Hát, újra folytatom, bár a srácokat már nem szeretem, nem is utálom őket, viszont titeket nagyon szeretlek, ezért a sztori folytatódik. Itt... ahonnan az egész indult...Zurück zu nullpunkt xD
-Danie, Danie, ébredj fel!- hallotta a lány valahonnan messziről a hangot, ami kiszakította Nick karjaiból- Danie ébredj már fel.
-Fent vagyok!- mondta Danie álmatagon, majd köhögni kezdett, s nem bírta abbahagyni.
-Danie, minden oké? -Kérdezte aggódva a fiú, de választ nem kapott. Felugrott az ágyról, s feltépte az ajtót. Szerencséjére Jack és Ryan éppen a nappaliban kártyáztak, így rögtön segítséget tudott kérni a lány bátyjától.
-Valami baja van a húgodnak! Szárazon köhög és nem bírja abbahagyni és… Mi a baja?
-Nyugi Nick. Rohama van-, mondta a srác halál nyugodtan, majd mikor tudatosult a mondata, ordítani kezdett- Nicky, hozd az inhalátorát.
-De nem fért be- válaszolt a lány miközben az ajtókeretnek támaszkodott- A Hannah-parókát raktam be helyette, mert azt hittem elmúlt ez a nyavalyája.
A legidősebb Lawless úgy ordított, mint akit máglyán égetnek. Mindenkit ellökve az útjából, kirohant a szobából, s minden egyes ajtón bekopogott, hogy inhalátort kérjen. Sikertelenül. Már az eggyel lejjebbi emeleten járt, mire végre kapott, s tudta, hogy kishúgának, minden egyes perc fontos most. Hármasával szedte a lépcsőfokokat, így nyerve időt. Felérve berontott testvéréhez, s segített rajta. A lány légzése idővel visszaállt eredeti állapotára.
-Jól vagy pöttöm?- kérdezte Joe, miközben mit sem sejtve magához ölelte Nickyt, aki viszonozta a fiú mozdulatát.
-Aha- válaszolta kissé rekedtesen Danie, majd a mellette álló ijedt arcú Nickre tévedt a tekintete. Hirtelen villanásnyi képek jutottak eszébe az álmából, s ez is elég volt ahhoz, hogy arcát céklavörössé varázsolja a szégyen.
A színváltozás senki figyelmét nem kerülte el, s az idősebb Kevin gyanakodva végigmérte a lányt.
-Minden oké?- kérdezte a férfi szemöldökfelhúzva.
-Persze- hazudta Danie, majd felpattant az ágyról, s a kérdő tekintetekre fittyet hányva kisietett a folyosóra. Halk léptek hallatszottak, s a lábak dobogásába izgatott hangú fecsegés társult. A legkisebb Lawless nem figyelte az útvonalat, leszegett fejjel szelte a folyosót. Egyetlen vágya volt: visszamenni a szobába, összepakolni és hazamenni, vagy ha oda nem is, de a nagymamájához Dallasba. Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy vészes közelségbe került a hang gazdájához, így fellökte.
-Jaj, sajnálom. Bocsánat- szabadkozott Danie, miközben talpra segítette áldozatát.
-Nem baj- mosolygott az illető- meg tudnád mondani, hogy merre van a 252. lakosztály?
-Természetesen; itt végigmész egyenesen, aztán balra, majd fel a lépcsőn, jobbra, aztán balra és ott is vagy. De ha gondolod el is kísérhetlek- ajánlotta fel Danie, mikor látta az eltévedt kétségbeesett arcát.
-Az jó lenne- derült fel, s mikor már egy perce rótták a kies szállodát, újból megszólalt- Amúgy Maya vagyok. Maya Kibbel.
Danie ereiben meghűlt a vér, s úgy érezte az egész világ ellene szövetkezett, ennek ellenére próbált teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott arcot vágni.
-Amúgy neked mi a neved?
-Danie- ordított ki Kevin az ajtón, majd mikor meglátta a mellette lépdelő Mayát, a karjaiba zárta a lányt.
-Nick, gyere ki!- szólította öccsét a srác, aki mihelyst meglátta legjobb barátját tapsikolni kezdett s bordaropogtatóan magához ölelte Mayát.
-Nick, ő az a szemétláda, akiről meséltél, tegnap- kérdezte suttogva a lány, miközben szeme sarkával a távolodó Danie-re mutatott.
-Aha- mondta hidegen a fiú.
Negyed óra múlva miután- Danie szerint- mindenki kiörülte magát, a társaság reggelizni készült. A legkisebb Lawless egyedül maradt, s a telefonjáért nyúlt, s tárcsázni kezdte legjobb barátját. Ujjaival az asztalon dobolt, mígnem a fiú felvette.
-Szia! Na, mi van? Eszedbe jutottam 3 nap után?- kérdezte epésen a fiú.
-Ben, kérlek, hallgass meg!
-Értem én; Lolka, Bolka és Mitugrász Bolha fontosabb, mint a legjobb barátod.
-Nem! Fogd be, az első géppel hazamegyek, nem maradok itt tovább. Első dolgom lesz, hogy átmegyek hozzád.
-Felesleges!- vetette oda a srác.
-Ben ne csináld már! Ezért nem szaka- kezdte el a lány, ám a fiú félbeszakította.
- Pihentesd a csőröd és nyisd ki az ajtót!
Danie félénken elindult a nyílászáró felé, léptei halk visszhangot vertek a szobában. Félve résnyire nyitotta az ajtót, s mikor meglátta ki áll mögötte, szélesre tárta s Ben nyakába ugrott.
-Szia, szia, szia, szia, szia!- mondta a lány, s szavainak rengeteg puszival adott nyomatékot.
Nos, itt nagyon-nagyon-nagyon brutálisan sok átvezető rész következne, ami arra lenne jó, hogy jobban megismerjétek az általam kreált szereplőket. De mivel eszméletlenül uncsi lenne, dióhéjban leírom, hogy ki milyen, s mi történt.
Történet:
α Joe és Nicky egyre jobban összemelegednek, mert a srác mit sem tud George-ról
α Danie és Nick tökélyre fejlesztik a „Hogyan menjünk egymás idegeire” c. játékot
α George-ot állandóan kísérgeti a családja, hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy állandóan Nicky körül legyeskedik
α Vagy amikor nem, akkor, pedig egy Adel nevű lánnyal csalja
Nooos?
lola0303@freemail.hu
