-Reggelt- kiáltotta Selena, majd bekóválygott a nappaliba-, Szia Nickem- hápogta, majd beleült Kevin ölébe, s megpróbálta megcsókolni.
-Kevin vagyok és amúgy is Nicholas itt a csajod-, üvöltötte a mondat második felét a gitáros, mire Nick vágtatott ki a szobából, s felül csak egy atléta volt rajta
-Hmm... nem semmi, sőt ah, de jól néz ki-, súgta Nicky Joenak.
-Csak azért gondolod, mert még nem láttad az enyémet. Nézd, csak- mondta Joe, majd elkezdte kigombolni az ingét.
-Kicsim, te mit csinálsz?- nézett kerek szemekkel Denise.
-Melegem van-, hazudta a srác, majd vörösödni kezdett a füle.
-Hazudik. Valamelyik lánynak akarja megmutatni, hogy neki jobb a felsőteste, mint az enyém. Sajnálom, bratyó. Ez már veszett fejsze nyele. Én vagyok a jobb.- öltötte ki a nyelvét Nick, majd barátnőjével együtt elhagyták a helységet
Mindez alatt Joe kihasználta az alkalmat, hogy nem rá figyelnek, és levette az ingét.
-Most nem azért Nicky, de most ezt nézd meg. Mennyi izom és milyen kívána...
-Joseph, veszed vissza, de azonnal!- korholta fiát Mr. Jonas.
-Te kívánatos testű!- röhögött Kevin.
-Haha! Viccesek vagytok.. Amúgy apu mi volt az az egy feltétel?
-Egyetlen egy hibát sem véthetsz a próbán. A testvéreid igen, de te nem.
-Köszi apu!- állt fel hirtelen Joe, megfeledkezve arról, hogy Nicky az ölében ül, így a lány a padlón végezte- Jaj, bocsáss meg nekem. Nem ütötted meg magad?- kérdezte a srác, miközben felsegítette a középső Lawless-t.
- Nem. Aranyos vagy, hogy megkérdezted- pirult el a lány, a fiú érintésétől.
-Hol is tartottam? Ja igen megvan. Köszi Apu, köszi, köszi, köszi, köszi!- sivította a srác, miközben össze-vissza ölelgette az apját.
-Jól van, másra hagyd a medvepuszit. 10 perc és indulunk. Ti is jöttök lányok?
-Nem köszönjük, mi inkább...
-Összeállítják Nicky ruhakölteményét, ami már tuti, hogy az első 5 percben piszkos lesz-, fejezte be húgai helyett a mondatot Jack- Esküszöm, mint az oviban.
-Oké, akkor 1-re jövünk, ebédelünk és tiétek a pálya, hogy a ti szavaitokkal éljek-, mondta Mr. Jonas.
-Drágám, én is itt maradok és vigyázok Selenára-
-Bébicsősz- suttogta Jack fülébe Danie, mire a testvér kacagott, ezzel félbeszakítva Mrs. Jonast.
-Mi a nevetés tárgya?- érdeklődött a nő.
-Semmi- vágta rá kórusban a testvérpár.
Nick jött be az ajtón és arca rúzscsíkokkal, és rúzsjelekkel volt tele.
-Veled meg mi történt?- kérdezte Ryan- Megszecskáztatott az asszony?
-Nagyon vicces, mondhatom. Talált a szütyőjében 7 vagy 8 db rúzst és rajtam próbálta ki- mondta Nick, rá nagyon is jellemző flegmával.
-Igen, de így még nem teljes a kollekció- mondta Jack, majd kivett a zsebéből egy szemceruzát és húga, Nicky kezébe adta. A lány felpattant Nickhez szaladt és egy hatalmas L betűt rajzolt a fiú homlokára.
-Ez most mire volt jó?- fakadt ki a srác- Amúgy is L, mint mi?
-Ennek olyan szecska feelingje volt, amúgy az L betű liba is lehetne, de csak szimplán lúzer- vetette oda foghéjról Danie.
-Anyád az!- morgott a srác, hogy senki se hallja, de balszerencséjére a Lawless család meghallotta, s a legkisebb azzal hálálta meg, hogy diós patkójának maradékával fejbe vágta a srácot.
-Viselkedni gyerekek!- kiáltotta Mr. Jonas, mire Nick kiöltötte a nyelvét, majd bedurcázva a fürdőbe ment.
- Pedig finom volt!- mondta Danie, mire Frankie nevetni kezdett.
-Megélem valaha, hogy nem marjátok egymást?- tette fel a költői kérdést Denise.
-Igen Anyu, megéled. Mert sokáig fogsz élni. Danie megígérte nekem az éjszaka, mikor beszélgetünk, és forró kakaót ittunk az automatából. Azt mondta, hogy végignézitek, hogy megöregszem, és én hiszek neki. Szóval alkalmazkodjatok a feladathoz. Amúgy apu, most, hogy elengedteted őket az állatkertbe, megveszed nekem azt a piros dínót?- hadarta el Frankie egy szuszra az egészet, mire az egész társaság kacagásban tört ki.
10 perc múlva a lakosztályban, már csak a kis banda női tagjai maradtak. A Lawless testvérek bezárkóztak a szobájukba, ami jelenleg egy bomba sújtotta övezetre hasonlított ugyanis, Nicky ruhái szanaszét hevertek a szobában, s még most is pakolgatott a bőröndjében.
-Nyugi, nővérem! Ennyi ruha közül bőven tudunk választani!- kezdett betelni a pohár Danie-nál, pedig a ruhapróba legelején jártak még.
-De én ma Joe Jonas-szal randizom. Nem érted? Oké, még én sem tudom teljes felfogni-csacsogott a lány, miközben egy szív alakú fényképkeretet húzott elő s lopva rápillantott, s el akarta rejteni, de testvére észrevette.
-Mi ez a kép? –kérdezte a lány, s kimarta nővére kezéből a képet, mivel az későn nyúlt utána.
-De hát, ez George képe!- hülldezett a lány.
-Add vissza!- ordította testvér, hogy zavarát leplezze-, Nem tartozik rád, hogy ki képét tárolom magamnál!
-De, te még mindig ennyi idő után is szereted?- kérdezte elhűlten Danie.
-És ha igen, akkor mi van?- vágott vissza az idősebb testvér, majd sírva fakadt. Danie leguggolt nővére mellé és vigasztalóan átölelte testvérét, aki szívszorítóan zokogott, miközben a képet szorongatta.
-De, te még mindig ennyi idő után is szereted?- kérdezte elhűlten Danie.
-És ha igen, akkor mi van?- vágott vissza az idősebb testvér, majd sírva fakadt. Danie leguggolt nővére mellé és vigasztalóan átölelte testvérét, aki szívszorítóan zokogott, miközben a képet szorongatta.
-Tudom, hogy nehéz most neked és tudom, hogy mondani könnyű, de próbáld meg elfelejteni! El kell engedned, a múltat, hogy lehessen jövőd!
- Én megpróbáltam elfelejteni. Most is Joe-val megyek randizni, de nincs olyan másodperc, hogy ne rá gondolnék. Tegnap is, amikor megcsókoltam, George-ot képzeltem a helyébe. Nem tudom elengedni, érted?! A mi kapcsolatunk a muszáj miatt ment szét. Ő a táncot választotta helyettem és elköltözött. Te nem tudod, mit éreztem át akkor, mintha egy darabot kiszakítottak volna a szívemből-, mondta a sírástól darabosan Nicky.
- Én megpróbáltam elfelejteni. Most is Joe-val megyek randizni, de nincs olyan másodperc, hogy ne rá gondolnék. Tegnap is, amikor megcsókoltam, George-ot képzeltem a helyébe. Nem tudom elengedni, érted?! A mi kapcsolatunk a muszáj miatt ment szét. Ő a táncot választotta helyettem és elköltözött. Te nem tudod, mit éreztem át akkor, mintha egy darabot kiszakítottak volna a szívemből-, mondta a sírástól darabosan Nicky.
-Nézz rám!- mondta a legkisebb Lawless, mire egy sírástól elfátyolosodott szempárral találta szembe magát- Ma új életet, kezdesz. Add ide ezt a képet. Nyílj ki, nyiss Joe felé. Felejtsd el George-ot.
-De nem tudom!- mondta a lány, majd odanyújtotta a fényképet húgának, aki egy hanyag mozdulattal a kukába dobta-, Mit tettél? Add vissza!- kiáltotta a lány, s egy gyors mozdulattal felugrott, ezzel eltaszítva magától testvérét, aki hamar a szemeteshez szaladt, ezzel megakadályozva Nicky képmentő-akciójától.
-Vedd ki és add vissza nekem!- mennydörögte parancsoló hangon az idősebb testvér, miközben nyújtotta a tenyerét kisebbik testvére felé.
-Meg is pofozhatsz, de akkor sem adom vissza. El kell őt engedned!
-De olyan nehéz... ez, hogy azt mondod nekem, hogy felejtsem el és éljek nélküle, olyan, minta neked azt mondanák, hogy soha többé nem vehetsz levegőt. Mondani könnyű, de a végrehajtásával némi probléma léphet fel. Az én esetemben az, hogy nem tudom elfelejteni. 1, 5 évig voltunk együtt, alig 2 hónapja váltunk el és én azóta csak minden nappal jobban szeretem.
-De olyan nehéz... ez, hogy azt mondod nekem, hogy felejtsem el és éljek nélküle, olyan, minta neked azt mondanák, hogy soha többé nem vehetsz levegőt. Mondani könnyű, de a végrehajtásával némi probléma léphet fel. Az én esetemben az, hogy nem tudom elfelejteni. 1, 5 évig voltunk együtt, alig 2 hónapja váltunk el és én azóta csak minden nappal jobban szeretem.
Az idősebb testvér szavai nem maradtak hatástalanul Danie lelkében. Hátraarcot csinált, s kivette a kukából a képet.
-De hát azt, mondtad tegnap, hogy szerelmes vagy Joe-ba... tegnap még minden rendben volt. Most mi történt?
-Azon kívül, hogy mindenről ő jut eszembe, minden pillanatban ő jár az eszembe. Tudod ki énekelte nekem utoljára a Please be mine-t? Ő. Tudod ki csókolt meg utoljára? Ő.
-Azon kívül, hogy mindenről ő jut eszembe, minden pillanatban ő jár az eszembe. Tudod ki énekelte nekem utoljára a Please be mine-t? Ő. Tudod ki csókolt meg utoljára? Ő.
- De ez már egy másik élet, nincs itt. Tovább kell lépned, elvégre egyszer minden jónak vége szakad. Ez az egyetlen életünk van. Nem szabad, hogy a rossz dolgok elhatalmasodjanak ezzel, rárakva a pecsétüket az életedre
-De miért?
-Nem tudom. Minél jobban igyekszik az ember megérteni a dolgokat, és próbál választ találni mindenre annál több kérdés, merül fel, és egyre több lesz megválaszolatlan. Amúgy is, az élet tele van kérdésekkel, és néha nem kapunk válaszokat, vagy teljesen másokat, mint amilyet várnánk.
-Nem tudom. Minél jobban igyekszik az ember megérteni a dolgokat, és próbál választ találni mindenre annál több kérdés, merül fel, és egyre több lesz megválaszolatlan. Amúgy is, az élet tele van kérdésekkel, és néha nem kapunk válaszokat, vagy teljesen másokat, mint amilyet várnánk.
-Igazad van. Fel kell, hogy álljak. Tovább kell, lépjek. George a múlt és Joe a jövő. Elmegyek vele ma randizni, és jól fogom magam érezni és egyszer sem fog eszembe jutni.
-Ez a helyes hozzáállás- bátorította a testvérét Danie.
-Szeretlek hugi-, mondta Nicky, majd átölelte kishúgát- De miért vagyok, még mindig pizsamában és még miért nem választottál nekem ruhát?- nevetett a lány, majd felpattant és pakolgatni kezdett.
-Hát... ööö... ez jó lesz?- kérdezte Danie, 2 futtában összekapkodott ruhadarabról.
-Csíkos és pöttyös együtt! Tökéletes! Is lehetne, de ez borzalmas!- nevetgélt a lány, majd miközben testvére újabb páros után kutatott a lány megsimogatta a képkeretet, majd biztonságba helyezte a bőröndjébe.
1 óra múlva már csak 2 kollekció versenyzett egymással. A többi ruha egy nagy kupacban halmozódott fel Jack ágyán.
-Akkor vagy egy lila rövidnaci és egy sárga top, vagy egy fehér szoknya és egy kék póló lehet a befutó- foglalta össze az állást Nicky.
-Igen, ez így van! Te is arra gondolsz, amire én?
-Persze. De mire gondolsz?- értetlenkedett a z idősebb testvér.
-Igen, ez így van! Te is arra gondolsz, amire én?
-Persze. De mire gondolsz?- értetlenkedett a z idősebb testvér.
-Te az egyiket veszed fel én a másikat és megkérdezzük Jonas mamikát.
-Végül is... ő ismeri jobban a fia ízlését.
A 2 lány 5 perc múlva kopogtatott Mrs. Jonas szobájának ajtaján.
- Miben segíthetek lányok?
-Mit vegyek fel? Nem tudok dönteni! Vagy az, ami rajtam van, vagy az, ami Danie-n.
A 2 lány 5 perc múlva kopogtatott Mrs. Jonas szobájának ajtaján.
- Miben segíthetek lányok?
-Mit vegyek fel? Nem tudok dönteni! Vagy az, ami rajtam van, vagy az, ami Danie-n.
-Joe nem ad annyit a külsőségekre. Ha szimpatikusnak tart, akkor felőle pizsamában is mehetnél. De én, ha a fiam lennék, a szoknyás megoldást választanám.
-Köszönöm- rikkantotta a lány, majd hirtelen jött felindulásból megölelte a nőt, majd testvérét maga után húzva eltűnt, mint a kámfor.
-Jól, van, na, engedj már el. Vécére kell mennem.
-Te meg azok az úri szükségleteid- poénkodott a lány, majd meglökte testvérét, s egyedül haladt tovább a szoba felé.
Elővette a képet, s egy halványt mosolygott, de szeme már fátyolos volt a gyűlő könnyektől.
-Szerinted is jól nézek ki?- kérdezte Nicky a fotótól, de az csak meredt némán, szótlanul.
