- Ez 37 perc volt!- zsörtölődött Mrs. Jonas.
- Bocsi, csak egyedül mentem be és egymagam kerestem meg- állított féligazságot Joe.
- Elnézést- nézett elégedett Nicky, majd a konyhában könnyed csevegésbe merült bátyjával.
Danie elmélyülten hallgatta a zenét, az ágyak mögött üldögélve: csukott szemmel tátogta a szöveget, a lábát, pedig ritmusra mozgatta. Váratlanul 1 kéz nehezedett a vállára, s ez kizökkentette. Felnézett, s Nick arcát látta közvetlenül a sajátja mellett.
- Mi járatban?- érdeklődött a lány.
- Valami nem hagy nyugodni. Az oké, hogy szövetségesek vagyunk, de ez mit takar?
- Mit szeretnél, mi férjen bele?
- Szóval még te sem tudod-, állapította meg Nick, s láthatólag nagyon mulatott rajta.
- Nem igazán. Te vagy az első és egyetlen nekem- mondta Danie, de mikor rájött, hogy mondata félreérthető, gyorsan hozzátette- mármint ebben a kategóriában.
A srác szája akaratlanul is félmosolyra húzódott.
-Szerinted a szövetségesek csinálnak ilyet?- kérdezte a fiú, majd száját Danie-ére nyomta, játékosan harapdálni kezdte a lány alsó ajkát.
- Esetleg… lehet róla szó-, suttogta Danie, abban a levegővételnyi időben, amit Nick adott neki, mielőtt vad csókolózásba bonyolódtak volna. A lányt egy lelke mélyéig elásott, ám annál ismerősebb érzés kerítette hatalmába: a mérhetetlen vágy a fiú iránt. Az édes gyönyörből egy egyre közeledő hang rángatta vissza a valós világba.
- Nicholas! Hol vagy?- hallatszott Mrs. Jonas hívása.
-Danie- nyomott egy gyors puszit a legkisebb Lawless szájára a srác- Mostantól egy szavamat se hidd le. Jó?
A lány egy értetlen bólintással válaszolt.
- Elegem van abból, hogy állandón vagy te kötsz ki az én karjaimban vagy én a tiédben-, kezdte Nick az álveszekedést a kelleténél kicsit hangosabban.
- Azt hiszed ez életem vágya. Frankie…
- Ne keverd bele az öcsémet! Nincs hozzá jogod!
- Ez az, gyerünk, akadj ki, mint egy rossz kakukkos óra. Úgyis mindig ezt csinálod. Csak azt akartam mondani, hogy Frankie alszik ezentúl középen, de neked, muszáj fesztiváloznod. Szánalmas- ordította Danie, úgy, hogy attól félt, mindkettejük dobhártyája kiszakad, de legalább azt elérte, hogy Mrs. Jonas a világ legmeghökkentebb arcát vágta.
- Nick,- dadogta a nő- apád, szeretne egy megbeszélést tartani.
-Megyek- válaszolt dacosan a fiú, miközben felpattant anyja mellé, majd undorodó tekintettel visszanézett a lányra- Gyűlöllek
Hatalmas égiháború dúlt odafent. A legkisebb Lawless gondolait is tükrözhette volna ez az időjárás. Danie unott képpel bámult ki a repülőgép ablakán. 40 perc múlva landoltak San Joséban. Egyszer csak Kevin lendült mellé hatalmas sebességgel.
- Szia- köszönt fásultan a lány. A lelke mélyén reménykedett benne, hogy Nick dobja le magát mellé, bár tudta, hogy lehetetlen.
- Láttam, hogy nem vagy elemedben, mi a gond?
- Semmi- suttogta a legkisebb Lawless.
- Hallottam, a legújabb vitátokat. Komolyan mondom, olyanok vagytok, mint egy öreg házaspár. Semmi szex, csak az állandó morgás-játszott egy rá egyeltalán nem jellemző kihívó szerepre a fiú, csakhogy a lányt felvidítsa.
Danie udvariasan nevetett, bár a srác barátságos közeledése inkább csak idegesítő fecsegésnek tűnt számára.
- Mondjuk ti ketten még mindig jobbak, vagytok, mint Joe, aki Nicky után epekedik és Taylorral smá… Mizu veled?- vágott kétségbeesett arcot a legidősebb Jonas, mikor rájött, hogy elszólta magát.
- Ha a fogkrém már kibújt a tubusból, nehéz visszanyomni! Elszóltad magad!- derült fel a lány arca- Szóval Joe két szék közül fog a pad alá esni.
- Tessék?- értetlenkedett leesett állal Kevin.
- Erre számítani lehet.
- Ja. Aha. Értem. Vagyis nem. Nem értek lányul, pedig néha nagyon-nagyon jól jönne- nevetgélt szomorúan a fiú.
- Nicky csak a poszterfiút látja benne, egy banánhoz…
- Utálom a banánt- vágott közbe Kev.
- Jó, akkor a vécécsészéhez…
- Az tele van baktériummal és gusztustalan- szólt megint bele a fiú..
- Tehát egy banánmintás vécéhez több valós érzelmet táplál, mint Joe iránt. Taylor, pedig nem éppen az a megállapodós lány. Ő még szabad szeretne lenni. Nem akarja, hogy lenyesegessék a szárnyait.
- Aha- de úgy szeretném, ha megtalálná már végre a boldogságot. Mennem kell. Bandatájékoztató- majd hosszú, ruganyos léptekkel elindult, majd gyorsan visszaszaladt- Megkérhetnélek, hogy diplomatikusan kezeld ezt a beszélgetést? Nem szeretném, ha mástól hallanám vissza, hogy tudod a családi tikot.
- Persze, de, csak ha te is.
- Alap- vigyorgott Kevin, majd fogadalmuk jelképe képpen összepacsiztak.
Kalifornia állam, San Jose. A nap arany sugarai szemkápráztatóan verődtek vissza a hotel üvegfaláról. A társaság felszedelkőzött a legfelső- kilencedik- emeletre, ahonnan pompás kilátás nyílt az előttük elterülő hatalmas óriási pálmákkal tarkított tengerpartra. Ahogy elfoglalták a 3-3 személyes szobákat, amikhez közös előtér tartozott, Nicky levágta a csomagjait, s a teraszra futott.
- A Csendes-óceán! Jézusom, Danie gyere már. Ilyet még sohasem láttál: amerikai pálmafák élőben.
- Pálmafa?- indult el a lány nagy sebességgel, de elbotlott nővére ledobott pakkjában, s meginogott az egyensúlya, majd kezdett eldőlni, de Nick gyorsan elkapta a derekánál, s maga felé fordította.
- Köszönöm szépen- suttogta s nézett mélyen a srác szemébe Danie, majd gyorsan megrázta fejét és gyűlölködő tekintetet vett fel. Foghíjról odavetette a fiúnak- Kösz.
- A húgod még nem látott pálmafát?- érdeklődött Kevin Jacknek szegezve a kérdést.
- Itt Amerikában még nem, Spanyolországban igen, de akkor még kicsi volt és nem emlékszik rá, hogy milyen egy igazi fa, kókuszdiókkal- feltelte a fiú- Se Jerseyben, se New Yorkban, sem pedig Dallasban nincsenek ilyenek.
- New Yorkban is lakott?- nézett furán Nick.
- Honnan tudod, hogy élt Dallasban is?- döbbent meg a srác.
- Wáó, nem is tudtam- hazudott a Jonas-fiú.
- Akkor mit keresett az is a mondatodban?- vágta oda csípősen Jack.
- Hát, hogy New Jerseyben lakott és abból gondoltam, hogy… szóval érted…!
- Nem… csak rengeteget jártunk a Broadwayre. Láttuk az összes színdarabot, amiben szerepeltél… sőt ha jobban belegondolok, csak azokat láttuk- gondolkozott el a dobos, s végszóra húgai is megérkeztek- Nicky, mi miért csak olyan cuccost néztünk meg New Yorkban, amiben Nick szerepelt?
- A húgomat kérdezd, mindig ő és anyu választottak- vonta ki magát a felelősség alól a lány- Mr. Jonas legyen szíves elosztani, hogy ki, mi, és hol alszik.
- A számból vetted ki a szót- helyeselt Joe- Apu, apu, apu, apu légyszi- rebegtette a szempilláit a srác a siker érdekében, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora megkönnyebbülést okozott Danie-nek.
Az eligazítás után a három Jonas-testvér egy interjúval egybekötött fotózásra sietett, majd egy gyors kései ebédet követően máris egy Camp Rockos dedikálásra rohantak.
- Nektek mi a véleményetek Nicky-ről?- vetette fel a témát Joe, egy hatalmas ásítás után.
-Öhm… kicsit furcsa, de kedves- válaszolt Kevin, miközben egy óriás mosoly kíséretében, az aláírását egy sírástól vörösfejű lány kezébe nyomta.
- Mi az Joe, csak nem járni akarsz vele?- tért a lényegre Nick, s automatikusan írogatta alá, az elétolt képeket.
-Ami azt illeti… ja! Csak előtte kikérem a véleményeteket!- vallotta be a srác, s legbelül nem azt érezte, amit eddig, mielőtt összejött egy lánnyal. Semmi öröm, semmi felhők feletti lebegés, csak a sivár unalom.
- És mi lesz Taylorral?- tért érzékeny területre a legidősebb fiú.
- Semmi. Nicky-t választottam. Ennyi.
- Ha ez tényleg ennyi, akkor én vagyok a Mona Kevin.- nevetgélt a viccén a srác- Na, de komolyan. Miért hazudsz magadnak? Annyira vagy belé szerelmes, mint én egy banános vécékagylóba.
- Istenem… miért ismertek engem ennyire jól?- nyekegte Joe, s nem tudta eldönteni, hogy ennek örüljön-e vagy sem.
- Ez kicsit Danie-s hasonlat volt… banán meg vécé együtt. Abszurd- állapította meg Nick.
- Aha, ő mondta- felet Kevin.
- Jó, hogy említitek Lawless hármat- váltott témát Joe- Anya szerint szerelmes beléd, öcsi.
- Jonas kettő mond mit?- lepődött meg a fiú.
- Tegnap, amikor lejöttek a tetőről, oly szerelmesen nézett hőn szeretett testvéredre, mintha ezer éve olthatatlanul bele lenne bolondulva- szavalta régiesen Joe, mire a soron következő rajongó tátott szájjal vette ez a neki járó autogramkártyát.
- Anya, ennyi erővel mesekönyvet írhatna Frankie-nek- próbált Nick nem elpirulni, hisz tudta, hogy szülőjének, ha kis részben is, de igaza van.
- A hős piros dínók- találgatta a címet Joe.
- És a döntésképtelen Joe Jonas esete- folytatta Kevin.
- A banános vécével- vetett véget a nevetgélésnek Big Rob, aki mindvégig védelmezően állt a fiúk mögött- Még fél óra és megyünk. Vacsi, soundcheck, aztán mindez élőben. Mindenféle Taylorok nélkül- mondta a programot a testőr, az utolsó mondatot a második testvérnek címezve, aki erre válaszképp gyerekesen kinyújtotta a nyelvét, majd újra nekilátott a papírkupacok szignózásához.
- De Dan, biztos, hogy nem jössz?- kérdezte Jack már vagy századszorra, mikor a népes csapat a buszba igyekezett- Még egyetlen egy koncerten sem voltál. Még sohasem láttál engem élőben- vágott szomorú fejet a srác.
- Biztos. A saját zenémmel akarok foglalkozni.
- Légyszi, légyszi. A pálmafák kedvéért.
- Jack, ha nem akarja, ne erőltesd!- bölcselkedett Nick- A pálmafákért? Ne légy gyerekes.
A Lawless-srác, csak egy megvető morgással válaszolt.
- Nem megyek, de ígérem, hogy a következőn ott leszek.
- Tényleg?- csillant fel a fiú szeme, majd megölelte a kishúgát- Végre- majd sebes léptekkel elfutott Nicky után.
Danie dudorászva indult felfelé a fehérfalú folyosókon, amiket csak deréktájban tört meg a kék szalagcsík. A rövidebb utat választotta, ami egy kicsit rozoga fa csigalépcső volt, s minden egyes fok feljajdult a léptére. A lakosztály hatalmas ablakait narancsra festette a lemenő nap, s hívogató aranyhidat ívelt az óceánra. A lány felkapta a gitárját, a dalszöveges füzetét és egy zseblámpát, s immáron lefelé sietett a -meglepő módon- üresen tátongó partra. Ott leült egy fa tövébe, s kinyújtotta a lábát, így a morajló víz néha-néha megnyaldosta. Végignézett a tájon, s eszébe jutott a medence partján játszott dallam. Már az első akkordoknál kezdett összeállni számára egy dalszöveg, s így egyhamar énekelni kezdett.
It’s been in the past, for a while
And now it’s reviving in me
I’ve thinking that’s over
But you’re always on my mind
Stop! I don’t want it!
I would fly away!
(Már jó pár éve megtörtént)
(S most újraéled bennem)
(Azt hittem, vége van)
(De állandóan te jársz a gondolataimban)
(Állj! Én nem akarom.)
(Elrepülnék!)
Give me my wings
So I can fly
I remember to the pain
It lives in me so lively, so
Give me my wings,
And I’ll fly away
(Adjátok a szárnyaimat,)
(Hogy elrepülhessek)
(Emlékszem még a fájdalomra)
(Élénken él bennem, hát)
(Adjátok a szárnyaimat,)
(És repülök)
My dream is the reality now
Despite I don’t need this
Not in that way
With secrets, untrue words
Stop! I don’t want it!
I would fly away!
(Az álmom immár valóság)
(S mégsem kell nekem)
(Így nem)
(Titkokkal, hazug szavakkal)
(Állj! Én nem akarom.)
(Elrepülnék!)
Give me my wings
So I can fly
I remember to the pain
It lives in me so lively, so
Give me my wings,
And I’ll fly away
(Adjátok a szárnyaimat,)
(Hogy elrepülhessek)
(Emlékszem még a fájdalomra)
(Élénken él bennem, hát)
(Adjátok a szárnyaimat,)
(És elrepülök!)
Give me my wings
So I can fly
I remember to the pain
It lives in me so lively, so
Give me my wings,
And I’ll fly away
(Adjátok a szárnyaimat,)
(Hogy elrepülhessek)
(Emlékszem még a fájdalomra)
(Élénken él bennem, hát)
(Adjátok a szárnyaimat,)
(És elrepülök!)
I’m fallin’, without you
And you’re stretching your arm
So I fly with you
To admit, that you got me goin’ crazy
The worst thing that I can take
Stop! This is that I want
So would you fly with me?
(Zuhanok, nélküled)
(S te nyújtod a kezed)
(S veled repülök)
(Bevallani, hogy megőrülök érted)
(A legrosszabb, amit hetetek)
(Állj! Ezt akarom!)
(Repülnél velem?)
Danie megrémült, amint végigolvasta füzetében a kész szöveg utolsó versszakát. Nem tudta elhinni, hogy ami ellen erőteljesen küzd, azt a lelke mélyén már beismeri: Szerelem. A szótárban elvont főnévként szerepel, ám az életben ez annál sokkalta másabb. Egy érzés, ami hegyeket rombolhat le, s építhet fel, egy érzés, ami egyszerre lehet édes és keserű, ami elképesztő magasságokba vihet, s dobhat le a pokolnál is mélyebbre. Danie megrázta magát, hogy kiürítse a gondolatait.
- Nem vagyok szerelmes Nickbe. Marhaság az egész!- mondta magának hangosan, mintha hallaná magát, akkor jobban elhinné. S bár maga is tudta, hogy érzései elől nem szaladhat el, futólépésben indult vissza a szállodába, maga mögött hagyva a mérgesen morajló óceánt.
Az óra lassan elütötte az éjfélt. Majd el is hagyta öt perccel, mikor léptek zaja ütötte meg Danie fülét, aki negyed tizenegy óta ült az ajtó melletti fotelben, a társaságot várva. Mint aki tűkbe ült, úgy pattant fel, s rántotta fel az ajtót, így szembetalálva magát Frankie-vel,
- Hello Lola- mosolyodott el a fiúcska, s megölelte a lányt.
- Szia- lépett be kisöccse mögött az ajtón Kevin- Bocs a késésért. Eszméletlenül, lelkes rajongók vannak itt. Alig bírtunk eljönni.
- Nem baj! Lényeg, hogy egyben vagytok!- mosolyodott el a legkisebb Lawless, majd miután köszönt a csapat többi tagjának, be szeretett volna menni a szobájába, de Mrs. Jonas hihetetlenül gyorsan darálni kezdett.
- Van 3 fürdőnk, de ha mindenki csak 5 percet van a fürdőben, akkor is 25 perc alatt vagyunk meg, tehát háromnegyed egyre. Nick egyél valamit, most- osztogatta a parancsokat a nő, de senki sem adta jelét, annak, hogy felfogta volna a mondatokat- Mire vártok még? Spuri! Amúgy boldog 18. születésnapot Nicky!
A banda gyorsan, ám annál lelkesebben köszöntötte a lányt, s olyan erőltetett menetben készültek el, hogy egy órára, sokan már vígan- vagy kevésbé jó hangulatban, de- húzták a lóbőrt.
Jack ijedten ugrott ki az ágyából, s vágtatott el a húga hálója felé. Teljesen elfelejtette, hogyan lehetett ilyen feledékeny? Egy vadkan is megirigyelné azt az erőt, amivel benyitott a szobába. Danie még az előtt kikelt az ágyból, mielőtt testvére a sziluettjét kivehette volna.
- A torta… - suttogta holtra vált arccal a srác.
- Most?- lepődött meg a kishúg.
- Kérlek szépen!- mondta esdeklő hangon a dobos.
- De Jack, éjszaka van! Fáradt vagyok.
- Légyszi, légyszi, légyszi!- borult térdre Jack- Nick is megy veled, úgyis olyan virgonc volt egész nap.
Danie elkeseredett arcot vágott, de a srác már mellé is ugrott egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Jó oké, milyen legyen?- adta meg magát a lány.
- Cukormentes, kívülről csokis, belülről mogyorós, mazsolás és legyen a tetején egy hatalmas N betű tejszínből.
- Oké- morogta az orra alatt a legkisebb Lawless, majd direkt nekimenve bátyjának az ajtó felé sietett.
- Danie!- szólt lágyan a dobos- Ne haragudj rám! A konyhát, már délután lefoglaltuk Joe-val, na jó ő csinálta, de egyszerűen kiment a fejemből. Amúgy köszönöm, hogy bevállalod! Egyébként rendelni akartam, de ez a turnézós időbeosztás nem engedi.
- Oké- ölelte bátyját a lány, majd fél perc múlva messze járt.
A konyha hatalmas volt. A falak mentén végig beépített szekrények, amik fehéren világítottak, s tele voltak pakolva fontos és kevésbé nélkülözhetetlen kellékekkel. Középen magasodott a preparáló pult, a sütő, s minden, ami jelenleg a torta születéséhez nélkülözhetetlen volt. Innen csak 1 boltív választotta el a konyhafőnök irodáját, ami a hotel csillagszámát tekintve elég szegényes volt. Hátul egy nagy kartotékszekrény terpeszkedett, ám mégsem ez, hanem egy óriási fenyőasztal töltötte be majd az egész helységet, s némileg el is torlaszolva a bejáratot, ami előtt egy szalagkorláton lógó láthatóan kapkodva írt papír hirdette, hogy idegeneknek tilos a belépés.
- Jó hely!- nevetgélt Nick, de Danie nem válaszolt neki, csak leszegett fejjel nézett szét a raktárban. 30 perc megfeszített munkatempóval elérte, hogy a piskóta már a sütőben melegedett, így engedélyezett magának egy szusszanásnyi időt. Lassan nekitámaszkodott a pultnak, ám Nick állt előtte.
- Találtam habzóbort a hűtőben!- mutatta fel a szerzeményét a srác boldogan.
- Cukorbeteg vagy!- szűrte a szavakat a fogai között a lány.
- Igen, és? Ebben 2 g cukor van, direkt az énfajtámnak kifejlesztve! Miért akadsz ki?
- Azt hittem tele van cukorral, és nem akarom, hogy feldobd a talpad.
- Csak nem aggódsz értem?- húzta vadító félmosolyra a száját a fiú.
- Attól, hogy te gyűlölsz engem-, nyomta meg jó erősen, a gyűlölsz szót Danie- attól nekem, nem kell automatikusan a halálodat kívánnom. Vagy tévedek?
- Akkor ez a sértődés tárgya. Ekkora baromságot!- mondta gunyoros fennhangon Nick.
- Ha akkora baromság, akkor minek mondtad?
- Ne felejtsd el, hogy előtte közöltem: minden szavam hazugság.
- De anyud teljesen elhitte, már előtte is. De neked, muszáj kellett visszafordulni és tovább feszíteni a húrt!
- Neked meg lételemed a hiszti. Én nem gondoltam volna, hogy ezt majd ennyire mellre szívod. Barom voltam. Felejtsük el, oké?
- Jó nagy barom méghozzá- nevetett Danie.
- Akkor? – ölelte magához szorosan a lányt Nick.
- Hé ember! Nem mondtam semmit – bújt ki a srác karjaiból a legkisebb Lawless – Gondolkodnom kell rajta!
- Adhatok valamit, ami talán segít agyalni?- kérdezte félénken a Jonas-fiú.
- Jó, oké- dörögte Lola ingerülten.
Nick egy óvatos mozdulattal magához húzta a lányt, bal kezét Danie derekán pihentetve. Ujjbegyeivel lassan végigsimított a legkisebb Lawless arcán a szemgödrétől egészen az álla hegyéig, mielőtt egy apró csókot lehelt a lány szájára. A levegő tapinthatóan megtelt elektromos szikrákkal, Danie testén, pedig jóleső remegés futott végig.
- Miért te vagy az egyetlen, akinek nem bírok nemet mondani?- dadogta Danie elpirulva, majd az alsó ajkába harapott.
- A személyes varázsom és a naiv lelkem teszi- mosolyodott el a srác.- Na, akkor mi lesz a pezsgővel?
- Jó, oké, nem bánom. De csak, ha most azonnal felmész és adsz be magadnak inzulint. Már ha belefér a napi kalóriamennyiségedbe a pia.
- Megoldom- nevetett a srác, egy puszit nyomott a lány arcára, s már ki is viharzott a konyhából.
A legkisebb Lawless egy hatalmas levegővétel kíséretében próbált a töltelék elkészítésére koncentrálni, de gondolatai minduntalan Nick-re vándoroltak. Türelmetlenül várta a fiú visszaérkezését, félpercenként tekintett a falon függő órára, ami már így is 2 órát mutatott.
A srác negyed óra múlva tért vissza. Eltolta a szalagkorlátot, s leült az asztalra, félretolva annak egyetlen díszét, egy szegényes lámpát. Érdeklődve nézte a sütögető lányt, miközben szorgalmasan kortyolgatták mindketten az édes nedűt. Észrevétlenül fogyott el egy üveg, s már a második palack felének is hűlt helye lett. Ezzel egy időben a hangulat is egyre oldottabb, felszabadultabb lett, s egyikükről sem lehetett volna még kis részben is azt mondani, hogy józanok volnának.
-Íme- mutatott a kész tortára háromnegyed 3 környékén a lány, mogyorókrémtől maszatos felsőben.
- Wáó- mondta a srác, majd az utolsó cseppig kiitta pohara tartalmát, majd lisztet szórt Danie hajába.
- Mit csinálsz?- próbált mérges arcot vágni a legkisebb Lawless, de elnevette magát.
- Kínai testpúdert rakok bele- vigyorogta a fiú.
- Ehhez mit szólsz?- markolt bele a zacskóba Danie, s megdobta vele Nicket, aki erre rohanni kezdett a konyhában. Egy kívülálló csak 2 őrültnek nézte volna a fiatalokat, ám ők maguk belülről úgy érezték, mintha az egész csak egy vihar előtti szél lenne. A srác egy kitérő hadművelet alkalmával lekapcsolta a villanyt, mire az asztali lámpa automatikusan felkattant.
- Talán azt hiszed félhomályban, kevésbé leszel lisztes?- hallatszott a versenyszellem a lány hangjából.
Ám a fiúnak nem volt esélye a válaszra, mert elcsúszott egy kósza pacán, s csak kis híján múlt, hogy nem verte szét a fejét az asztallapban.
- Jól vagy?- hallatszott Danie aggódó hangja hátulról.
- Aha. Nincs semmi bajom, de ha leszednéd rólam ezt a dzsuvát- mutatott a liszttel teli hajára Nick- annak, örülnék. Ugyanis nekem, ellentétben egyesekkel, nem egy marék cucc került rá, hanem minimum egy kiló- válaszolt a srác, miközben hosszában elhelyezkedett az asztalra.
- Nem tehetek róla, hogy nem tudsz gyorsan kitérni- tromfolta le akaratlanul is a lány, majd a fiú invitálására az ölébe ült úgy, hogy lábait a srác háta mögött összekulcsolta. Szemeik egy magasasságba került ezáltal, s egyikük sem akart elszakadni a másik tekintetétől.
- Mert ez olyasféle alap tulajdonság?- érdeklődött Nick pár perc némaság után, nem véve észre az élcet a legkisebb Lawless mondatában.
- Legalábbis- rajtad kivéve- mindenki tudja valamilyen szinten-, feszítette a húrt immár szándékosan Danie mosolyogva.
- És ebben mennyire vannak otthon?- tapasztotta ajkait a lányéra, nem is sejtve, hogy mekkora lavinát indít el vele. Az ital soha nem tapasztalt vadságot és szenvedélyt hozott ki belőlük. Érzékeik, mélyen elásott vágyaikkal karöltve kitörtek börtönükből, s ezzel orkánerejű erotikus vihart szított a két fiatal közé. Féktelenül csókolták egymást, szinte széttéptek a másik ajkát. Ám a fájdalommal nem törődtek, mert a vágy erősebb érzésnek bizonyult. Nick kezei öntudatlanul indultak el felfedezni Danie testét, de a lány ebből mit sem érzett, hisz önkívületi állapotban túrt a srác hajába, majd szabadította meg a trikójától. Nick szaggatottan kezdte venni a levegőt, s minden egyes porcikája a legkisebb Lawlesst kívánta; egy égiháború tombolt a testében. Ösztönösen hajolt a lány nyakra, s kezdte el csókolgatni, ezzel kéjjel teli lihegést váltva ki Danie-ből.
- A tiéd vagyok!- suttogta a lány kiszáradt torokkal.
A srác egy határozott mozdulattal döntötte hanyatt a legkisebb Lawlesst, melynek következtében a lámpa egy keserves recsegés kíséretében a földre zuhant, s ott burája kettérepedt, ám még így is barátságosan világított.
- A konyhafőnök nem fog örülni!- állapította meg Danie pihegve.
- Szarok rá!- zárta rövidre a beszélgetést a fiú, majd újfent forró csókolózásba kezdtek. Addig simogatták, csókolták, ölelték egymást, míg pihegve és verejtéktől vizesen feküdtek egymás karjaiban. Nick engedélykérően nézett a lány szemébe, hogy megtegye azt a lépést, ami örökre összefűzné és 180°fokos fordultnak tenné ki a kapcsolatukat, ám a legkisebb Lawless zaklatottan kapta el a tekintetét.
- Ne haragudj!- mondta alig érthetően a lány - Nem tudom megtenni.
- Nem akarsz engem?
- Nem, itt nem erről van a szó-ült fel Danie, majd a térdének beszélt tovább- 12 éves korom óta a Föld összes kincsét odaadtam volna, csak hogy megérints, csak hogy átölelj, vagy egyszerűen visszaköszönj az utcán. Most, hogy úgy érzem, túltettem magam rajtad, ennél sokkal többet megkaptam és… és én félek!- szavai egyértelműen zaklatott motyogásba csaptak át.
- Te tartasz tőlem?- döbbent le a srác, s kezét, amit eddig a legkisebb Lawless vállán nyugtatott, úgy húzta el, mintha áramütés érte volna.
- Nem! Nem tőled. Attól, hogy újra fülig belédzúgok, hogy megint a padlóra kerülök- pirult el a lány - Nem láttad a felsőmet?- érdeklődött, miközben felpattant az asztalról, s lázasan összeszedte a ruháit.
- Fogalmam sincs hová dobtam. Itt az enyém-, nyújtotta az atlétáját immár felöltözve a fiú- Danie, miattam soha többé nem leszel depis- mondta Nick, miközben a mellére vonta a lányt.
- Megígéred?
- Meg- felelte a fiú, majd lassan ringatózni kezdtek, míg mindkettejük szívverése visszaállt az eredi ritmusára.
- Ez a konyha… ez valami bombasújtott övezet. Borzalmas- törte meg a némaságot a legkisebb Lawless- Segítesz rendbe tenni?
- Én csak csendes megfigyelő voltam- nevetgélt a srác, mire Danie hozzávágott egy marék lisztet.
15 perc múlva már a liftre vártak a hallban, ahol rajtuk kívül a szundikáló recepciós volt. Nick agytekervényei akarata ellenére kezdtek el lázasan forogni: Ebben az estben mit jelent a szövetség?
Engedje, hogy az a láthatatlan kötelék-, amit mi szerelemnek is nevezhetnénk- teljesen befonja? Vagy ne is érdekelje őt a gyomrában repdeső pillangók?
