-Na, ki a profi? Na, ki a profi?- kérdezte Joe, már vagy századszor, mikor beléptek a hotel halljába.
-Hát nem te, hát nem te- válaszolt unottan Greg.
-De hiba nélkül lenyomni a próbát, ez azért már tehetség- fitogtatta a tehetségét tovább a srác.
-De álmos vagyok-, mondta Kevin, s állítását egy hosszú ásítással toldotta meg.
-De mitől? Egy olyan próbától, ahol egy profi énekes profi és egyszer sem hibázik.
-Tőled Joe. Tudod milyen fárasztó vagy?- offolta a bátyját Frankie.
-Csak egy csaj miatt...- pufogott Nick.
-Na, te csak ne szólj semmit. Egész próbán Danie így liba, Danie úgy szemét meg bla bla bla- osztotta az észt Ryan.
-Inkább hat profi Joe, mint egy Nick.- nyilatkozott Jack a profi jelzőt megnyomva.
-Nyasgem- válaszolt a srác tömören, mire az anyja fejbe vágta a retiküljével.
- Nicholas, vigyázz a szádra. Mi van veletek? Tegnap Frankie, ma te... hagyjátok abba ezt a pórias stílust.
-De... de... de- dadogta a srác.
-Ne deddegj! Nem vagy te Jumanji-oltotta srácot John.
-Miért engem basztat mindenki! A kurva életbe!- kiabálta a srác, majd kivált a tömegből és elcsörtetett.
-Ő miért beszélhet csúnyán? Én miért nem?- kérdezte kórusban a maradék Jonas-testvér.
-Nyugodjatok meg gyerekek. Az öcsétek illetve a bátyád kicsit sokat engedett meg ma magának.
A lakosztályban kivágódott az ajtó, de olyan erővel, hogy veszélyes volt, hogy kiszakad a helyéről.
-Szia Nick.- köszönt Nicky, s még Danie is csinált valami kurta biccentésfélét.
-Csá!- dobta oda a srác.
-Mi a baj?- érdeklődött tapintatosan a középső Lawless testvér.
-Semmi! Elegem van, mindenki engem cseszeget. Tele van a faszom-, nyilatkozta a srác, majd bevágta maga mögött az ajtót.
-Puha és finom megfogalmazás- bólogatott Danie.
-Az- válaszolt.
-Hol van mackóka?- rontott be egy másodperccel később sipákolva Selena.
-Mackóka? A barlangjában sírdogál, hogy őt senki sem szereti és a világ csak bántja őt. Pengét is vitt magával, nagyjából most vagdoshatja magát-, tájékoztatta félre a kisebb testvér Selenát.
-Te jó ég! Nikcy!- ordibált a lány, majd villámgyorsan szobát váltott.
-Ez sem állt ott, ahol az észt osztogatták!- mondta Nicky, majd oldalán húgával, elindult megkeresni a bátyját.
-De Joe, semmi fogdosás, csók, nyali-fali, mert különben kiheréllek-, világosította fel a középső testvért a dobos, akinek az utolsó tagmondatnál fent akadt a szeme, s félő volt, hogy elájul.
-Oké. Puszit adni ér?- kérdezte félénken.
-Nem!
-De!- szállt bele a vitába Nicky is.
-Na it vagy, te jómadár! Féltelek, na! Mi van, ha felcsinál?
-Vávávávárj, megzakkantál? Tisztaság gyűrűm van!- védekezett az énekes.
-Nekem is!- mutatta fel a kezét a lány- Sőt a húgunknak is, van! Elméletileg neked is volt!
-Ja, elméletileg és csak volt! Amúgy is egy Lawless-t nem akadályoz meg a szexben a tisztasággyűrű.
-Tényleg nem?- érdeklődött Danie.
-Úgy nézek én, ki.
-Nem, de gyertek enni. Vannak itt olyanok, akik nem érnek rá- szólt bele a beszélgetésbe Mrs. Jonas, majd legkisebb fiát kézen fogva a lift felé indult.
-Ez de ciki- nyögte ki Jack, miközben egy céklát megszégyenítő vörös színbe váltott az arca.
-Anyu hallott már ennél gázabbat is, minthogy a szexuális életedet ecseteled a folyosón-, mondta komolyan a társasághoz csatlakozott Kevin, majd a végén hatalmas kacajra fakadt- Tévedtem, ennél nincs cikibb.
-Oh, hogy... találkoznál a használt alsógatyámmal- kívánta Jack, miközben megérkeztek a lifthez.
-Hiányzik még valaki?- érdeklődött Mr. Jonas.
- Selena és Nick. De ez rossz megfogalmazás, hogy hiányoznak, mert nekem nem hiányoznak, csak nincsenek itt- csacsogott Nicky.
-Danie, szólnál neki?- kérte Mrs. Jonas a legkívül álló lányt.
-Persze- húzta a száját a legkisebb Lawless, majd kilépett a liftből, ami abban a minutumban megindult.
Léptei halkan kopogtak a kőpadlón, miközben végigsuhant a folyosón, és óvatosan benyitott a diófa ajtón, s kopogni kezdett Nick szobájának ajtaján.
-Nick, megyünk ebédelni. Jössz, vagy maradsz? Esetleg, hozzak fel neked valamit?
A srác nem válaszolt, hanem szélesre nyitotta a kifelé nyíló ajtót, aminek következtében, Danie egy hatalmasat esett.
-Oh, bocsi. Nem volt szándékos. Jól vagy?- kérdezte a srác, miközben felsegítette a lányt.
-Még hogy nem akarod lenyúlni, Nicket! Most is fogod a kezét- grasszált ki Selena a szobából, majd sápítozásával megütötte a magas C-t.
-Mert rányitottam az ajtót, ennyi az egész. Én téged szeretlek Selena- mondta Nick üresen, csupán úgy, mintha egy üres frázis lenne.
-Ó, te jó ég, te szent haramia!- sikított bele Nick fülébe a lány- Hannah Montana-s póló van rajta, és a hajuk is hasonló. Mackó tarts meg, mert mindjárt elájulok-, sivította a Disney-csillag, majd egy színpadi ájulással szerelme karjaiba omlott.
-Ha egyszer szereti. A haja meg totál más, derékig ér, nagyon göndör és gesztenyebarna... és... és... és.
-Göndör a tiéd. Enyém hullámos- javította ki a srácot Danie morcosan-, Nem közösködöm.
-Oké, oké. Selena állj már lábra , tudod, mennyire morog már a belem?
-Jól van, jól van, menjünk már. Itt dekkolunk már vagy öt perce. A szüleid nagyon aggódhatnak. Azt hiszik kinyírtuk egymást.
- Ti mit esztek? Én azt hiszem valami könnyed salátát-, vetette fel a témát Selena, miközben lefelé tartottak a lépcsőn.
-Nem t’om. Amit anya kitalált nekem, tudod, ami belefér...
-A diétádba. A legjobb barátom is cukorbeteg. 8 évesen derítettek erre fényt.- fejezte be a lány a fiú mondatát, majd hozzátette személyes tapasztalatát.
-8 évesen?- ámuldozott Nick.
-Aha. A 13 éved azért már azt hiszem kicsit reálisabb.
- Hát végre itt vagytok- örült meg Mrs. Jonas- Azt hittem vérfürdőt, rendeztetek nekem az ötödiken.
- Mi soha!- vigyorgott Danie, ezen az elképesztő hazugságon.
-Joe és Nicky „nagyon éhesek voltak”, így ők már rendeltek maguknak és nem vártak meg titeket.
-Ha ők éhesek, akkor én meg latin társastánc tanár vagyok. Kevin, ma ehetek veled?
-Hát, ja, persze. Legalább téged nem kell győzködni, hogy ne bámulj, hanem egyél.
-Lola- ordította Frankie, majd a lány nyakába ugrott.
-Szia nagylegény. Mi a helyzet? Hiányoztam?
-Aha és képzeld el, Anya megengedte, hogy ma veled meg a nővéreddel egyek. Ugye, te is örülsz ennek?
-De a nővérem ma Joe-val ebédel, én meg a bátyáddal.
-Kevin! Ne turkálj majd bele a tányéromba, jó? Rosit fogok enni dínókkal. Tényleg Lola, a dínóhusi, igazi dínóból készül?
-Nem, csak az alakja emlékeztet dínóra.
Mikor az ebédlőbe léptek Joe és Nicky úgy pattantak fel, mintha egy tucat gombostűbe léptek volna.
-Jó étvágyat!- kiáltották, majd szempillantás alatt kámforrá váltak.
-Akkor 15 perc múlva a hotel halljában! Hívok taxit, és akkor azzal megyünk. Oké?- darálta le egy szuszra Joe, így Nicky-nek nagyon kellett radarozni, hogy szófoszlányokat is megértsen.
-Aha- vágta rá a lány, majd becsukta maga mögött a szobája ajtaját-, Hú, izgulok, izgulok, izgulok-, nyikorogta magas hangon a lány, miközben ide-oda pattogott a szobában, majd öltözni kezdett.
Nicky sietve húzta fel a lábára tornacipőjét, majd be is vágta maga mögött az ajtót és elsietett a lift felé, ahová éppen most szálltak be az emberek. A felvonó éppen a lány arca előtt csukódott be és indult lefelé.
-Banyek!- kiáltott fel a lány, majd elkezdett lefelé száguldozni a lépcsőn. Az utolsó öt lépcsőfokot átugrotta, majd lazán odasétált Joe-hoz.
-Késtem-, húzta a száját a lány.
-Az igazi hölgyek mindig késnek, ám az igazi úriemberek ezt nem teszik szóvá és illedelmesen várnak.
-Te ebbe a kategóriába tartozol?- érdeklődött Nicky.
-Majd meglátod-, mosolyogta sejtelmesen Joe, miközben a lányba karolt és kivezette a hotelből, ahol már egy sárga taxi várakozott.
-Ez a miénk! Gyere, szállj be!- invitálta Joe a lányt, miközben kinyitotta neki az autó ajtaját.
-De lovagias valaki- vidult a lány s bekaszálódott a kocsiba, s egy szempillantás múlva, már a fiú is mellette ült.
-A Toronto Zoo-ba legyen szíves.
-Ez olyan jó, hogy nem lefoglalt kocsival megyünk. Csak úgy, mint két normális ember.
-Én most Joseph Adam Jonas vagyok, nem, pedig Joe Jonas a JoBros-ból- mondta felháborodottan a srác.
-Én nem is úgy gondoltam. Én ma veled akartam találkozni, nem, pedig azzal a Joe nevű poszterfiúval, aki csak a képzeletemben él.
-Azt kértem, hogy menjen az állatkerthez, nem azt, hogy itt hallgatózzon!- ripakodott rá a sasoló sofőrre Joe, majd gyorsan hangsúlyt váltott, s Nicky-hez fordult- Akkor oké. Nem szeretném, hogy csak azért tarts szimpatikusnak, és azért lógj velem, mert híres és gazdag vagyok.
-Nem erről szó sincs. Komolyan, becsszóra- tette hozzá a lány, mikor látta Joe hitetlenkedő arcát.
-Akkor jó- húzódott vigyorra a srác szája, majd megölelte a lányt.
-De jó illatod van.... mit használsz?- szaglászta körbe Nicky Joe-t.
-Old Spies.
-A te illatod is eléggé bódító maradjunk meg abban-bókolt a srác.
-Megérkeztünk- morogta a taxis- 5 $.
-A felét fizetem- szólt Nicky, s a táskájához nyúlt, hogy kivegye a pénztárcáját, de Joe elkapta a kezét.
-Eszedbe ne jusson. Én állom és kész- mondta, majd kifizette a fuvart, s kipattant a kocsiból, hogy kinyissa utastársnője előtt a kocsit.
-Köszönöm. Micsoda lovagiasság- mosolygott a lány, majd mielőtt még becsukhatta volna az ajtót, a taxis villámgyorsan elhajtott.
-Hát ez sem volt százas-nevetgélt Joe, majd megvette a belépőket- Hová menjünk először?
-Az elefántokhoz. Légyszi-légyszi- nézett ázott kiskutya szemekkel Nicky.
-Oké- mosolygott a srác, majd belekarolt a lányba s egy baseball sapit húzott a fejbe.
-Várj-, engedte el a lány Joe-t- Mi lesz, ha a sapka ellenére is felismernek? Elkezdenek kombinálni, és a címlapokon landolunk. Nem akarlak bajba keverni.
-De hát, csak az unokahúgom vagy, akit régen nem láttam, és most találkoztunk-, mondta Joe a kész haditervet.
-Ja, tényleg. Hogy is felejthettem el-nevetett a lány, majd hirtelen éles üvöltés hatolt a fülébe.
-Úristen, lányok! Az ott nem Joe Jonas?- hangzott ezerfelől ez a kérdés, majd a tömeg 1 emberként megkörnyékezte a fiút.
-Na, ezeket vakard le a rokon dumával-, vetette oda foghéjról Nicky, mikor a sikoltozó tömeg 1 méterre volt tőlük.
-Joe, adj egy autogramot légyszi, csak egy közös fotót könyi- hallatszottak innen-onnan a bekiabálások
-Ki ez a csaj?- kérdezett rá egy lány Nicky-re, aki már régen egy padon üldögélt nem messze a sikoltozó és az állatkert bejáratát eltorlaszoló tömegtől.
-Ha elengedtek végre, akkor elmondom- szólt oda ingerülten Joe, mire a rajongók kiengedték őt gyűrűjükből, így megigazíthatta teljesen összegyűrt pólóját és szinte szétszaggatott sapkáját- Judy, egy távol élő unokatestvérem, akivel ma futottam össze és szerettünk volna egy nyugodt délutánt kettesben eltölteni. Gyertek el a koncertre, ott majd szétszedhettek!- mondta kissé nyugodtabban Joe, majd Nicky-vel karöltve elsétált. Még hallották, a csalódott, s néhol dühös szitkokat, de próbálták kizárni a külvilágot, s csak egymásra koncentrálni.
-Nem idegesítők néha?
-Hát ilyen alkalmakkor egy kicsit. De tudom, hogyha ők nem lennének, akkor még mindig csak egy ismeretlen pincebanda lennénk. Rengeteget köszönhetünk nekik, és hálás vagyok a támogatásukért.
-Ezt tanulta Joe Jonas a média állandó nyomása alatt, de Joseph Adam Jonas mit gondol igazából?- érdeklődött Nicky.
-Tele van a hócipőm az állandó sikításukkal és az istenítésükkel, és azzal is, hogy előttük nem lehetek önmagam.
-Ezt sejtettem. De most ne foglalkozzunk velük. Ez a mi napunk, élvezd.
-Igazad van. Amúgy neked milyen a testvéreiddel a kapcsolatod?
-Jó. Sőt nagyon jó. Jack-kel állandóan poénkodunk, viccelődünk, a húgom, pedig olyan, mint egy barátnő, elmondhatok neki bármit, tanácsot ad, de a titkomat nem adja tovább... olyan lelki szemetesláda- fecsegett a lány, miközben haladtak, s begyűjtöttek pár kikerekedett, s értetlen szempárt.
-Remélem, nem sértődsz meg azon, ha a testvéreimmel a kapcsolatomat nem elemzem. Imádom őket és kész. És a hangod? Tök jól énekelsz, se soha nem volt bandád, vagy valami hasonló?
-Dehogynem. Általánosban sorra alapítottam a bandáimat. Volt, pl. a Mover, a Tonic, aztán a húgom bandájában voltam háromnegyed évet, majd jött a kisebb kitörés Strike-kal.
-Danie bandája?- csodálkozott
-Aha, ketten voltak benne, a szomszéd kiscsaj, Emily, és ő. A lány dobolt és énekelt, a húgom vokálozott, gitározott és zongorázott.
-Te mi voltál benne?
- A lánynak hangszálműtéte volt, így csak dobolni tudott és ekkor kerestek meg engem, hogy énekeljek. Jó volt. Minden szombaton a DevilHole-ban léptünk fel.
-Milyen zenét játszottatok?
-Danie írta a dalok többségét, akkor volt pár feldolgozás. Köztük egy tőletek is. Anyáék halála előtt egy nappal debütáltak Miley 7 things című számával. Az volt az érdekes, hogy csak Danie énekelte. Anyu beszélte rá- mondta kicsit elszontyolodva Nicky.
-Bocsi, én nem akartalak elszomorítani. Sajnálom- szabadkozott Joe, majd megölelte a lányt- Engesztelésül, meghívhatlak fagyizni?
-Nem kell. Én nem haragszom rád, te butus. A fagyit viszont elfogadom, mert dög meleg van és megsülök. Gondolom, nem akarsz sült csirkével járkálni?- nevetgélt a lány.
-Hát nem igazán. Azt mondtad, hogy volt egy kisebb kitörés a Strike-kal. Ezt, hogy értetted?
-Hát, elvittük pár helyre a demónkat és egy kiadó tehetségesnek talált minket... Fogalmazzunk úgy, hogyha nem itt lennénk, akkor a stúdióban élném az álmom.
-Oh, hát sajnálom-sajnálkozott Joe.
-Hát én nem!- vágta rá vidáman Nicky.
-Micsoda?- vágott Joe meglepődött s értetlenkedő arcot.
-Azt nem mondtam, hogy most nem az álmomat élem. Csak ez egy másik ábránd.
-Akkor jó- mosolygott a srác, majd elindultak a fagyisstand felé -Te milyet kérsz?
-Hát... ööö... szerintem-, kezdte csevegő hangon, majd hirtelenelnémult. Kezek takarták el a szemeit, s egy hang suttogott a fülébe.
-Ne ijedj meg, csak én vagyok.
Nickyt kirázta a hideg, mikor felismerte a hang gazdáját. Jóleső melegség járta át a testét, s melegség ötvözte a szívét is. Szíve hatalmasak dobbantott, s majd kiszakadt helyéről örömében. A lány gyöngéden lefejtette a kezeket, majd megpördült, s a titokzatos suttogó nyakába vetette magát.
-George, George, George. Édes Istenem, de örülök, hogy látlak! Mesélj, mi van veled?- darálta a lány, miközben puszik áradatával árasztotta el a fiút.
-Hát, jól vagyok. Éppen a táncpartneremmel, Lilyvel sétálgatunk. Te pedig?
-Én Joe-val jöttem. Tényleg, hol van Joe?- vette magát észre a lány, s keresni, kezdte partnerét, akit meg is pillantott egy jégkrém társaságában, pár méterrel arrébb, ahol Joe állt, dühtől vörös fejjel, amibe egy kis féltékenység is vegyült.
-A számod a régi?- érdeklődött George kiskutyaszemekkel, az induló lánytól.
-Igen. A tiéd is, ugye?
-Igen. Majd ma még kereslek, oké?
-Aha, de most rohannom kell. Szió.
Nicky gyorsan odarohant Joe-hoz, akinek nagyon fancsali volt a képe.
-Ki volt ez az alak?
-Régi szomszédom- füllentette a lány- nagyon jóban voltunk. De ő társastáncol, és a csoportjával országos turnéra mentek így elszakadtunk egymástól. De ő múlt, most te vagy. Na, ne vágjál már ilyen hülye képet. Mosolyogj, úgy helyesebb vagy.
-Kösz- vigyorgott hülyén a srác, majd Nicky kezébe nyomta a jégkrémet- Ez a tiéd.
-Köszi, aranyos vagy.
-Drága vagy, hogy ezt mondod, de tudom- nevetett Joe.
Nicky nagyban nyalta a fagylaltot, mikor SMS-t kapott. Egyik kezével próbálta kiturkálni a retiküljéből, a másikkal a fagyit tartani, aminek az lett a következménye, hogy leette magát.
-Egyszerűen nagyszerű- fakadt ki- Miért történik ez mindig meg?
-Ezt hogy érted?
-Minden első randin leeszem magam. Ez olyan, mint egy átok. Épp ezért van nálam másik felső.
Joe alig tudott elfojtani egy kis kacajt.
-Kell nekem egy WC. Tudod, hol van a WC?
-Nem olvasod el az üzidet?- érdeklődött Joe.
-Ja, de. Ha már egyszer úgyis leettem magam érte.
A lány pulzusa megkétszereződött, ahogy megpillantotta, hogy az üzenet feladója nem más, mint George.
„Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint régen, de én még jobban oda vagyok érted. Ezerszer csókol: George”. Ahogy a lány megpillantotta ezeket a sorokat, szemébe könny szökött, s már korántsem érdekelte, hogy Joe Jonas lépdel mellette. A szerelemnek nem lehet ellentmondani, ezt Nicky is jól tudta.
-Akkor tényleg nem tudod, hol a WC?
-Mi állt benne?- tért rá a lényegre Joe.
-Féltékeny vagy? Majd megtudod, ha megmondod, hol a WC.
-Téged esküszöm, jobban érdekel a klotyó, mint én. Amúgy meg ott volt a jégkrémestől, olyan 20 méterre.
-Ezer hála, amúgy Danie írt, hogy elment a hotelből- hazudta a középső Lawless, s reménykedett abban, hogy Joe elhiszi, amit mond.
-Gondolom, hogy ne izgulj!
-Igen, rendes csaj a húgom, csak nem látszik rajta. Csak az öcséddel valahogy nem szimpatizál. Á, meg is érkeztünk! Megvársz?
-Tehetnék, mást is?
-Nem, de köszi- mondta Nicky, s egy puszit nyomott a srác arcára, majd eltűnt az ajtó mögött. Gyorsan előrántotta a mobilját, s tárcsázni kezdte a húgát.
-Vedd már fel, vedd már fel-, morogta, a fal tövébe kuporodva, mígnem a vonal túlsó végén felhangzott testvére hangja.
-Igen, mond Nicky!
-Menj el a hotelből?
-Minek és hova?
-Majd elmondom, legyen elég annyi, hogy fülig szerelmes vagyok és nem Joe-ba. Akárhova, deszkázni, ülj be a Mekibe Frankie-vel vagy ahova, akarsz csak este 7-ig, ne legyél otthon.
-Hát oké. Még valami?
-Hát, úgy mond a többieknek, hogy önszántadból mész el. Oké?
-Rendben. Szia
-Pás- köszönt el Nicky, majd megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Nicky, alig tette el a mobilját a táskájába, az csörögni kezdett. George kereste a lányt.
-Mond kincsem- szólt bele a kagylóba a lány.
-Találkozni akarok ma veled. Este. Nyolctól 10-ig előadásunk van. Utána feltétlenül hívlak. Minden szeretetem a tiéd.
-Én is imádlak
A lány gyorsan kihalászta a váltáspólóját, majd át is vette. Kicsit megigazította a sminkjét, majd kiment. Joe már iszonyat türelmetlen volt, éppen az óráját nézte.
-14 hosszú perc. Azt hittem már itt fogok gyökeret verni.
-Bocsi, csak hosszú volt a sor, meg a sminkemet is belőttem.
- Oké, oké- mosolygott a srác.
Lassan, cseverészve sétáltak keresztbe kasul az állatkertben. Joe egyre jobban belehabarodott a mellette nevetgélő lányba, nem is sejtve, hogy Nicky szíve mást választott, s másért dobog.
