeit Nicky, hátha ezzel elősegíti a kedvező döntést.
-Apa, engedd el őket, az én kedvemért. Akkor nem kérem azt a hatalmas dínót a szülinapomra, csak karácsonyra. Tudod, azt, amit tegnapelőtt láttam a kirakatban, azt a pirosat.
-Jó, menjetek, egy feltétellel...
Szólj hozzá!
Love is always comes unexpectedly/1./5.
2009.01.06. 15:51 Korall0303
Nem mondok semmit. Jó olvasást.
9-kor majdnem az egész táraság összegyűlt a 245. lakosztály nappalijában. Big Rob nem vett részt az összejövetelen, fáradtságra hivatkozva.
-Nos, akkor, mindenki tudja, miért vagyunk itt. Minket ez az egész annyira nem is érdekel, csak azért rontjuk itt a levegőt, hogy Nicholas és Lola ne essenek egymásnak!- nyitotta meg az estet Mrs. Jonas,
-Nem fognak. Úgyhogy, nyugodtan mehetnek lefeküdni- szemtelenkedett Jack.
-Megígéred?- kérdezte komolyan a nő.
-Persze- komolykodott a dobos.
-Akkor mi mentünk aludni. Jó éjt, gyerekek-, mondta Mr. Jonas, majd feleségével megpuszilta fiait, majd aludni tértek, a másik lakosztályban.
-Oké, akkor dumáljunk-, ajánlotta Greg, ám szavait 10 perces csönd követte.
-De sokat megtudtam rólatok- törte meg a némaságot Nicky, mire a társaság hahotában tört ki.
-Oké, mi a gimiben úgy csináltuk, hogy mindenki kapott kis kártyákat, szám szerint 3-at, írt rá témákat aztán kihúztuk a kártyákat, és mindenki elmondta a rá jellemzőket-, ajánlotta John.
-Ez jó, csak nincs lapunk-, mondta letörten Kevin.
-Nekem a sminktáskámban van pár. Várjatok, hozom-, mondta Selena, majd betipegett a szobájába, majd kihozta a papírokat és pár tollat is.
-Mi ez az illat? –kérdezte Nicky érdeklődve.
-Nick parfümjével vannak befújva a papírjaim-, nyávogta a lány, mire Danie a kezeibe temette az arcát.
-Mit csinálsz?- kérdezet érdeklődve Jack.
-Nem látod? Vakarózom- füllentett a lány, de, hogy le ne bukjon vakarni, kezdte a homlokát.
A banda gyorsan végzett a papírmunkával, majd a kis fecniket az asztal közepére rakták, ahol mindenki elérhette.
-Akkor, ki húz elsőnek?- kérdezte Ryan.
-Én-, mondta Frankie, majd a lapok után nyúlt, s húzott egy kártyácskát- Sport- olvasta fel hangosan- Nicky, te mit sportolsz?
-Kedvenc sportjaim, közé tartozik a százas csatornaváltó és a gyorsalvás, amúgy meg csak futni szeretek, azt is csak reggel ébredés után, meg Forma-1-et nézni.
-Én is futok ébredés után. Akkor minden olyan szép, csendes és nincs tele minden büdös kocsikkal-, mondta Joe.
-Ja, csak izzadt futókkal- poénkodott Nicky, miközben egy szenvedélyes pillantást váltott Joe-val.
-És te sportolsz valami Lola?- kérdezte John
-Igen, karatézom, már 8 éve és focizom. És ti?
-Baseball. Azt állandóan, amikor csak szabadidőm van-, mondta Nick.
-Én is- helyeselt Kevin
-Dettó- mondták kórusban a háttérzenészek
-Én is focizom- derült föl Frankie arca.
-Én táncolok- tette hozzá Selena
-A tánc az nem sport- fejtette ki véleményét Nicky, mire Jack egy rúgással akarta elhallgattatni, de mivel Joe és Nicky lábai össze voltak kulcsolva az asztal alatt, így véletlenül Joe-t rúgta meg.
-Ááááá- ordított fel a srác, miközben felpattant- Ki rúgott sípcsonton? Kinek nem tetszik a lábacskám? Danie, te voltál?
-Ééén? Úgy nézek ki, mint aki meg merne téged rúgni vagy verni? Amúgy tényleg nem én voltam, mert törökülésben vagyok.
-Én voltam, bocsi Joe. Csak kalimpáltam a lábammal- vigyorgott álszenten Jack
- Akkor csak ne kalimpálj- morgott vidáman Joe, majd belehuppant Nicky ölébe- Bocsi, eltévesztettem a székszámot. Eggyel arrébb- mosolygott Joe vadítóan, majd leült a rendes helyére.
-Akkor ez a téma kifújva. Húzok én-, mondta Ryan, majd szájhúzva felolvasta a lapjára írt szöveget- Cikis történetek.
-Na, ne már- szaladt ki Nicky száján.
-Ha már úgyis ne már, kezd Te!- mondta kárörvendően Greg.
-Aj, oké, legyen. Szóval kiskoromban-olyan három évesen- pucéran futkostam a strandon. Olyan tök gáz volt.
-Azt szívesen megnéztem, volna- futott ki Joe száján- Hihi, nem mondtam semmit. A fületek káprázik.
-Kiskorában Nicky, mindenki nudizik a strandon. Ezt ne szívd mellre. Az enyém sokkal cikibb: Mikor kicsi voltam apukám meg akart tanítani gázt pumpálni. Épp utaztunk valahova és én kicsit rosszul tartottam és a spray belement a szemembe. Teljesen kiborultam és sikítottam miközben futottam a fürdőbe a benzinkúton. Emlékszem sok dolgot le is vertem. Nagyon kínos volt!
-Biztos nagyon cuki lehettél- bambult Selena.
-Iszonyat gáz volt! Azóta nem voltam azon a benzinkúton, még kiröhögnének.
-Nem, biztos nem- nyafizott Selena.
-A kisebbik húgomnak, szinte csak cikis sztorijai vannak-, ajánlotta testvérét Jack, pedig Danie már reménykedett, hogy nem kerül majd sorra.
-Na, mesél, mesélj!- örvendezett Frankie, miközben a tenyerét dörzsölgette.
-Eddig két pasim volt, és a legelsővel úgy szakítottam, hogy bevallotta, hogy ő homokos, és ezt a barátai megneszelték, csak ő nem merte bevallani, ezért elaltatta a gyanakvásukat azzal, hogy egy lánnyal járt. A tetején az a hab, hogy azét pont velem, mert én voltam a legfiúsabb lány a suliban.
-Ez de gáz! – szörnyülködött Kevin.
-Ez nagyon cinkes- mosolygott Selena.
-Meséld csak el, hogy hogyan születtél, vagyis inkább az előzményeit- cukkolta Daniet a bátyja.
-De ez nem ciki, hanem családi titok.
-A következő években ez a banda lesz a családod, és minden titkodat tudni fogják. Na, ne szégyelld!- unszolta kishúgát a dobos.
-Ha nagyon, muszáj. Oké, becsúszott szerelemgyerek vagyok és nem igazi Lawless. A szomszédunktól származom-, mondta lesújtva a lány.
-Ez igaz?- kérdezte elhűlve Nick.
-Anyának és Apának volt egy nagy balhéja, amikor 2 éves voltam. Válópert is adtak be, meg minden és anya Mr. Dunbarnál vigasztalódott. Aztán Apa rájött, hogy mégis Anyát szereti és nem Ms. Harrist, de akkor Anya már terhes volt. De Apa ugyanúgy szerette Danie-t is, mint minket és ő is teljes értékű Lawless- fejezte be a történetet Nicky, így levéve húga válláról a mesélés terhét.
-Ez hihetetlen- ámélkodott Kevin.
-De ne cikizzétek vele. Ő is Lawless. És ha meghallom, hogy valaki csak megemlegeti, hogy ő, ki, mi és honnan jött, azzal nem fogok semmi sem tenni, de kiállítja a saját szegénységi bizonyítványát- állt ki testvére mellet Jack.
A társaságra a megrökönyödöttség csendje szállt, mely mintha ólómból lett volna nem szállt el még percek múlva sem.
- Meséld el a kartöréseid- unszolta Danie-t a dobos, hogy a zavaró némaságot a múlt homályába taszítsa.
-Egyszer, azért tört el a karom, mert a bátyám állítólag, hangsúlyozom állítólag véletlenül rá dobott egy fél téglát, másodszor, ledöntötte a létrát, amin álltam, harmadszor mikor a robogójával szánt szándékkal elütött biciklizés közben. Volt még valami drága, felelősségteljes bátyám?
-A Joe posztereset el is felejtetted.
-Ja igen. Mikor Joe, a te posztereddel kergetett keresztül a lakáson, mert éppenséggel azt akarta, hogy álljak fel a létrára és ragasszam fel a mennyezetére, viszont nem akartam. Én el kezdtem szaladni, ő meg üldözött. Viszont nem láttam a dobszerkóját, és szépen keresztülestem rajta.
-Aztán egy kis kiegészítés- tette hozzá sietve Jack- Igazából, nem akartam feltenni poszternek, csak a létráról akartam lelökni.
-Nem kell tagadni, hogy homár vagy. Még az a német is megmondta. Amúgy is Joe nagyon jóképű, megértem a választásod- heccelődött Nicky, majd kis pofonokat adogatott testvérének, aki ettől kisbabaként érezte magát.
-Na, le lehet rólam szállni. A srácoknak is vannak cikis sztorijaik, meséljék el azokat- durcázott a dobos.
-Nekem csak az van, hogy amikor kicsi voltam felmásztam egy kuka tetejére, egy romlott perecért, aztán meg leestem. Nem vagyok nagyon balhés gyerek-, mondta Nick.
-Az gáz történetnek számít, hogy rányitottam apáékra szex közben?- kérdezte a nevetéstől szaggatottan Ryan.
-Juj, ez mikor történt?- csapott le a témára Selena
-Múlt héten- mondta komolyan a srác, majd derűsre váltott- olyan 8 vagy 9 éves lehettem. Azt hittem ez valami új játék és be akartam szállni.
-Ez nagyon durva- röhögött Greg, miközben a combját csapkodta.
-Oké, szerintem, húzzunk újabb kártyát, mielőtt még Ryan azt is bevallja, hogy a szülei be is vették a játékba-, ajánlotta Kevin
-Hülye vagy!- kiáltotta a srác, majd a gitároshoz vágott egy díszpárnát.
-Nálam nem debilebb, éppen ezért én húzok- poénkodott Joe- a választott kategória hölgyeim és uraim, a kedvencek.
-Mármint kisállatok?- értetlenkedett John.
-Nem- cincogta Selena- Kedvenc film, könyv, dal s a többi. Ezt pont én írtam.
-Ja, értem. Kezdj, te Nicky, te vagy az idősebb- ajánlotta Greg.
-Kedvenc sorozatom a Szökés, imádom az Ed Hardy-t, a répanacit, a Convers-t, Good Charlotte-ot, Simple Plan-t, titeket, a Forma-1-et- szerintem Kimi a legjobb, Alonsocska meg Hamiltonka meg nagy lúzerek- s Te vagy az életem is jó. Röviden, tömören ennyi.
-Te szeretsz minket?- ámuldozott Joe.
-Aha. Már vagy másfél éve.
- Ki a kedvenced?
-Egy igazi hölgy ilyenről nem beszél.
-Te meg az igazi hölgy, az két különböző dolog- idegelte húgát Jack.
-Nálad ugyanez a kultúrával igaz, bratyó- vágott vissza a lány.
- Na és Te Danie?- emelte fel a hangját Frankie, hogy véget vessen a Lawless testvérek szópárbajának.
- Imádok olvasni. Nagy Harry Potter fan vagyok, mind könyvben, mind filmben. Tv-ben, pedig csak a Hannah Montana-t szoktam- a lány bemutatkozását, félbeszakította az, hogy Nick beverte az asztalba a fejét.
-Hogy… lehet… Hannah Montana-t… szeretni?- kérdezte lesújtva a fiú.
-Erről te is elég sokat mesélni nem?- kérdezte Danie, Miley Cyrus-ra utalva.
-Azt hiszed menő vagy?- fakadt ki Selena, miközben olyan erősen meglökte a lány székét, hogy az felborult, így Danie a padlón kötött ki- Hagyd békén a szerelmemet. Megmondjam mi rólad a véleményem? Ugyanakkora ribanc vagy, mint az anyád, ha nem nagyobb. Kár, hogy a kartöréses eseteknél, nem a nyakad tört ki, mert akkor már eggyel kevesebb ribanc s görény lenne a Földön. Röviden ennyi, te lúzer.
Danie szót sem szólva feltápászkodott a koszos padlóról, majd a helységet elhagyva, bevágta maga mögött a hálószobaajtót.
-Ezt szépen megcsináltad Selena drága! Mi van elgurult a gyógyszered?- ordította a lány arcába Jack. Selena sokáig kereste a szavakat, mire vissza tudott vágni, s egy hatalmas szócsata alakulhatott ki köztük. A nagy kiabálásra átjött a Jonas- házaspár, s megrökönyödve néztek szét a társaságon.
-Nick, már megint mit tettél?
- Kivételesen nem ő volt a hunyó, hanem ez a liba!- mutatott Selenára dühösen a dobos.
-De Danie sértegette Nicket.
-Nem is sértegetett. Annyit mondott, hogy én is tudnék mesélni arról, hogy mit lehet szeretni Mileyban- védte meg a lányt Nick- Nem, tudom, miért húztad fel magad!
-Mert beletaposott a lelkivilágodba.
-Csak az igazat mondta.
-De az neked fájt.
-Megtörtént. Nem tudom Miley-t meg nem, történné tenni. Ez van. Törődj már bele te is.
-Szóval nem szeretsz.
-Én nem ezt mondtam.
-Majd holnap beszélünk Nicholas, addig gondold át, amit akarsz mondani, mert nagyon ott tartok, hogy itt vége a kapcsolatunknak- mondta sírva a lány, majd be akart szaladni a szobájába, de azt zárva találta, így a wc-ben lelt menedéket.
Mindenkinek a torkán akadt a szó ettől a kis színjátéktól. A dermedt csendet Frankie motozása törte meg.
-Mit csinálsz a piszokban kicsim?- kérdezte Denise, a földön négykézláb mászkáló kisfiától.
-Az előbb Jack, azt mondta, hogy elgurult Selena gyógyszere. Azt keresem.
-Jaj, kincsem. Ez egy mondás. Akkor mondjuk, ha valaki nem a megszokottan viselkedik-, világosította fel gyermekét Mr. Jonas, miközben a karjaiba vette- Amúgy is ideje, hogy fürdeni menjetek. 11 óra van, ágyban lenne a helyetek.
-Van egy kis bibi. Selena van a fürdőben és a hangokból ítélve sír-, állapította meg Ryan fürdőajtóra tapasztott füllel.
-Cica- kopogtatott Nick- legyél szíves kijönni. Fürdeni szeretnénk menni. Késő van, Frankie-nek aludni kéne menni, meg nekünk is. Holnap majd higgadtan beszélünk.
-Nem érdekelsz, hagyj békén-, rázta le barátját a lány.
-Selena, gyere már ki a fürdőből légyszi, pisilnem kell- rimánkodott Joe, leváltva öccsét, de ő is elutasító választ kapott.
-Sel, ha nagyon szépen megkérlek, fáradj ki a mosdóból- próbálkozott a szép szóval Kevin, de hiába.
-Férfiak- fortyant fel Nicky- Így kell ezt csinálni-, mondta a lány, majd szélesre tárta a fürdőajtót-, Na ide figyelj Selena, csakhogy tudd, nem te vagy az angol királynő, de még államunk elnöke sem, így leállhatnál, de elsősorban kimehetnél ebből a szobából. Az idegeimre mész az állandó Macizással is, azzal meg pláne, hogy még mindig itt vagy. Egyszóval kifelé- mutatott a háta mögé Nicky, s pár másodperc múlva Selena viharzott el mellette.
-Wáó- ámuldozott Joe.
-Így kell ezt csinálni- mondta elégedett mosollyal a lány.
-Kicsit nyers volt, de lényegre törő. Amúgy engem is idegesít ez a Macikám. Olyan lekicsinylő- mondta komoran Mr. Jonas.
-A Húgoddal mi lehet?- érdeklődött Kev.
-Nem tudom, mondta elszontyolodva a lány, miközben a közös szoba ajtaját nézte.
-Be kéne hozzá mennem- sóhajtott Jack.
-Ti még mindig itt vagytok?- bosszankodott az idősebb Kevin- Ti tudtommal a másik szobában laktok, ahol szabad a fürdő. Na mire vártok? Menjetek már!
A táraság hangoskodva átvonult a másik szobába, ahol zajongásuk még mindig nem maradt alább.
A táraság hangoskodva átvonult a másik szobába, ahol zajongásuk még mindig nem maradt alább.
-Hová ment Selena?- érdeklődött Kevin.
-Nem tudom, de nem is érdekel- válaszolta kisebbik öccse
-Lenézek a hallba-, húzta a száját Joe
-Megyek veled- ajánlkozott Nicky, mire a srác arca felvidult, majd ketten kullogtak el a lift irányába.
-Amúgy mi nem vagyunk ilyen zűrös banda, csak van valami a levegőben. Selena meg egyszerűen megőrült- szabadkozott a srác.
-Mi sem vagyunk egy verekedős, utálkodós család, de Danie mindig is, hiperérzékeny volt a családunkra.
-Akkor ez is megbeszéltük. Nem akarod elárulni, hogy mégis ki volt a kedvenced a bandából? Légyszi-légyszi –légyszi- kérlelte Joe Nickyt ázottkutya szemekkel.
-Ne nézz így rám!
-Hogyan ne nézzek rád?- kérdezte mosolyogva a fiú.
-Ilyen kiskutya szemekkel. Nem bírom- makacskodott a lány, majd a falhoz hátrált.
-Bocsi, nem volt annyira szándékos, mintha ezerszer annyira szándékos lett volna- vigyorgott a srác, miközben bal kezével megtámasztotta magát Nicky feje mellett.
-Miért jöttél a személyes terembe?- kérdezte a lány érdeklődve.
-Nem tudom. Mert te más vagy. Persze jó értelemben - tette hozzá sietve JOE, mikor látta a megrökönyödést Nicky arcán. Hirtelen megállt a lift, és kihunytak a fények. Áramszünet lett.
-Áramkimaradás van. De heppi.
-Mi, pedig ketten vagyunk egy liftben, ahol az orrom hegyéig sem találok el. Menj ki a teremből.
-De miért baj az, hogy ketten maradtunk?- kérdezte vidoran Joe, miközben közelebb ment Nicky-hez.
-Mert a történetekben ilyenkor a fiú, mindig megcsókolja a lányt. Speciel ezért- válaszolta csípősen a középső Lawless.
-De ez téged miért zavar?- tudakolta Joe halkan, miközben egy puszit nyomott a lány szájára.
-Te kivétel vagy. Veled semmi nem zavar-válaszolta elérzékenyülve Nicky, miközben karjait a srác nyaka köré fonta, majd lágyan harapdálni kezdte Joe alsó ajkát. A fiú lecsúsztatta a kezét a lány derekára, mikor a lift működésbe lépett, s a lámpák is felgyulladtak. A fiatalok ijedten váltak szét.
- Ezt ne mondjuk el senkinek, jó?- kérlelte Nicky a srácot.
- Miért ne? Szinte nem történt semmi sem.
-De megcsókoltalak, pedig nem kellett volna.
-Miért ne kellett volna?
-Mert, én úgy érzem, hogy nagyon jól indult kettőnk kapcsolata és én nem akarom elrontani-, mondta szomorúan Nicky.
-Na, gyere már. Ölelj, meg- mondta széles mosollyal a fiú, majd karjaiba zárta Nickyt- Nem tudod elrontani. A következő áramszünetnél csakhogy tudd, én foglak megcsókolni.
-Már alig várom- szaladt ki a lány száján. Izé, szóval…
-Nyugi- nem kell zavarba jönnöd. Én is várom, mert nagyon kedvellek.
-Akkor, jó, mert én is.
Egymást ölelve, értek le a földszintre, ami teljesen kihalt volt.
-Hol lehet a csaj?- tűnődött –Joe, mikor szűrt emberhang ütötte meg füleiket.
-Értse meg kisasszony, nem szolgálhatok magának több alkohollal. Szabályzatba ütközik.
-És ha lenne még 100 dollárom, akkor megdobna még egy whiskey-vel? – kérdezte egy eléggé részeg lányhang.
-Selena berúgott!- kiáltott fel hangosan egyszerre Joe és Nicky.
-Most mit tegyünk?- aggodalmaskodott Joe- Ha felvisszük, akkor apa rájön és eltiltja Nicktől, vagy ha itt lent hagyjuk apa, rájön és eltiltja Nicktől, ráadásul le is ég, mint a Reichtag. Most mi legyen?
-Én a második, megszégyenülős, leégős, nagyon gázos verziót választom- gonoszkodott a lány
-Szívem szerint én is. – vallotta be a srác- De Nickkel van, és nem akarok rosszat az öcsémnek.
-A család, ami sírba tesz, mi drágám?- csipkelődött Nicky, miközben a bár felé tartottak.
-Alap, természetes kedvesem.
-Miért becézgetjük egymást?- kérdezett rá a lány.
-Mert az jó. Aki ezért hülyének néz, az pukkadjon meg vagy ki, vagy hogy is van ez a mondatom, most?
-Joe, kincsem, bogaram de bolond vagy- élcelődött Nicky, miközben a srác nyakába ugrott, s így a Selenáig tartó utat a fiú hátán tette meg.
A bárban a széken Selena már félig lecsúszott, de erősen tartotta whiskey-es üvegét, és rövideket húzott belőle.
-Kisasszony, nagyon kérem, legyen szíves felmenni a szobájába.
-Pofa be. Én Selena Gomez vagyok, itt neked, Kuss a neved. Rendben van öcsi?- mondta a részeg lány, miközben csuklott párat, s az ülőhelyén is ide-oda dülöngélt.
-Kisasszony, kerülje az ilyen fennhangot, vagy hívom a biztonságiakat- fenyegetőzött a pultos, majd hirtelen felvidult az arca, mikor megpillantotta közeledő fiatalokat- Hála Istennek, hogy jönnek. Nem ismerik ezt a hölgyeményt?- reménykedett a férfi.
-De! Érte jöttünk- mondta undorodva Joe, miközben megböködte a részegségtől, éppen hogy elaludt lányt.
-Fel kéne ébreszteni- tanakodott Nicky hangosan- De hogyan?
-Lökjék le a székről!- javasolta az összeroppanás szélén álló pultos.
-Egyéb ötlet?- kérdezte a lány.
-Húzzuk el a liftig, aztán vonszoljuk el az ajtóig és hagyjuk ott, hogy megegyék a farkaskutyák- tanácsolta Joe-cicus.
-Már elnézést fiatalember, de szállodánkban nincsenek vérebek- fontoskodott a felszolgáló.
-Tudom! Akkor Nicky melyik kezét akarod húzni?
- A balt. Ki is csavarhatom?
- Odáig, azért na fajuljunk- viccelődött a srác, majd húzni kezdték a felvonóig a már ébredező részeget.
A liftre nem kellett sokáig várni, hamar megérkezett. A 2 fiatal, sikeresen bevonszolta a harmadikat, majd átölelték egymást, és nem bontakoztak ki az ölelésből.
-Jaj, de szívesen belerúgnék-, suttogta Nicky a fiú fülébe.
-Ne hidd azt, hogy én nem.
-Ti kik vagytok?- érdeklődött Selena, miközben félig felült, de mivel szédelgett, visszafeküdt a földre.
-Alaposan ki vagyunk tőled, Selcsi-Melcsi- offolta a lányt Nicky.
-Minek nevezted?- nevetett Joe.
-Most mond azt, hogy nem jó- nézett szúrósan a középső Lawless
-Egy szóval sem mondtam, mert egyszerűen remek, tökéletes, sőt fenomenális!- dadogta Joe.
-Jaj, tudod, hogy vicceltem, te kis butus – simogatta meg a srác arcát Nicky, majd adott rá a puszit, mire arca pipacsba öltözött.
-Ha legközelebb is ellenkezni merek, akkor is kapok-, kérdezte bociszemekkel Joe.
-Meggondolandó- játszotta a gondolkodót a lány.
-Te most komolyan megpusziltad?- érdeklődött Selena.
-Nem. Álmodsz. Te itt sem vagy, visszatértél az Australopitecusok korába. Elmebeteg.- fakadt ki Joe.
Váratlanul a lift is megérkezett, ami előtt már türelmetlenül várakozott a Jonas házaspár, Jack, Kevin és Nick. Nicky és Joe közös erővel felállították Selenát, aki állt remegő lábain.
-Szerelmem- sikította majd Kevin karjaiba, vetette magát, a srác legnagyobb döbbenetére.
-Wáó- ámuldozott Jack
-Mi történt vele gyerekek?- kérdezte az idősebb Kevciiiiiiiiii.
-Ez- mutatta fel a félig üres whisky-s üveget Nicky, szánt szándékkal Nick arcába tartva.
-15 évesen?! Szép kis teljesítmény. Na, jó vigyük a szobájába.
-Van egy kis bibi. Szerintem nem kéne a húgomat és ezt a lányt egy szobába engedni. Szóval szerintem...- mondta a középső Lawless felelősségteljesen, majd hirtelen elhallgatott.
-Én megyek Selena helyére, ő, pedig alszik Big Robbal- fejezte be testvére mondatát Jack.
-Rendben, ez egy jó és kivitelezhető ötlet- vallotta be Denise-mami- Nick, kincsem átmennél Selena táskájáért, ha szépen megkérlek.
-Ha nagyon, muszáj- visszakozott a srác, miközben fancsali pofát vágott.
-Itt a pótkulcs kisfiam- himbálta meg a kulcscsomót a nő-, ha esetleg be lenne zárva az ajtó. Na, gyerünk, húzd el azt a híres feneked
-Miért jön ma azzal mindenki?- dohogott félhangosan Nick
Ahogy egyre jobban távolodott a társaságtól, egyre jobban tudatosult benne, hogy valami már nem olyan, mint régen, valami megragaszthatatlanul eltört ma a szívében. Úgy érezte Selena csak teherként, nehezedik a vállára, ámde nem bírta elképzelni önmagát a lány nélkül. Úgy hitte csapdába került, saját érzelmeinek csapdájába.
Lábai alatt halkan megnyikordult a parketta, ahogy az üres lakosztályba lépett és a lányok szobája felé vette az irányt. Fülét az ajtóra támasztotta, és lágy gitárhang ütötte meg a fülét. Halkan benyitott a szobába.
Danie kint a teraszon ült törökülésben, előtte egy bekeretezett fotó a szüleiről, a kezében, pedig a saját gitárja, amin játszott.
- I miss you
I miss your smile
And I still shed a tear
Every once in a while
And even though it's different now
You're still here somehow
My heart won't let you go
And I need you to know
I miss you, sha la la la la
I miss you
-Nick a bejárati ajtó keretének dőlve nézte elbűvölten a jelenetet, mígnem egy kéz érintését érezte a vállán. Kevin volt az.
-Szép nem?- kérdezte Nick elvarázsoltan.
- Igen az. Nem hittem volna, hogy Danie még énekelni is tud.
- Nem, nem azért, hanem mennyi érzelmét beleadja a dalba. Teljesen máshogy hangzik ebben az előadásban, mint Miley túljátszásával. Ez olyan szívből jövő.
-Tényleg az, de neked most nem a csomagokkal kéne törődnöd? Emlékszel?
-Persze, de nem zavarhatom meg. Nagyon utálom én is, ha zenélés közben zaklatnak.
-Erre megoldás, drága Nicholas nevű második öcsém, te zenebohóc, hogy becsukjuk az ajtót és kopogunk.
-Miért cifráztad ennyire az elejét?- érdeklődött Nick.
-Azért mert fél óra és éjfél, éppen ezért majd összeesek a fáradtságtól. Már rég aludhatnék, ha Selena nem hisztizik és rúg be, mint albán szamár- fejtette ki a legidősebb Jonas testvér, miközben bekopogott az ajtón, ami pár pillanat múlva ki is nyílt.
-Igen? Miért jöttetek?- kérdezte halkan, szinte suttogva Danie.
-Selenát átköltöztetjük Big Robhoz, a bátyád, pedig idejön-, mondta Nick, de kerülte a lány pillantását.
-Lényegében a cuccáért jött, az öcsém, csak nem mert benyitni- summázta a történteket kicsit elferdítve Kevin.
-Nyugodtan bejöhettél, volna-, mondta szelíden Danie, majd beinvitálta a fiúkat.
-Ez itt Selena csomagja- mutatott egy rózsaszín, Hello Kitty-s bőröndre, amiből oldalt kilógtak már a ruhák, de egy félig megrágott sonkás szendvics is figyelt egy használt bugyiba csavarva.
-Trehány egy kicsit barátnőd, nem?- undorkodott Kevin, miközben úgy tett, mint aki belehány a pólójába.
-Segítesz vinni?- kérdezte Nick
-Én ehhez hozzá nem nyúlok. Azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy girnyótelep van benne. Esetleg hangya-farm vagy tetű-lakás.
-Kevin, te sosem fogsz megkomolyodni?- szemtelenkedett Nick.
-Nicholas, tedd a dolgod. Térülj, fordulj, egyik lábad itt legyen a másik, ott- mondta komolyan Kev, majd röhögve folytatta-, mielőtt megrohad a szendvics.
-Haha... kacag a májam, bratyó- morogta Nick, majd a bőröndöt maga után húzva kicsörtetett a szobából.
-Azt hiszem, én is megyek, viszem Selenapiperetáskáját. Jó éjszakát Lola- búcsúzott a fiatalabb Kevin, majd megölelte a lányt- Jó lány vagy te, szerintem mi jól kijövünk majd. Sellel meg ne törődj, nem ér annyit az egész- mondta a srác miközben kibontakozott az ölelésből, majd becsukta majd kiment a helységből.
Kevin- szólt utána Danie- Köszönöm. És neked is.
A fiú nem szólt semmit, csak bólogatott egyet, majd kilépett a folyosóra, ahol Selenát támogatták éppen az új szobája felé.
-Fiam vedd már át tőlem egy pillanatra... na jó sok pillanatra. Nem bírom ezt az erős italszagot, ami árad belőle- kérte gyermekét Mr. Jonas.
-Oké, apa, te meg ezt fogd-, nyomta szülője kezébe a piperetáskát a srác, majd beállt segíteni Joe mellé.
- Apa! Melyik a nagyobb, Joe vagy egy dinoszaurusz?- érdeklődött Frankie.
Meglepődéstől kiesett a férfi kezéből a táska, s annak tartalma százfelé gurult.
-Hát, szerintem, kicsim egy dínó mindenképpen nagyobb, mint a testvéred- válaszolt komolyan a komolytalan kérdésre.
Nick ledermedten állt meg a folyosó közepén, a családja mögött. Egy cigisdoboz esett közvetlenül a lába elé.
-Mostmár értem!- mondta keserűen, mire bátyjai felé fordultak.
-Mit?
-Ezt itt- mutatott a lába elé Nick, miközben jó erősen belerúgott a dobozba- Nem Frankie, hanem Selena hazudott. Nem Danie cigizett, hanem Sel- fakadt ki Nick.
- Nyugi, öcsi.- csitította az öccsét Joe, mert az gyilkos pillantásokat vetett a barátnője.
-Csak én érzem úgy apu, vagy tényleg nagyon büdös van, és mindjárt bekómázok tőle? – érdeklődött Frankie tőle szokatlan stílusban.
-Kicsim, hol vetted fel ezt az új stílust?- vágott hitetlenkedő fejet Mrs. Jonas.
-Hát, Nicktől- mondta az első embert a kissrác, aki eszébe jutott.
-Én nem is beszélek így te kiscsákó- vágott vissza a srác.
-Lopod Lola szövegét!- korholt a testvérét a srác, miközben peace jelet mutatott-Nagyon hasonlít rám. Iszonyat ari és menő!- summázta Joe.
-Joseph, fékezd az egódat!- feddte a fiát Mr. Jonas.
-Megérkezett a nép!- ordított fel a legkisebb Jonas testvér, mikor elérték a 247-es lakosztályt.
-Kisfiam!- kiáltott rá Denise, a fiára, akinek egyből sírásra görbült a szája- Hagyd abba, ezt a pórias, utcai beszédet vagy rossz vége lesz-, fenyegetőzött a nő.
-Kisfiam!- kiáltott rá Denise, a fiára, akinek egyből sírásra görbült a szája- Hagyd abba, ezt a pórias, utcai beszédet vagy rossz vége lesz-, fenyegetőzött a nő.
Jack kinyitotta az ajtót, de csak lassan sikerült betuszkolni a lányt, mivel hárman nem fértek be a nyílászárón. Big Rob álmos fejjel kukkantott ki a szobájából.
-Mi ez a lárma?- érdeklődött álmatag hangon, gombszemekkel.
-Másik szobatársat kapsz. Selenát- tudósított Kevin
-Mert? Ő nem a lányokkal alszik?
-Sajnos nem férnek össze. Utálják egymást jobban szólva.
-Sajnos nem férnek össze. Utálják egymást jobban szólva.
- Istenem, hogy nincs jobb dolga annak a Danie-nek, mint felborítania a rendet- bosszankodott a testőr
- Most nem ő kezdte!- vette védelmébe a lányt Joe- Selena a családját, szidta. Teljesen jogos, hogy kiakadt.
- Most nem ő kezdte!- vette védelmébe a lányt Joe- Selena a családját, szidta. Teljesen jogos, hogy kiakadt.
-Jó, oké, rendben, elhiszem. De feküdjünk már le, fáradt vagyok.
-Hát azt elhiszem- lépett a testőr elé Nick- Nagyon durva karikák, vannak a szemed alatt. Ezen már az uborkapakolás sem segíthet.
-Ha te nem akarsz csinos kis monoklit a szemed alá, azt ajánlom, húzz el csicsikálni-, fenyegetőzött a testőr, mondata közepébe beépítve egy hatalmas ásítással.
-Rob- szólította meg a nagydarab férfit Jack- ha netán egy ruhadarabom, kiemeltképp egy alsógatyám itt maradna, azt majd odaadod?
-Persze, csak menjetek már- taszigálta kifelé a társaságot Big Rob.
-Nicholas, lefekteted Frankie-t?
-Hehe, testvérsex- nevetett Selena, miközben a földre rogyott, ugyanis támogatói elengedték, s saját lábai, pedig nem engedelmeskedtek.
-Aludni fekteti le, te...- morgalódott Nicky, de az nem derült ki, minek tartja a lányt, ugyanis Frankie a szavába vágott.
-Te lúzer- nyújtotta ki nyelvét a kissrác, miközben hüvelykujját lefelé fordította.
-Franklin! A szád! Kimosom szappannal, ha továbbra is így beszélsz!- fenyegetőzött az anyja-, Mi már nem hiszem, hogy átmegyünk. Aludjatok jól, és álmodjatok szépeket-, mondta a nő, majd ő és férje puszival elbúcsúztak a gyerekeiktől, majd kitessékelték a csapatot a folyosóra.
-3 kerek perc és éjfél- állapította meg a csomagját cipelve Jack.
-Wáó, meddig fentmaradtam. Most már nagynak számítok?- érdeklődött Frankie, miközben Joe nyakába vetette magát.
-Most nem Frankie, majd később.
-De az mikor lesz?- táncolt tovább a többiek idegein a kisfiú.
-Most nem Frankie, majd később.
-De az mikor lesz?- táncolt tovább a többiek idegein a kisfiú.
-2016. szept. 16-án... ja nem 28-án, bocsi, öcsi. Akkor majd nagy leszel.
-Nick még te sem vagy nagy- nevetett Joe.
-Nick még te sem vagy nagy- nevetett Joe.
-De te sem- öltötte ki a nyelvét Kevin.
-De te sem! Én már elmúltam 21 éves. Én már nagy vagyok- kacagott a társaságon Jack, miközben benyitott a lakosztályukba.
-De te sem! Én már elmúltam 21 éves. Én már nagy vagyok- kacagott a társaságon Jack, miközben benyitott a lakosztályukba.
-Nagyzoló- vetette oda foghegyről Joe mire váratlanul egy díszpárnát kapott az arcába.
-Joe ismered a radírviccet? Na, kopj le!- mondta magas hangon Jack, miközben beriszált a szobájukba.
A nappaliban nem maradt más csak Nicky és Joe, akik zavarodottan néztek bele egymás szemébe.
-Hát...öhm... akkor jó éjt- búcsúzott a lány, majd a szoba felé vette útját, ami a fiú megfogta a karját és maga felé fordította.
-Éjfél van- pillantott az órájára Joe- Szóval én csak azt szeretném megkérdeni- dadogta a srác, miközben tenyerét a pólójába törölgette és hintázott a lábán-, hogy nem akarsz holnap eljönni velem az állatkertbe? Csak te és én- darálta le egy szuszra, hogy hamar túlessen rajta.
-Tessék? Bocsánat, nem értettem pontosan!- szabadkozott a lány.
-Arra gondoltam, hogy esetleg eljönnél-e velem, holnap az állatkertbe, városnézés címszó alatt?- ismételte meg a mondanivalóját Joe, ezúttal érthetően.
-Ez most randira hívás volt?
- Hát, az akart lenni. Akkor eljössz?
-Persze. Nagyon köszönöm, hogy elhívsz. Nagyon aranyos tőled.
-Persze. Nagyon köszönöm, hogy elhívsz. Nagyon aranyos tőled.
-Nicky, gyere már aludnom kell!- hallatszott bentről Jack kántálása.
-Hát, akkor én megyek. Jó éjszakát.
-Hát, akkor én megyek. Jó éjszakát.
-Khm.- köszörülte meg a torkát Joe.
-Igen?- értetlenkedett a lány.
- A jóéjt-puszi nálatok smafu? Most estem túl egy megerőltető tetten és még puszit sem kapok?
-Jaj, dehogynem kapsz- mondta Nicky, majd egy puszit akart nyomni a srác arcára, az viszont a lány szájára adott egyet, aki erre teljesen elpirult.
-Jaj, dehogynem kapsz- mondta Nicky, majd egy puszit akart nyomni a srác arcára, az viszont a lány szájára adott egyet, aki erre teljesen elpirult.
-Hát, mostmár tényleg, szia- mondta zavarodottan a középső Lawless, majd bevágta az ajtót.
-Szia- köszönt aléltan Joe a csukott ajtónak.
-Te meg mit vigyorogsz, mint a kisgyerek, akinek bejelentették, hogy előrehozták a karácsonyt?- köszöntötte húgát Jack.
-Te meg mit vigyorogsz, mint a kisgyerek, akinek bejelentették, hogy előrehozták a karácsonyt?- köszöntötte húgát Jack.
-Semmit. Meleg van.- terelte a szót átlátszóan a lány-
Nicky lezuhanyozott, s pizsamába bújt. A fejére húzta a takarót s elégedetten mosolygott paplansátrában. Befordult a fal felé, magához ölelte a kispárnáját, miközben átértékelte magában a mai napot, s arra a következtetésre jutott, hogy ezért a napért, s kalanddal teli jövőjéért érdemes volt megszületni.
E-mail: lolcsa12@freemail.hu
MSN: bocika0303@hotmail.com
Szólj hozzá!
Love is always comes unexpectedy/1./ 4
2009.01.01. 19:16 Korall0303
Helló!
Boldog és JB-ben gazdag új évet kívánok mindenkinek :)
Remélem jól telt a szilveszter és nem rúgtatok be nagyon^^
Nem húzom tovább az időt, itt a rész:) :
Mikor a zsivaj kicsit elült, Jack odahuppant Danie mellé.
-Hugi, te mióta tudsz ilyen profin gitározni?- kérdezte a srác őszinte érdeklődéssel.
-Profin? Ezt te profinak nevezed, ennél még egy kezdő is ügyesebb. Még a gitárt sem tudtad rendesen megfogni-, fikázta a lány gitárjátékát Nick.
-Szerintem igenis tehetséges a húgom- védte meg testvérét Jack.
-Ezt a számot én jobban el tudom játszani- tette az agyát Nick.
-Mert ez a ti számotok. Mikor is írtátok? Ja, igen 2006-ban, azóta két év telt el, így rengeteg alkalmad nyílt arra, hogy gyakoroljad. Amúgy ezt a számot, pont apu tanította meg, úgyhogy jó lenne, ha leszállnál erről a témáról- fakadt ki Danie.
- Tudod, engem ez egyeltalán nem érdekel. Meghalt az a lúzer apád és? Lépj túl rajta.
- Mitől ilyen nagy a burád? He?- üvöltötte a lány, miközben felpattant és ökleivel Nick mellkasát kezdte záporozni- Egy kicsivel, sem érek kevesebbet, mint te. Mire vered magad? Hmm? Arra, hogy te vagy a hallhatatlan és tökéletes Nick Jonas, a Jonas Brothersből és millió tinédzser hever a lábaid előtt? Hát nagyot tévedsz… átlagos vagy, ráadásul egy érzéketlen, naiv szemétláda.
-Danie, nyugodj le-, kiáltotta Jack, miközben hátracsavarta húga kezeit és elvonszolta Nick elől.
-Jaj, Macikám, ugye nem esett bajod? Nagyon megütött ez a vandál?- műaggodalmaskodott Selena.
-Eressz el. Megverem, és nem érdekel, hogy lány. Velem ilyet senki sem tehet, pláne nem egy beképzeld, apuci kedvence liba.
-Tudod, ki apuci kedvence, te szemét?!- üvöltötte Nicky, majd ráugrott a fiúra, aki a váratlan mozdulattól a földön végezte.
-Szállj már le rólam, te buta liba!- ordította a srác, majd maga alá fordította a kilátástalanul rugdolózó lányt.
-Senkitől sem tűröm el, hogy sértegesse a szüleimet. Megértetted?- nyögte Danie, miközben a kezeivel Nicket próbálta magáról lelökni.
-Már nem élnek a szüleid. Fogd már fel! Mondjuk, nem csodálkozom, hogy itt hagytak téged. Ilyen gyerekem lenne, én is inkább a halált választanám-játszotta ki az adu ászt Nick.
-Érzéketlen állat!- kiáltotta Danie, majd szabad kezével teljes erejéből pofon vágta a srácot, aki hirtelen ledermedt. A pillanatnyi szünetet kihasználva a lány megrúgta Nicket a legérzékenyebb területén, amitől a srác összegörnyedve fordult le a koszos, hideg kőpadlóra. Danie az utolsó kegyelemdöfésként, még egy utolsót rúgott a földön kuporgó fiúba.
-Hugi, gyere csak!- fogta meg durván testvére karját Jack, majd az amfiteátrum egyik félreeső szegletébe cipelte, ahol ordibálni kezdett vele.
-Mondd csak öcsém, hol hagytad a józan eszed? Normális vagy? Most aztán nagyon szépen bemutatkoztál a Jonas családnak, csak tapsolni tudok-, mondta gúnyosan a dobos, majd szaporán csapkodni kezdte tenyereit.
-Nem érdekel. Küldj vissza New Jerseybe, de Nick megérdemelte. Hallottad, azt mondta apára, hogy lúzer, meg hogy… meg hogy… direkt halt meg- mondta sírásra álló szájjal, s könnyben úszó szemekkel Danie.
-Ne sírj itt nekem-, mondta Jack lágy hangon, miközben karjaiba zárta kishúgát.
-Nem sírok. Soha nem sírok előttük.
-Jól van, nyugi. Itt vagyunk neked. De tudnod kell, hogy a következő balhénál, vagy hazugságnál, esetleg elhallgatásnál, haza repülsz, az első géppel és a szomszéd néni fog rád vigyázni- vigasztalta Danie-t, miközben a lány haját simogatta. A legkisebb Lawless felnézett a bátyjára, kipirult orcával.
-A büdös macskaszagú? Hogy is hívják? Ja, Mrs. Cracked, azzal a hét macskájával, Kormi, Kormos, Kormoska, Kormika meg a többi kormos, ronda, dagadt undormány.
-Akkor most megkapom a jó Daniet?
-Meg.
-Szeretlek Hugi.
-Én is, téged.
A testvérpár visszasétált a kis csapathoz, ahol Mr. Jonas éppen a fiát feddte.
-Csalódtam benned Nick. Szerinted Isten, jó szemmel nézte az előbbi tettedet? Sértegettél és megütöttél egy lányt, sőt gúnyt űztél a halott szüleiből. Nézz jó mélyen magadba kisfiam. Nagyon mélyen, hogy megtaláld azt, aki régen voltál.
- Hugi, menj már. Kérj bocsánatot Mr. Jonastól. Nem bánt, nem eszik kamaszt. Gyerünk. Értékelni fogja- unszolta húgát Jack.
Danie reszkető lábakkal indult el az idősebb Kevin felé. Agyában megannyi bocsánatkérő szöveg cikázott, bár nagyon jól tudta, hogy dadogni fog. Vett egy óriási levegőt, majd remegő hangon megszólalt.
-Mr. Jonas… én nagyon sajnálom, hogy megütöttem a fiát… nem lett volna szabad… nagyon elragadtattam magam, ennyire nem kellett volna… szóval én szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, hogy amit tettem, az nagyon elítélendő… és tudom, hogy amikor a földön feküdt már nem kellett volna belerúgnom, mert… egyszóval sajnálom.
-Elsősorban értékelem azt, hogy beláttad a hibáidat, ám másodsorban nem tőlem kéne elnézést kérned, hanem Nicktől, és neki, pedig tőled. Én, pedig nem haragudhatok, hiszen a fiam, nagyon csúnyán viselkedett. Ő amúgy nem ilyen, nem tudom mi ütött belé.
-Köszönöm szépen- motyogta Danie, majd sarkon fordult, s a nővére mellé ült.
-Csakhogy tudd Húgom-, kezdte mondatát komoran Nicky, majd derűs hangvételre váltott- én neked drukkoltam.
-Köszi- nevetett Danie.
-Amúgy Jack mit mondott?- érdeklődött a nagyobbik Lawless lány.
-Hogy legyek normális, mert ha még egy hülyeséget elkövetek, hazudok, elhallgatok, akkor haza kell mennem és tudod ki fog rám vigyázni? Mrs. Cracked.
-Uuu. Oké, szerintem inkább Nicket válaszd. Idegesítsen inkább ő, mint a betonsüti, a fogatlan banya meg az üntyüli-püntyüli undorító, hájas macskái, akik már-már rinocéroszi méretűek.
- Inkább egyik sem. Olyan opció nincs?
-Nincs, amúgy milyen volt alatta feküdni?
-Téged az miért érdekel? Amúgy meg szó szerint megterhelő. Az ember ki se nézné belőle, hogy az üres fejével ilyen nehéz.
-1 perc és folytatódik a próba. Így is fél órát kaptatok- szólt bele a mikrofonba Mrs. Jonas, hogy figyelmeztesse az eléggé szétszórt társaságot.
A próba nem igazán akart összejönni. Nick folyton eltépte a gitárhúrokat, Joe elfelejtette a szöveget, Jack pedig teljesen más dallamot játszott. Mr. Jonas arcára ráfagyott a mosoly, mikor 3. fia sorban a hetedig gitárhúrt tette tönkre.
-Nicholas figyeljél már oda! Kevin szokása a húrnyúzás. Joseph, ha hazamentünk azonnal nézd át a szövegeket. Te, pedig Jack, tudom, hogy nehéz két tinit nevelni, de jó lenne, ha az S.O.S. dallamára, nem a Games-t dobolnád. Köszönöm. Utolsó próbálkozás: When You look me in the eyes.
A dal alatt minden flottul ment. Egyetlen hiba sem csúszott a játékba.
-Nicky, nézd már. Joe téged néz – lökte oldalba nővérét Danie.
S tényleg, az énekes zavartan kapta el a fejét, amikor Nicky a srác felé pillantott.
-Jól van gyerekek! Első próbálkozásnak is borzalmas volt. Holnap gőzerővel próbálunk, és mindenki szedje össze magát, mert ez tarthatatlan állapot volt. Amúgy a városnézés az egy holnapi program, ugyanis már hét óra van. Hogy elszalad az idő, nem?- mondta elszontyolodottan Mr. Jonas
-Persze, hogy nem ment a próba, ha az énekes 1 biten fut, mióta meglátta Nicky-t- mérgelődött John Ryan-nek.
-1 bit? Nem sok az egy kicsit. Semmi sincs az agyában.
-Elnézést a milyében?- csatlakozott a beszélgetéshez Greg.
- a Nicky- központjában- poénkodott hangosan John.
- Kinek van Nicky-központja? -kérdezte gyanakodva Jack.
-Esetleg Neked?- kérdezte zavarban Greg.
A visszaút a buszban általában véve csendben történt, s a zavarba ejtő némaságot csak Selena és Nick cuppogása törte meg néha. A csapatra nem jellemző némasággal ballagtak be a hotelbe
-Beférünk egyszerre a liftbe?- aggodalmaskodott Selena.
-Én nem megyek lifttel-, szögezte le Danie.
-De hát délben is lifteztél a nővéreddel- lepődött meg Kevin
-Igen, de csak velem hajlandó. Ez van. Fél attól, hogy leszakad-, világosította fel a társaságot Nicky.
-Oké, akkor az ötödiken találkozunk-, mondta Mr. Jonas Danie-nek, majd beterelte a bandát az éppen leérkező liftbe.
Danie szaladni kezdett felfelé a lépcsőn, így pont egy időben érkezett meg a többiekkel.
-De gyors voltál- mosolygott Frankie
-Ugye? Majd kiköpöm a tüdőmet- zihálta a lány.
-Na, gyere Hugi, készüljünk fel a vacsorára-, húzta el a táraságtól testvérét Danie, majd gyorsan eliszkoltak a szobájukba, ahol magukra fordították a kulcsot.
-Olyan édeeees!- sikította Nicky, miközben az ágyára ugrott és fejét a párnájába fúrta.
-Na, rád jött az ötperc
-Ami azóta tart mióta csak megláttam. Nincsen nála édesebb, aranyosabb, szexibb, tehetségesebb, csodálatosabb srác a világon.
-Nővérem mi van veled?
-Hagyjál, szerelmes vagyok.
Danie ereiben meghűlt a vér, s kikerekedtek a szemei.
-Ez most komoly?
-Szerinted? Szoktam én viccelni az érzelmeimmel?
-Nem, de- a lány ellenvetését kopogás szakította félbe.
-Ki az?- kérdezte Nicky, reménykedve abban, hogy nem az áll az ajtó előtt, akire gondol.
-Beengednétek végre? A ti szobátokban lakom.
-Azt kérdeztük ki vagy, nem azt, hogy hol laksz.
-Miss. Selena Gomez vagyok.
-Én meg az Amerikai Egyesült Államok elnöke- morogta Danie, miközben ajtót nyitott ellenlábasának.
-Kevin apukája üzeni, hogy 5 perc múlva találkozzunk lent a hallban, mert vacsorázunk. Ja, meg azt is, hogy neked Danie büntetésből Nick mellé kell ülnöd- vágott fancsali képet a lány, majd bevágta maga mögött az ajtót.
-Áááááá- ordította a kisebb Lawless lány, miközben két tincsét fogta, elöl.
-Nyugodj meg, ennél már nem jöhet rosszabb. Egyszer meg kibírod. Na, gyere, szálljunk be a liftbe, aztán menjünk enni.
-Várj csak nővérem. Tudod, ki ül Nick mellet. Selena? Te meg Selenával eszel.
-Na, ne már- vágott elképedt arcot a lány- Ugye, tudod, ha a turnénak vége megöllek?
A hallban már csak a lányokra vártak. Miután mindenki elfoglalta a helyét, a pincérek felvették a rendelést. Már mindenki a vacsorája felénél járt, mikor Nick először hozzászólt vacsipartneréhez
-Ide tudnád adni a sót?
-Igen, oda tudnám, de vedd el magadnak- makacskodott a lány.
-De ha egyszer nem érem el.
-Erre van a lábad. Felemeled a hájas valagad a székről, és elveszed.
-Nem hájas a hátsó fertályam, rendben?
-Tudod kit, érdekel a feneked? Selena de Frászt, maximum. Engem teljesen hidegen hagy.
-De add már ide a sót.
-Vedd el, ha annyira kell. Én vacsorázni próbálnék, ha nem vetted volna észre.
-Csak annyit kértem, hogy add oda a sótartót. Ez olyan nagy kérés?
-De most nekem kell-, mondta a lány, majd levette a tartó kupakját, de a vacsoráját nem sózta meg, ám a kezét rajta hagyta.
-Nem is csinálsz vele semmit-, jelentette ki dühösen Nick.
-És?
-Add már ide-, ordította ingerülten a srác, miközben áthajolt az asztalon és elmarta Danie kezéből a sótartót. Ám a lány sem volt rest, s gyorsan a szóró után kapott, amit most együtt ráncigált Nickkel. Egyre több ember nézte a két fiatal néma csatáját.
-Nicholas, Lola! Azonnal hagyjátok, abba- fegyelmezte őket Mr. Jonas, ám szavai látszólag süket fülekre találtak. Danie azonban elengedte a sószórót, s leült, aminek következtében Nick hátraesett s a sótartó és annak egész tartalma a levesében landolt.
-Tessék Nicholas, most már meg van sózva a vacsorád!- nevetett a lány a gitáros balszerencséjén.
-Úgy gondolod?- kérdezte vigyorogva a srác, majd tányérja egész tartalmát Danie-re öntötte
-Na, most már elég volt. Felmentek mindketten, most azonnal és csendben megvártok minket, odafent- mondta Mrs. Jonas. Hangja nyugodt volt és kiegyensúlyozott, de csalódás csengett benne. Danie inkább azt kívánta bárcsak üvöltene, de ne lenne a hangjában a végtelen keserűség.- És lifttel mentek. Mindketten- tette hozzá szigorúan nő, mikor meglátta Danie arcán átfutó halvány reménysugarat.
-Ez is a te hibád- korholta a fiút a kisebb Lawless lány, mikor messze maguk mögött hagyták az éttermet.
-Te nem adtad oda!
-Csak fel kellett volna állnod - ordította a lány, mire a recepciós elébük vágott.
-Nagyon szépen megkérem önöket, hogy a magánéleti problémáikat, főleg ilyen intim témákban ne hotelünk halljában legyenek szívesek megtárgyalni. Ide vendégeink pihenni járnak, s ha még egy ilyen hasonló incidens történik, fel kell, hogy szólítsam önöket, hogy hagyják el szállodánkat. Amúgy is kisasszony, milyen ruha van magán? Hotelünk 4 csillagos, itt nem tűrjük az efféle póriasságot.
-Megértettük- motyogta Nick.
A két fiatal némán lépdelt egymás mellett, s sötétebbnél, sötétebb gondolatok cikáztak fejükben. Mikor a lifthez értek Nick vadul csapkodni kezdte a hívó gombot.
-Attól, hogy idegbeteget játszol, a lift nem lesz hamarabb, itt- mondta Danie, ám jól látszott rajta, hogy ebben a pillanatban teljesen máshol szeretne lenni. Hangja a magasba szökött, homloka gyöngyözött az izzadságtól s lábai is remegtek.
-Most mit vagy így oda a liftezéstől? Csak a gyerekek félnek a liftben. Ennyire infantilis vagy még?
-Nem. Csak egy rossz emlékem fűződik a liftezéshez. Kész, ennyi- motyogta a lány miközben belépett a felvonóba.
-Mi lehet az? Nem kaptál csokit?- tette az agyát Nick -Nem, amúgy meg semmi közöd nincs hozzá!- vágott vissza Danie- Attól, hogy egy elkényeztetett ficsúr vagy, még nem tiéd a világ és nem kötök mindent az orrodra
-Jaj, de fellengzősen fogalmaz valaki. Azt hiszed attól, hogy úgy fogalmazol, mint egy kivénhedt nyanya, attól több leszel a szememben.
- Nem is ismersz-, mondta szemrebbenés nélkül a lány, de szemei villámot szórtak.
-És ha nem is akarlak?
- Akkor meg minden ismertség nélkül minek alkotsz rólam nézetet. Hm?
-Én Nick Jonas vagyok.
-Én meg Lola Danie Lawless. Ugyanolyan ember, mint te. Csodálkozom, hogy a testvéreid elviselnek téged, az egód és a nagyképűséged.
-Tudod, egyedül te tudod belőlem ezt kihozni. Érdekes Selena mégis szeret engem, teljes szívéből.
- Arra nem gondoltál, hogy csak kihasznál? Mondjuk, hogy Joe vagy Kevin kell neki. Erre nem gondoltál a kis gógyiddal?
-Utállak-, sziszegte Nick összeszorított fogakkal, majd pofon vágta a lányt, aki egyensúlyát elvesztve kiesett az éppen kinyíló liftajtón, ami előtt már a teljes Jonas család várakozott.
-Nicholas, gyere!- mondta halkan Mr. Jonas, hangjában teljes elkeseredéssel.
-Igen Apa?- kérdezte a srác megalázkodva.
-A szobádba. Frankie, maradj a bátyáiddal, amíg nem szólok- adta ki a parancsot az idősebb Kevin.
-Hugi, mit tettél már megint?- kérdezte Jack elkenődve, miközben felsegítette testvérét a földről.
- Én csak elmondtam a véleményem Selenáról. Ennyi.
A dobos a falhoz lépett és ütemesen verni kezdte a fejét, miközben cifrán járt a szája.
-Gyere Húgom. Nicky te ebből maradj ki, légy szíves- mondta ingerülten a srác, majd testvérét maga után vonszolva a szobájába csörtetett.
-Hagyd abba! Nem fogom kockáztatni a posztomat a bandában, csak azért mert egy hormonproblémával küszködő, hisztis liba vagy. Miért nem tudtad odaadni, azt a ki*szott sótartót?
-De hát csak azt kérdezte, hogy oda tudom adni-e a sót. Miért nem azt mondta, hogy ad ide a sót légyszi?
-Istenem, hagyd már abba a szavakon lovaglást. A magánéletét, pedig hagyd békén. Nem érdekel, hogy Selena Gomez nem a szíved közepe, őt sem cseszteted. Ettől a perctől kezdve normális és önmagad leszel, meghúzod magad, hogy úgy nézzen ki, mint hogyha itt sem lennél. Köbö, úgy, mint a nővéred. Értetted?
-Értettem- bólintott a lány, majd elhagyta a szobát, bátyja azonban utána szólt.
-Amúgy 9-től ilyen ismerkedős estszerűség lesz, hogy jobban megismerjünk titeket, és ott legyél szíves nem belekötni Nickbe. Meg öltözz át, mert ez a cérnametélt ruha nem az esetem.
Remélem tetszett! ;)
Szólj hozzá!
Love is always comes unexpectedly 1./ 3
2008.12.28. 17:29 Korall0303
HEllo-BEllo!
Szimy köszönök mindent. Nagyon frankó érzés, hogy vagy és hogy értékeled a munkám. (LK)
Fél óra múlva az ebédlőben a 11 fős csapat 12 főssé bővült, ugyanis csatlakozott hozzájuk Jeff, a turnébuszsofőr. Kétfős asztalsornál foglaltak helyet. Nickyék a falnál, a legutolsó asztalnál ültek le. Mellettük lévő asztalnál ült Kevin és Joe, így Nicky feltűnés nélkül tudta bámulni srácot, aki átlósan vele szemben ült.
-Mit fogsz enni?- kérdezte Danie, de választ azt nem kapott rá.
- Csak a látványával nem fogsz jól lakni-, mondta kórusban Kevin és Danie.
- Hmm… Joe-nál étkezési problémák léptek fel?- poénkodott Danie.
- Nem. Étágya az van, de nem a kajára- vágott fancsali képet Kevin- de amint látom nálatok, sincs minden rendben.
-Hát igen, merthogy- Danie monológját egy asztal alatt érkező rúgás szakította meg-hát… izé… szóval nálunk minden oké.
-Húgom, ha ezt még egyszer eljátszod, nem tudom, mit teszek veled, de annyi szent, hogy nem fog felkerülni kedvenc cselekedeteid, közé- sziszegte összeszorított fogakkal Nicky.
-Oké, te mit kérsz?- kérdezte Nicky, az étlap mögé bújva, ahonnan tovább bámulhatta Joe-t.
-Én… hasábburgonyát, halrudacskákkal- választott az étlapról Danie.
-Igen, a rántott hús az nagyon finom.
-Halrudakat mondtam. Amúgy te mit fogsz enni?
-Bolognait.
-Az nincs is az étlapon. Miért nem figyelsz?- kérdezte Danie, majd sasolni kezdte a pincért, de alig fordította oldalra a fejét máris rájött a válaszra- Szóval, Joe-t bámulod ennyire, hogy folyik a nyál a szádból?
-Micsoda? –kérdezte ijedten Nicky, majd hevesen törölgetni kezdte a száját.
-Nincs is ott semmi. De térj már magadhoz. Ő is csak egy pasi.
-Ő nem egy srác, hanem a srác.
-Ne a szavakon lovagolj, hanem válassz már ebédet, mert jön a főúr.
- Mit hozhatok a hölgyeknek?- kérdezte a felszolgáló nyájasan.
- Egy adag hasábburgonyát halrudakkal és Milánóit.
-Ne. Csak azt ne! – tátogta Danie kétségbeesetten.
Negyed óra múlva, már hozták is a gőzölgő ebédet mindenkinek.
-Jó étvágyat, hugi!
-Neked már meghozta valami az étvágyad! Amúgy, viszont kívánok!
Nicky épp a villájára tekert makarónit akarta rádobni, mikor az kijátszotta az aduászát:
- Nem akarok Camp Rockot játszani-, mondta olyan hangosan, hogy Kevin és Joe meghallhassák, miközben abban reménykedett, hogy fognak rá reagálni.
- Honnan tudtok, ti a kajadobálós részről? Még meg sem jelent a film- tudakolózott Kevin.
- A YouTube-ról. Mert vannak a kiszivárgott jelenetek.
- Hát igen. És ki lesz a nagy kedvenc?
-Sha…- kezdett volna bele Nicky, de húga leelőzte.
-Senki, mindenkit egyformán fogunk szeretni? Jó étvágyat!
-Láttad, hogy Joe is Milánóit rendelt? Olyan aranyos!
- Na jól van. Foglalkozz a kajával, kisszívem.
Nicky és Joe egész ebéd alatt le sem vették egymásról a szemüket. Mikor tekintetük találkozott, zavartan fordították el a fejüket az ellenkező irányba, hogy aztán tekintetükkel újra becserkészhessék a másikat.
Nicky éppen egy falatot vett volna a szájába, mikor újra a srácra révedt a tekintete, s leejtette a villát, ami a fehér nadrágján landolt.
-Én szóltam, hogy ne a milánóit válaszd- okoskodott Danie
- Kérsz egy papírzsepit?- ajánlotta fel Joe.
- Aha. Nagyon köszönöm- mondta Nicky elbűvölten, mint aki a felhők fölött érzi magát.
-Tessék. Amúgy elég finom az ebédünk, nem gondolod?
-De nagyon finom. Köszi a pzst- mondta a lány, majd kiszaladt a mosdóba.
- Gyerekek, ha végeztetek, menjetek fel, aztán 20 perc múlva találkozunk ugyanitt. További jó étvágyat.
-El tudod te ezt hinni? Ott leszünk a Jonas Brothers próbáján. Ez annyira baró, frankó, cool és hihetetlen- lelkendezett húgának a liftben Nicky.
-Aha. Annyira- mondta epésen a lány.
-Jaj , kicsim. Tudom, hogy nem a szíved közepei, de próbálj már valami elégült fejet vágni.
-Azon vagyok.
-Amúgy most hallani fogjuk az új CD dalait is. Én annyira elmondhatatlanul izgatott vagyok
-Aha. Annyira.
-Mi bajod van, Danie?
- Macikám, annyira ügyes voltál, Macikám úgy Macikám így. Hányok a Medve-házaspártól.
-Nyugi. Lélegezz mélyeket. Érezd, ahogy a csí energia átjárja az egész tested. A harag az elme gyilkosa.- mondta, nyugodt, tarapeuta hangon Nicky, majd kacagni kezdett.
-Néha annyira hülye vagy!- nevette Danie, majd kilépett a liftből, az előcsarnokba, ahol már a majdnem teljes banda várakozott.
- Remek. Ti is megérkeztetek. Még kire várunk?- tartott létszámlálást az idősebb Kevin.
-Jackre, ki másra. Még válogat a ruhái között. Pedig már én is felöltöztem-, nyilvánította véleményét Joe.
-Még válogat az alsógatyái közt, mert nem tudja, hogy a szivecskés vagy a kiscsibés boxerét vegye fel- poénkodott Nicky.
-Egyiket sem fogja. Ma a Donald kacsás lesz a befutó, a hamupipőkéset tudtommal végül nem vette meg, mert nem volt nála elég pénz.
A fél társaság hahotában tört ki, így Jack igencsak meglepett arcot vágott, mikor ő is megérkezett.
-Donald kacsa vagy szívecske? – kacagta Kev a dobos arcába, aki teljes értetlenséggel nézett a srácra.
-Az alsóneműdre céloznak-, világosította fel Selena a fiút.
- Oroszlánkirályos- mondta Jack, miközben ellenőrizte, hogy tényleg az van-e rajta.
-Hát az király- röhögött Joe
-Szó szerint!- folytatta Nicky.
-Jól van gyerekek. Ennyi elég volt. Jobb, ha elindulunk, ma még sok a dolgunk- fegyelmezte a társaságot Mr. Jonas.
A hotel parkolójában már ott várakozott a turnébusz.
-Wáó. Ez fantasztikus- lelkendezett Danie.
- Kicsit át kellet alakítani, hogy mindenki elférjen benne. Meg az új CD-hez lett változtatva. Mi, azt hiszem mindannyiunk nevében, mondhatom, nagyon szeretjük-, mondta Denise.
-Csúcs szuper!
-Várj, csak amíg belülről meglátod!- tódította Frankie.
-A busz belülről a legmodernebb technikával volt felszerelve. Volt benne 14 ágy, egy kis nappaliszerűség, mini-konyha és WC is. A berendezésen látszott, hogy gondos női kezek is részt vettek a kiválasztásukban, bár az undorító horgolt csipke nem kapott helyet, ezen a guruló szállodán.
-Kicsit el kellet vennünk a nappaliból, hogy be tudjunk építtetni még 3 ágyat, de azt hiszem, ha szűkösen is de megleszünk- állt hozzá pozitívan a dolgokhoz Mrs. Jonas- Joe drágám, tartasz idegenvezetést?
-Persze Anya! Na szóval akkor ez itt a nappali, ott a TV, 65 adó fogható rajta, alatta a polcon a DVD lejátszó, mellette, pedig a 127 darabos DVD gyűjteményünk. Akkor balra van a konyha, ami az étkező is, egyszerre csak négyen tudnak enni, ezért megtanultunk az ágyban étkezni- mondta Joe, majd miközben Nicky szemébe nézett elfojtott egy halk kuncogást- Aztán jön a hálórészleg. Jobbra van Anya, Apa, Frankie, Kevin, Nick és az én ágyam. Másik oldalon Big Rob, Jack, John, Greg, Ryan, Jeff, Selena és ti alszotok. Aztán a busz legvégén van a WC, bár inkább várjatok addig, míg elérünk a legközelebbi benzinkútig, ugyanis nem mondom, de nagyon siralmas, ezért inkább mellőzzük. Van kérdés esetleg?
-Van. Melyik a mi ágyunk?- kérdezte Nicky.
-Nos, a ti ágyatok, az a fölső részen a jobb és a baloldali, középen alszik Jack. Az ott a Lawless részleg. Amúgy zárójeles megjegyzés én fölül és bal szélén alszom- mosolygott a srác, majd Nickyre kacsintott.
-Maci, mikor érünk már végre oda?- lehetett hallani Selena hisztijét.
-Anya, mikor érkezünk meg?- kérdezte Nick.
- 1-2 perc kincsem.
-Hallottad? Már csak 1-2 perc.
-Hallottam, Maci, nem vagyok süket. Inkább adj egy puszit.
Nagyon rövid időn belül meg is érkeztek az ON Molson amfiteátrumhoz, ami egy hatalmas és szürke épület volt.
-Milyen lehet az akusztikája?- lendült be Kevin.
-Hány ember fér be?- érdeklődött Joe.
-Mekkora a színpad?- sózta be magát Nick
-Menjetek be, nézzétek meg. Addig mi Denise-zel megvárjuk a hangszereket, aztán bemegyünk mi is. Rendben?
-Köszi Apa. Király vagy- lelkendezett Frankie, majd egy puszit nyomott apja arcára, majd elrohant a többiek után.
-Cool- hangzott a tömör vélemény Kevin szájából, 10 perc nézelődés után.
-Joe, mi van a pólódon, ott a melleden?- érdeklődött Greg -Ááá, nem hiszem el. Milánói, leettem magam.- bosszankodott a fiú.
-Mondjuk, ha ebéd közben az étellel lettél volna elfoglalva, és nem N- mondta Kevin, ám mondatát félbeszakította, hogy öccse belekönyökölt a bordái közé- és nem nekem kellett volna azt a pár falatot is beléd diktálni, ami a pólódon kötött ki.
-Jól van apuci, máskor úgy teszek- tisztelgett a Joe, a bátyjának.
- Hogy te milyen vicces vagy…- nevetett Selena, majd megpaskolta a srác vállát.
-Meg hogy te milyen gyomorforgató vagy- morogta az orra alatt Danie, de úgy, hogy nővére hallhassa.
-Megjött- kiáltotta Frankie.
-Frankie, neked nem jöhet meg, te fiú vagy- okította az öccsét Nick.
-Mim jött meg? Nem értelek bátyó, na mindegy. Amúgy is, ne szólj hozzám. Megjött Apu!- mondta a kissrác, majd elfutott a szüleihez.
-Mi az, hogy ne szóljak hozzá?! Az öcsém!- értetlenkedett a fiú.
-Nyílván megsértődött azon, hogy nem hittél neki. Ez tök nyilvánvaló. Mondjuk én, meg neked nem hiszek-, mondta Joe, azzal faképnél hagyta ledermedt öccsét.
-Miért nem hisznek neked Selena?
-Nyílván azért nem, amiért én sem- állt nagyobbik öccse pártjára Kevin, majd elcsörtetett a hangszereihez.
-Ti ugye hisztek nekem?- fordult oda kétségbeesetten a lány a háttérzenészekhez.
-Nem- jött az egyöntetű válasz.
-Mitől vérzett a húgom orra? Meg mitől van ilyen büdös cigiszagod?
-Mert rám fújta a füstöt- sírta Selena, majd odabújt Nickhez- Maci, nekem ez annyira fáj. -Hidd el nekem is- mondta a srác reményvesztetten
-Nicholas, gyere már! Mire vársz?- noszogatta a barátján Ryan
-Megyek már! Tépek!
Pár percen belül megkezdődött a próba. Az összes arcon mosoly terült szét, ami még akkor sem hervadt le, mikor valamelyik dalt a várakozás alatti színvonalon játszották el. Örültek, hisz visszatértek a megszokott kerékvágásba, az álmukba, amit élnek.
-Jól van srácok. Első próbálkozásra remek volt. 15 perc szünet – dicsérte meg a társaságot Mr. Jonas.
-Hugi, te is arra gondolsz, amire én?- kérdezte Nicky.
-Persze… de mire gondolsz?
-Énekelni akarok.
-Oké, benne vagyok. Elkérem Kevin gitárját- intézkedett Danie.
Kevin éppen elmélyülten nézegetett egy újságot és majszolt egy hamburgert, mikor Danie megszólította.
- Kevin. Elkérhetem a gitárod? Légyszi-légyszi!- kérlelte a srácot a lány.
-Oké- mondta a fiú tele szájjal, de mikor rájött, hogy válaszából semmit sem lehetett érteni, inkább igenlőleg bólogatott.
-Köszi- mondta Danie, majd örömében és hálája jeléül egy puszit nyomott a srác arcára.
-Megjöttem!- rikkantotta a lány, mikor lehuppant a gitárral a kezében nővére mellé, aki néma maradt- ííííí, I’m a ghost- sápította Danie, majd meglóbálta a kezét Nicky, arca előtt, ezzel kirángatva őt a révedezéséből.
-Kölcsönadta. Remek- terelte gyorsan a témát Nicky.
-Szerintem is. Na, melyiket akarod elénekelni?
-Please be mine. Azt tudod?
-Aha. Szóval Joe-nak játszunk. Sejtettem, hogy így lesz, amúgy melletted melyik Jonas nótát ne ismerném.
-Nem neki énekl…na jó igen, de nem szólsz róla senkinek. Oksi?
-Úgy ismersz? De nagy hatással volt rád. Hol egy megafon?
-Húgom- fegyelmezte testvérét Nicky egy taslival.
-Oké… akkor, egy, két, há és! Ahogy Danie leütötte az első pár akkordot, minden szem rájuk szegeződött a csarnokban.
-They come and go
but they don't know,
That you are my beautiful,
I try to come closer with you
- énekelte Nicky, majd hangját hirtelen egy fiúhang nyomta el.
-But they all say we won't make it through
- dalolta Joe egy mikrofonba, s miközben felhúzta Nickyt maga mellé, egy másikat adott oda neki, így a refrént, már együtt énekelték:
-But I'll be there forever
You will see that it's better
All our hopes and our dreams will come true
I will not disappoint you
I'll be right there for you 'til the end
The end of time
Please be mine
- az utolsó sort végig egymás szemébe nézve mondták, majd Joe a derekánál fogva magához ölelte Nickyt.
-I'm in and out of love with you
Trying to find if it's really true
oh no no no no
How can I prove my love
If they all think
I'm not good enough
- kántálta Joe, miközben szemével Jacket kereste, aki tátott szájjal bámulta a produkciót, de szemeiben dühös fény villant.
-But I'll be there forever
You will see that it's better
All our hopes and our dreams will come true
- énekelte a lány, miközben húga elmélyült gitárszólóját nézte, ám gondolatai az őt ölelő fiú körül jártak.
-I will not disappoint you
I will be right there for you 'til the end
The end of time
Please be mine
- énekelte a fiú, miközben Nicky-vel kereste a szemkontaktust, mintha csak neki énekelné, és csak ő lenne ott. Megfogta a lány kezét, majd maga felé fordította s összekulcsolta a kezeiket, majd így énekelték közösen a következő szakaszt.
-I can't stop the rain from falling
Can't stop my heart from calling you
It's calling you
I can't stop the rain from falling
Can't stop my heart from calling you
It's calling you
I can't stop the rain from falling
Can't stop my heart from calling you
It's calling you
-But I'll be there forever
You will see that it's better
All our hopes and our dreams will come true-
zengte Joe, miközben ábrándaiban egy olyan világban van, ahol most minden következmény nélkül megcsókolhatna, azt a lányt, aki egy pillantás alatt elvarázsolta a szívét és a rabjává tette.
-I will not disappoint you
I will be right there for you 'til the end
The end of time
- hangzott a közös dal, mint valamiféle szerelmi vallomás, ígéret. Az énekesek szívében valamiféle szikra pattant, ami belobbantotta az egész belsőjüket, ami most a másikért égett.
-Please be mine
- adta ki az utolsó hangot Nicky, miközben elbűvölten nézett Joe szemébe. A fiú megölelte lányt, s cselekedete nem maradt viszonzás nélkül.
-Csodás hangod van-, súgta a srác Nicky fülébe, majd egy puszit adott az arcára, amibe mindketten belepirultak.
A párocskát egy tapsováció zökkentette ki, a kábulatból, melyet egymásnak okoztak.
-Remek volt srácok. Minimum Brodway produkció!- gratulált Denise egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Köszi Anya!- mondta Joe, miközben mereven Nicky-t nézte.
Szólj hozzá!
Love is always comes unexpectedly 1. /2
2008.12.23. 23:07 Korall0303
Hát helló!
Először is Szimy nagyon-nagyon-nagyon köszönöm az e-mailt, amit küldtél. Mérhetetlen erőt adott nekem. :)
Másodszor, köszönöm, hogy jársz a blogomba, ugyanis te vagy az egyetlen látogatóm,de Érted megéri folytatni.
Három: békés, boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok Neked.
Negyedszer, jó olvasást:
Mikor az utolsó taxi is befutott, a srácok apja megkezdte az eligazítást.
- Az ötödiken vagyunk a 245. és a 247. lakosztályban. Mindenhol külön három szoba van, benne két ággyal, összesen tizenkettővel, ezért két szobát pótágyaztattam. Az elosztás a következő: Kevin Joe-val alszik, Nick Frankie-vel, Big Rob Jack-kel, John, Ryan és Greg együtt és a lányok is szintén együtt. Kérdés, kérés esetleg?
- Én Nickkel akarok aludni- nyafizott egy kicsit Selena, s hogy a produkciója hatásos is legyen műkönnyeket hullatott.
-Ezen a kérdésen már vitatkoztunk, a válaszom továbbra is nem.
-Ez igazságtalanság- dörmögte az orra alatt a lány, úgy, hogy senki se érthesse.
A társaság beözönlött a két lakosztályba. Az elsőbe kerültek a Jonas tesók, Selena és a Lawless lányok. Danie ledobta magát az egyik ágyra, majd énekelni kezdett.
- When you’re gone, the pieces of my heart are missing you… (Avril Lavigne: When you’re gone)
-Te csak ne énekelj itt nekem Nickről, mert letépem a fejed, miután kihagyítottalak a teraszról. Megértetted?
Nicky rápillantott a húgára, majd Selenát kezdte el pásztázni „ez elmebeteg” nézéssel.
-Ne hidd, hogy nem láttam át a reptéri csokiosztó akciódon, ami egyenesen szánalmas volt. Tudod Daniella, felfordul tőled a gyomrom. Hogy te mekkora egy ribanc vagy… egy szánalmas kis ribi. De sajnálom Nick most már véglegesen a hálómban, van, így lemondhatsz róla… rád itt nincs szükség. Csaó- rikácsolta Selena, majd riszálva eltipegett a csomagja felé.
-Na idefigyelj. Először is nem vagyok Daniella. A nevem Danie, úgyhogy legyél szíves úgy hívni, másodszor is nekem nem kell Nick, harmadszor is, ha továbbra is így viselkedsz, nem hogy örökre a tiéd lesz, hanem hamarosan elveszíted- vágott vissza Danie.
Selena nem válaszolt azonnal, hanem rágyújtott egy cigire és mélyeket szívott belőle. Mikor már félig elszívta, felemelkedett az ágyról, majd féllépésnyire megállt Danie-től és a lányra fújta a füstöt.
-Ő az én Nickem! Egyedül csak az enyém! És ha csak ránézel is, nagyon megbánod-, mondta halkan szinte sziszegve.
-Te nem vagy normális. Nem gondolod, hogy orvosra szorulsz? Konkrétan pszichiáterre. Nicket nem kezelheted a tulajdonodként. Ő csak és kizárólag saját magáé. Vagy annyira csekély értelmű vagy, hogy még ezt sem tudod?
Selena nem bírta idegekkel, ezért ököllel orrba vágta vitapartnerét, akinek vérezni kezdett az orra.
-Gratulálok, te unintelligens orángután- fakadt ki Nicky.
Selena az ágyához lépett, elnyomta a csikket, majd egy kis pirosítót kent a bal orcájára, s ki akart szaladni a nyitott ajtón, de valaki az útját állta.
-Hová szaladsz?- kérdezte Frankie őszinte érdeklődéssel, de választ nem kapott rá.
-Hey, Frankie, van kéznél egy papírzsepid?- kérdezte Nicky reménykedve az igenlő válaszban.
-Kicsit összekaptunk, erre megütött. De ne aggódj, rendbe jövök-, mondta Danie, nyugalmat erőltetve a hangjára, miközben egy pzs-t szorított az orrára.
-Frankie, mondd csak, mennyit láttál te ebből, és hogy kerültél ide? –tudakolta Nicky.
-Hát Selenánál van a kedvenc macim, mert nekem már nem fért be, és azt akartam elkérni. Onnan láttam, hogy szívta azt az izét…- a fiú monológját egy zokogás-szerű hang törte meg.
-Maci, annyira borzalmas volt… Danie megütött, pedig én csak azt kértem tőle, hogy ne a szobában cigizzen. Macikám, kérlek, csinálj valamit! -színészkedett Selena.
-Na, ez már mindennek a teteje!- pufogott Nicky.
-Elegem va…
-Te csak ne beszélj, hisz ömlik az orrodból a vér-, fojtotta a szót testvérébe a lány.
Az ajtóban megjelent Nick, s a szemei villámokat szórtak. Látszott rajta, hogy majd szétrobban a dühtől.
-Magyarázatot!- mondta, s a hangjából hallani lehetett a keserűséget és a csalódottságot.
Semmi sem úgy történt, ahogyan te hiszed- kezdett bele a történetbe az idősebb testvér, de Nick leintette.
- Miért nem Danie beszél?
A lány figyelmét nem kerülte el, hogy a fiú a hivatalosabb nevét használta, s ebből arra következtetett, hogy a srác nagyon dühös arra, amit el sem követett.
- Mert Selena… puff… behúzott neki egyet- utánozta a lány mozdulatait Frankie – aztán Lolának vérezni kezdett az orra.
- Öcsi, te meg mit keresel itt?
- A macimért jöttem, amit Selena még nem adott vissza.
A lány egy forgószél sebességével a bőröndjéhez lépett, feltépte azt, kivette a plüsst, majd egy durva nesze kíséretében a kissrác kezébe nyomta.
- Selena hazudik!- mondta nagy nyomatékkal Frankie, majd megállt a szobában.
- Öcsi, csak, azért mert csokit kaptál, még nem kell egy szélhámos fikcióit terjesztened.
- Ne csak nézz a szemeddel, hanem láss is- mondta a fiú szemrebbenés nélkül, majd a maciját magához ölelve elcsörtetett.
- Macikáám… menjünk innen. Nem bírok ezzel egy szobában maradni- mutogatott Selena Danie-re, majd Nicket kézen fogva elhagyta a helységet. A srác még egy utolsó szúrós pillantást vetett Danie felé, majd ő is sarkon fordult.
- Ezt nem hiszem el!- ordította a lány, majd ököllel a falba ütött, majd leroskadt a földre.
- Nyugi Hugi! Valahogy majdcsak visszavágsz ennek a buta libának- vigasztalta húgát Nicky.
- Hamarosan… szétrobbantom én az álompárt.
- Na, azt az egyet ne! Mindenki utálni fog téged.
- Nem érdekel. Nick már így is utál, de legalább visszakapja kamatostul az a szemét picsa.
- Nem utál, csak dühös rád. Amúgy is, hogy akarod ezt kivitelezni?
- Jack… majd ő segít- szaladt szét egy gonosz vigyor Danie arcán, majd felpattant a helyéről, hogy megkeresse bátyját.
- Danie, azonnal gyere vissza! Ne keverd bele!- kiáltotta Nicky, de szavai süket fülekre találtak.
- Mi ez a nagy ordibálás?- dugta ki a fejét Joe a másik szobából.
-Selena meggyanúsította Danie-t azzal, hogy le akarja csapni a kezéről Nicket, ráadásul meg is ütötte. Plusz, az egészet fordítva tálalta az öcsédnek. A húgom, pedig bosszút forral- vázolta fel a helyzetet Nicky.
- Jobb, mint egy szappanopera! Amúgy Selenát sohasem tartottam normálisnak, de ez már fáj.
- Nekem sem szimpatikus. Meg elkezdi; Nick csak az enyém-, utánozta a lány Selena rikácsolását.
- De Jack értsd meg ez halálosan komoly. Leégetett- lehetett hallani a távolból Danie panaszkodását.
- Na jó. Asszem kezdődik a családi kupaktanács. Szia Joe, örültem.
- Én is Nicky, Hello – búcsúzott Joe, majd egyszerre csukták be az ajtót.
- Mi ez a nagy mosoly, bratyó?- érdeklődött Kevin.
- Ha te láttad volna az előbb, amit én láttam, te is vigyorognál, mint a rohadt tök.
- Esetleg, ha leszállnál a földre, akkor érteném, miről dumálsz.
- Ne mondd, hogy nem akadt meg rajta a szemed.
- Beszéljél meg tanulni, mert nem értelek te lükebóka!
- Mi van?
- Én is ezt kérdezem!
- Nem emlékszem.
- Hülye vagy!
- Igen, többen is mondták!
- Kiről beszéltél az előbb?
- Kiről-kiről?
- Igen Joe, ez a kérdés, hogy kiről!
- Ja, Nickyről.
- Na végre. Amúgy én is megnéztem, de nekem túl vad.
- Mert már egy idős tata vagy!
- Tudod ki az idős tata!
- Igen, te vagy az!
- Jól van, nyughass te csita!- röhögött Kevin, s hozzávágott egy kispárnát a testvéréhez, majd folytatta a kipakolást.
A másik szobában Jack már a fejét fogta.
- Na és mi van azzal a titokzatos telefonhívással? „Hogyan halad a tervünk Sel?” meg „Nagyon nem csodálkozom azon, hogy elcsábultál. Nemrég láttam, de annyira állatian hiányzik”- idézett a lány hadarva a telefonbeszélgetésből.
-Ez még semmit sem jelent- mondta határozottan Nicky, majd tovább lakkozta a körmét.
- Nicky-nek igaza van Hugi. Nick a te segítséged nélkül is nagyot fog koppanni- vélekedett Jack.
-Bratyó, nem volt véletlenül olyan, aki azért járt Nickkel, hogy valamelyik tesójára rástartoljon?
-De volt. Miley Cyrus- válaszolt bátyját megelőzve Nicky- Joe volt a kiszemeltje. Az újságok természetesen elhallgatták ezt a részt. Amúgy láthatod, hová jutott Mil. Hugi, miért vágsz ilyen fejet? Ne kombinálj.
-Mi van akkor, ha a titokzatos telefonáló Miley volt? Ha azon mesterkednek, hogy Selé, lesz Joe, Mil meg visszaszerzi Nicket?
A szobát hirtelen töltötte meg a felhőtlen kacagás. Nicky és Jack teljes szívükből nevettek, húguk abszurd feltételezésén. Jack visszamászott az ágyra, ahonnan a hahotázás következtében lezuhant, s miközben potyogtak a könnyei, kérdőn nézett Danie-re.
-Mond csak Hugi, mennyi krimit olvastál manapság?
-De érzem, hogy ez így van! Meg kell értened.
-Na jól van! Ezt most azonnal elfelejted! Ne mássz bele más magánéletébe. Vili?- vette elő komoly oldalát Jack.
-Az- mondta lemondóan Danie, majd leült a szőnyegre.
- Akkor tisztázzunk pár dolgot. Első, nem szóltok bele a banda dolgaiba, sem a srácok és a szüleik személyes terébe. Sőt a háttérmunkásokéba sem, s ez alól Selena sem kivétel- tette hozzá Jack sietve, látva kisebbik húga gonosz mosolyát. Kettő, nem járhattok egyik bandataggal sem, míg be nem töltöttétek az európai nagykorúságot, vagyis amíg 18 évesek nem lesztek. Akkor ugyanis leveszem rólatok a kezem, nem vállalok felelősséget a döntéseitekért és tetteitekért. Meg mondjuk, szerintem egyik tag sem elég jó hozzátok, meg a bandán belül sem akarok összetűzést, ha esetleg szétmentek.
-Addig nekem már csak kerek két hét- mosolygott Nicky
- Nekem meg 3 év… hmm, talán Frankie számításba jöhet- viccelődött Danie.
-Pedofil tyúk!- ütötte vállon Danie-t Jack, egy hatalmas vigyor kíséretével- Na, húgaim az Úrban, húztam kipakolni, mert eddig össz-vissz egy boxerem került ki a bőröndből.
- A szivecskés? – heccelődött Nicky.
- Nem. A kiscsibés- hülyült a fiú, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Pakoljunk mi is- ajánlotta Nicky.
- Hol van Selena de Frász?- kérdezte Danie.
-Selena de Frász- visította nevetve az idősebb testvér, majd a sok kacagástól a földre rogyott.
-Vajon most miben sántikál?
- Van egy tippem- találgatott Nicky, miközben feltápászkodott- Jaj, Maci, itt egy smaci- utánozta Selenát, majd összecsücsörítette ajkit, hogy még élethűbb képet adjon.
Danie lassan végigjáratta a szemét a szobán, a kulcsot keresve. A kulcscsomó a teraszajtóban volt. A lány kivette, majd bezárta vele a szobaajtót.
Danie lassan végigjáratta a szemét a szobán, a kulcsot keresve. A kulcscsomó a teraszajtóban volt. A lány kivette, majd bezárta vele a szobaajtót.
-Na, akkor pletyi-Time!
- Neked ki jön be a srácok közül?
- Szerinted? Senki, de még nem is ismerjük őket. Bár nem hiszem, hogy az változtatna valamicskét is a helyzeten. Neked?
- Joe- vallott Nicky, aztán elpirult. Olyan… nem tudom, mi van velem. Láttad a haját, a szemét, a nyakát, a bütykeit a kezén? - álmodozott a lány.
-Danie hívja Nicky-t. Gyere vissza a világunkba.
-De olyan édes, helyes, szexy, szívtipró, szívdöglesztő…- a lány áradozását, kopogás szakította meg.
-Ki az?
-Denise vagyok.
A lányok nyeltek egy nagyot, majd kinyitották az ajtót.
-Gyerekek. Mi ez a bús ábrázat az arcotokon?
- Azért tetszett átjönni, hogy leszidjon engem nem?- kérdezte elkeseredetten Danie.
- Én nem foglalok állást a vitátokban-, mondta felelősség teljesen a nő- Bár a történetben, némiképp sántít az, hogy te ütötted meg Selenát, de a te orrod vérzik. Mégis min kaptatok ennyire hajba?
-Nicken.
- Tessék?- kérdezte teljesen meglepődve Denise.
- Selena, meggyanúsított, hogy le akarom a kezéről csapni- világosított fel tömören a lány.
- Aztán jött azzal, hogy Nick így az övé, meg úgy az övé. Aztán, Hugi, elmagyarázta neki a frankót-, fejezte be a történetet Nicky.
-Mégis, mi volt a frankó?
-Az, hogy Nick csak saját önmagáé, és nem rendelkezhet vele.
-Bölcs válasz. Amúgy azért jöttem, hogy fél óra múlva ebéd, aztán pedig próba, amire gondolom jönni, akartok.
-Igen- vágta rá egyből Nicky, megelőzve testvére halk tiltakozását.
-Akkor fél óra múlva. Szisztok- mondta Denise majd kifelé, vette az irányt.
-Viszlát.
Alighogy a nő kilépett a szobából, Selena tűnt fel a színen.
-Maci, én úgy örülök, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást-, mondta a lány mézes-mázos hangon, majd elhallgatott.
-Én meg annak örülök, hogy befogtad-, fejtette ki a véleményét epésen Danie.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad (KL)
Szólj hozzá!
Love is always comes unexpectedly /1/ Mikor az új élet kezdődik 1.
2008.12.12. 20:58 Korall0303
Július 2.- New Jersey/ Torontó
A nap még alacsonyan kúszott a horizonton, már amennyi látszott belőle. Az eget ugyanis sötétszürke felhők uralták kitartóan.
A Tangerine (mandarin egy fajtája GB-ben) utcában is borús kedv uralkodott. Az egyes számú- amúgy tökéletesen nyugodt-házból ordibálás törte meg a hajnali csendet.
-Nem, nem, nem és nem- ordította Danie a korai időpont ellenére már vagy ezredszerre.
-Danie, ebbe nincs beleszólásod. Kiskorú vagy, alig töltötted be a tizenötöt- érvelt a középső testvér, Nicky.
- Hagyjad Nicky, ha nem jön az z ő baja. Nem az én, feladatom lenne titeket felnevelni. Az Istenért is, 21 vagyok! Ha nem jön, akkor állami nevelésbe megy. Nekem nem fogja az életemet egy taknyos tönkretenni- fakadt ki Jack, ezúttal jogosan.
Danie, Nicky és Jack testvérek voltak, tagjai egy ma már nem létező boldog és kiegyensúlyozott családnak. Minden kerek egy hete változott meg, pedig az a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi, s egyetlen jel sem utalt arra, hogy egy katasztrófa van készülőben.
Jack a stúdióba készült, a lányok az iskolába szaladtak, miután egy puszit nyomtak szüleik arcára.
Az iskolában nagy feltűnést keltett a két rendőr, mikor a Lawless lányokért kopogtatott be mindentanterembe, majd Danievel a nyomukban távoztak. A szülők halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedtek, de ahhoz, hogy ezt hivatalosan is kijelenthessék kellett valaki, aki azonosítja a holttesteket. S ez a személy volt Danie, aki ezt a megrázkódtatást azóta sem heverte ki.
-Nos mondanál végre valamit? 3 óra múlva indul a gép.
-Rendben. De nem értem miért nem mondhatod le a turnét…
-Na, ne már Dan!- akadt ki Nicky- Mondjuk, azért mert a bátyánk a Jonas Brothers dobosa, és ha nem megy el, akkor a, kiteszik őt a bandából, b, több millió rajongó maradna hoppon, mert a turnénak vége lenne.
-Jó, nem kell hülyének nézni. Megyek pakolni.
-Mi már megtettük helyetted.
-Kösz- mondta Danie dacosan, majd elcsörtetett a szobájába, ahol felszínes álomba sírta magát.
-Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a New Jerseyből Torontóba tartó repülőgépre megkezdhetik a beszállást- darálta a géphang.
-Na, gyerünk csajok! Vár minket Torontó, meg a srácok. Tényleg, ti már repültetek?- hadarta egy szuszra Jack izgatottan.
-Még nem- válaszolt Nicky, majd egy ásítás kíséretében a jegykezelő felé vette az irányt.
Pár perc múlva a repülő emelkedni kezdett. Különböző méretű vattapamacs-felhők és az azúrkék égbolt váltotta fel egymást szorgosan az egyórás út alatt.
A reptéren megannyi nemzetiségű ember nyüzsgött. Egy tűt sem lehetett volna leejteni, pedig még csak 9 óra volt.
-Most pedig a csomagok!- próbálta Jack túlüvölteni a kutyák izgatott csaholását, s a lábdobogást. A kis csapat a futószalag irányába tartott, mikor a semmiből eléjük pattant egy német és kiabálni kezdett.
- Du bist ein schwul! Du bist ein schwul!
- Mit akar ez?- kérdezte Jack, jól látható undorral az arcán.
-Ez z élőlény éppen azt hozta tudtodra, hogy homár vagy- világosította fel a bátyját Danie.
-Ich bin nicht schwul!- ordította a külföldi arcába Jack, egy pofonnal nyomatékosítva a szavait.
-Szép balhorog volt!- veregette meg testvére vállát Nicky, majd tovább indultak.
A futószalagon rengeteg színű és méretű csomag kapott helyet. A testvérek felkapták a magukét majd Jackhez fordultak.
-Innen most hova tovább?- kérdezte mohón Nicky
-A kijáratnál találkozunk a srácokkal, azután lefoglaljuk a hotelt. Utána megnézzük a csarnokot, próbálunk. Majd városnéző körútra megyünk. Van kérdés?
-Van! Elindulnánk végre?
-Ja! Persze…
Nehéz volt átverekedni magukat a több ezres tömegen a nagy batyukkal, de végül a kijárathoz értek, ahol rajtuk és a térképet böngésző kínaiakon kívül senki sem volt.
-Hol vannak? –kérdezte a forgolódó Jacktől Nicky
-Itt jönnek!- kiáltott fel a fiú, s örömében felemelte poggyászos kezét, s a pakk fejen találta Daniet, aki a poros aszfalton végezte.
-Bocsi Hugi!- röhögött a srác a hasát fogva.
Egy kéz nyúlt Danie felé, hogy felsegítse. A szorítás erős volt, ám mégis gyengéd.
-Jól vagy?- kérdezte az idegen. A lány lassan, mintha a kérdésre keresné a választ, felemelte a fejét, s a kérdező szemébe nézett. A szívét eddig ismeretlen melegség járta át, mikor z igéző szempár a bűvkörébe vonta.
-Köszönöm. Igen, jól vagyok.
-Nincs mit. Amúgy Nick Jonas. Te pedig…
- Lola Danie Lawless vagyok, de inkább csak Danie.
-Wáó! Tapsvihar! A húgom a teljes nevén mutatkozott be, csak most és csak neked Nick! –röhögött Jack, majd komolyabb hangvételre váltott.
- Joe, te meg mit vigyorogsz ilyen feltűnően?
-Ne szólj hozzám buzikám- válaszolta komoran a srác, de jól láthatóan arcvonásaival küszködött.
-Joseph, vigyázz a szádra!- fegyelmezte a fiút az apja,
-Bocs, Apa!
- Hogy homár… izé… hogy ha már így összeröffentük, bemutatom életem megkeserítőit-, mondta Jack, majd hirtelen egy szúrást érzett a bordái közt, mert Nicky kedvesen belekönyökölt-, vagyis a húgaimat. Ez itt tőlem balra Nicky. Nicky Hilton.
-Előszöris, élőlényre azt mondjuk ő, másodszor a balbokád Nicky Hilton az- nézett a testvérére szúrósan a lány.
-A jobb bokád meg Paris Hilton- folytatta a megkezdett mondatot Danie.
-Ő itt jobb oldalon meg már bemutatkozott. Engedjétek meg hölgyeim, hogy bemutassam kettesszámú családomat. Baloldalról az elsőGreg Garbowsky, ő a basszerosunk, melletteRyan Liestman a billentyűsünk, aztánJohn Taylor a gitárosunk, az a nagydarab, nagyon jó fej krapek az Big Rob, a testőrünk, régebben Janet Jacksont és Britney-t is védelmezte, de ha nagyon szépen kéritek, lehet, hogy megengedi, hogy párnaként használhassátok. Mellette van Frankie, ő a legkisebb Jonas, igazi mókamiki, bármennyire is mást sugall a neve. A kezét fogja Kevin Jonas SR, ő a fél bagázs apja, mellette a felesége, egyben a srácok anyja Denise Jonas. Mellette a másik Kevin, ő a banda ragasztója, poénos ember, bár az őt követő Joe-hoz képest sznob számba megy. DJ Dangerrel vigyázni kell, avatatlan rekeszizmoknak nem ajánlom. Utána jön Nick, kit ezzel a mondattal tudnék körülírni: kívül rémes, belül édes, de inkább ismerjétek meg és te jó ég… Selena Gomez, aki minden bizonnyal…
- Igen, Nick barátnője.
- Ez… Van kérdés?-ocsúdott fel a döbbenetéből Jack.
- Van! Mikor eszünk? Éhes vagyok!- kérdezte Frankie.
- Jaj, kicsim később- nyugtatta a fiát Denise.
- Kéred a csokimat?- ajánlotta fel az édességet Danie.
- Aha. Köszi Lola.
- Ez most ugye nem az, amit látok? Hershey csoki. A fél karomat odaadnám érte-, mondta Nick falánkan.
- Jaj, Maci, ezt nem most kéne. Majd kapsz tőlem egyet- nyávogott Selena, de közben mereven Joe-t bámulta.
- Van még egy! Neked adom, ha kell!
- Köszi Lola! Megmentetted az életemet. Az éhenhalás szélén álltam.
- Na, de Nicholas!- korholta a fiát Denise.
- Jól van, de hát éhes voltam. Ez van-, nyámmogta a srác teli szájjal
- Meg vagyok én áldva veletek!- bosszankodott a nő.
- Na jó! Akkor én most hívok négy taxit-, vette át a szót az idősebbik Kevin – A helyezkedés a következő: Az első kocsival megyek én, Denise, Frankie és Big Rob, a másodikkal Nick, Joe és Kev, a harmadikkal, Greg, Ryan és Jack és John az utolsóval a lányok. Rendben?
Válaszként csak a feleségétől kapott heves bólogatást.
****
A kocsik szűkek voltak és kényelmetlenek, mégis minden bőrönd belefért. Torontóban az út mentén változatos formavilágú és nagy épületek váltották egymást. A fák zöldje csak nagy ritkán élénkítette fel a szürke épületek egyhangúságát. A motor monoton zúgását félúton Britney Gimme more című száma törte meg. Selenát keresték.
- Jaj, szia!- rikoltott bele a telefonba, ezzel a frászt hozva a sofőrre, aki majdnem karambolt okozott.
- Köcc, jól vaok! Te?- csiripelte, miközben kihangosította a mobilt, nehogy már neki tartania kelljen pár grammot is.
- Nan nem jól! Cétmentünk Tommal, mert rájött, hogy én még mindig Ni…
- Ki ne mondd! Mások is hallhatják, mert még a taxiban vaok.
- Kivel vadol egy kocsiban?
- Jack húgaival.
- Gondolom, olyanok, mint a bátyjuk; nagyképűek, beképzeltek és önzőek.
- Nem t’om, bár az egyik naon nyalt- a lány elégedetten nézett rá Danie-re, majd kacsintott.
- Hogyan halad a tervünk Sel?- az ismeretlen hangja most mohóvá, izgatottá vált.
- Jól! Már kitaláltam a következő lépést. Amúgy naon, nem csodálkozom azon, hogy elcsábultál. Nemrég láttam, de annyira állatian hiányzik.
- Meghiszem! Olyan nagyon cukker.
- Az! Nah, szija! Szerí
- Pux!
-Az egyik legjobb barátnőm volt- világosította fel a lányokat Selena, majd sejtelmes mosolygásba burkolózott.
A hotelbe a hátsó bejáratnál jutottak be, hogy kikerüljék a rajongókat.
-Jaj, de nehéz a csomagom- nyavalygott Selena, pedig csak egyetlen pakkja volt- Daniella menjél már!- rikácsolta, majd egy hatalmasat taszított a lányon, aki az egyensúlyát elvesztve Nick karjaiban landolt.
- Köszi Nick, megint.
- Nincs mit Lola! Ez a hobbim- mosolygott a srác.
- Köszi megint. De nem lehetne inkább a Danie-t használni?
- Még gondolkozom rajta- dobott be a fiú egy 1000 W-s mosolyt.
Selena arcára fagyott döbbenet ült, de szemében gonosz fény csillant.
Ennyi lett volna mára. Nagyon köszönöm a támogatásod és az olvasást. :P
Ha tetszett dobj egy mailt, a lolcsa12@freemail.hu címre, vagy vegyél fel MSN-re: bocika0303@hotmail.com . Köszi (KL)
Szólj hozzá!
Előszó helyett :D
2008.12.12. 18:24 Korall0303
Sziasztok! Helló! Csókolom! Csumpi! :D
Hát, ennek is eljött az ideje. Már régóta írok sztorit, a magam szórakoztatására, de égetett a kíváncsiság, hogy mi lehet az emberek véleménye róla. Szóval, ha lenne kedved írni véleményt, akkor ne fogd vissza magad. Jöhet a negatív kritika is, azt is szeretem :P
Akkor, egy kis ízelítő. Ez egy Jonas Brothers-ös sztori, szóval, ha nem szereted, akkor köszi, hogy itt jártál, de inkább ne olvasd el, mert úgysem tetszene. Ez tapasztalat :P
Ha pedig, igen, akkor hajrá :D
Have Fun!
Jó szórako.Ozást!
Olyan 8 óra körül, hozok egy keveset :D
Szólj hozzá!
