Nincs csatolmány. Jó olvasást :D
Love is always comes unexpectedly/2/ Visszaköszön a múlt
2008. július. 3 /Toronto
Hajnalodni kezdett. A felkelő nap halvány narancssárgára kezdte festeni, az addig csillagokkal tarkított sötét eget. Felrebbentek az első madarak, kialudtak az utcalámpák. Az autók még csak elvétve szelték az utca porát.
Danie a nyitott ablak hosszan benyúló párkányából nézte, hogyan éled a város. Negyed órája gubbasztott helyén, térdeit felhúzva s átkulcsolva. Testvérei még az igazak álmát aludták, de őt kivetette az ágy, pedig még csak hajnali 5 óra volt. Kintről motoszkálás hallatszott, ezért a lány leslisszolt a párkányról, s az ágya felé iramodott, ám mielőtt elérte volna fekvőhelyét, Frankie lépett be szomorú arccal és reszketve.
Mi történt kincsem?- kérdezte aggódva a legkisebb Lawless.
-Rosszat álmodtam-, suttogta a kisfiú, miközben elpityeredett- Nicket pedig nem mertem felébreszteni, mert féltem, hogy megharagszik.
-Na gyere. Iszunk egy kakaót, aztán visszafekszünk aludni jó? – kérdezte a lány, miközben kifelé terelte a szobából a kisfiút.
-Oké, de honnan szerzünk ilyenkor kakaót?
- A földszinten van egy automata, majd onnan!- jelentette ki határozott Danie, majd lábujjhegyen elosontak a lift felé.
Viszonylag gyorsan megjárták, negyed óra múlva már a nappaliban ültek az asztalnál, s lábukat lógatták, miközben nagyokat kortyoltak az édes nedűből.
-Elmondod nekem, hogy mit álmodtál?- kérdezte a lány.
-Igen, azt álmodtam, hogy eljött egy hatalmas dínó, eltaposta a várost és elrabolta a szüleimet, és nekem kellett volna őket megmentenem, de nem tudtam-, kezdte szomorúan a kissrác, majd a végére elsírta magát.
-Gyere ide!- szólt Danie széttárt karokkal, majd az ölébe ültette a kisfiút, és vigasztalni kezdte- Ez csak egy álom volt. Soha nem fog megtörténni. A szüleid még nagyon hosszú időn keresztül veled lesznek. Végignézik, ahogy felnősz és megöregedsz.
-Biztosan így lesz? Megígéred?
-Ha kéred, akkor meg.
-Akkor elhiszem-, nyilatkozta Frankie, s miután megtörölte szemeit, egy nagyot ásított- Megyünk vissza aludni?
-Mehetünk- tette le Frankie-t az öléből, s állt fel a lány, de a kisfiú hirtelen megfogta a kezét.
-Nem azt mondtad, hogy aludni megyünk? Vagyis, hogy együtt!
-De én nem akarom Nicket megzavarni. Hagy aludjon nyugodtan- próbált Danie kimászni szorult helyzetéből, egy átlátszó hazugsággal.
-Nem fogod, az én ágyamban alszol úgyis- zárta rövidre a vitát Frankie, majd a lányt maga után húzva, bevezette őt a közös szobába. A helyiség közepén a két összetolt ágy, franciaágyként foglalt helyet, melyen Nick szétvetett tagokkal, halkan horkolva aludt.
-Frankie, nem azt mondtad, hogy a te ágyadban?
-Az én ágyamban, mert nem fogsz átlógni Nickhez. Gondolom. Na, gyere.
-Hát oké- mondta Danie megadóan majd bebújt az ágyba Frankie mellé, átölelte, majd pár percen belül már mindketten húzták a lóbőrt.
-Hát oké- mondta Danie megadóan majd bebújt az ágyba Frankie mellé, átölelte, majd pár percen belül már mindketten húzták a lóbőrt.
-Kevin, ne vakuzz!- szidta Joe suttogva testvérét – Süt a nap, minek neked még a vaku is! Fényképez, aztán engedj oda ezt nekem is meg kell örökítenem.
-Jaj, te nagy ész! Nem tudom kikapcsolni!- sutyorogta Kevin, miközben fényképezőjével szenvedett, aminek az lett a vége, hogy a gép, csörömpölve a padlón kötött.
-Ha felébrednek, Kevin, esküszöm szexuális erőszakot követek el rajtad!- fenyegetőzött Nicky, miközben ő is a fényképezőjét markolászta.
-Meg sem mozdultak, így a ferde hajlamaidat ne rajtam töltsd ki. Ellenben ajánlom az öcsémet!- mondta a srác, majd gyorsan beslisszolt Joe mögé, majd megfogta Joe vállát és előretolta.
-Gyerekek, fényképezni luxus lenne. Soha vissza nem térő alkalom, na, gyerünk már!- vetett véget az értelmetlen civódásnak Jack- Mindjárt jön Denise, aztán vége a bulinak.
-Nehezen jön mindjárt angyalom! Frankie lefoglalta... azt hiszem éppen a dínók nemtom mijéről, beszélgetnek.
-Csípem az öcséteket!- szaladt széles vigyorra Nicky szája.
-Hát, ekkora szituról még jó, hogy értesít-, suttogta Jack, miközben zsinórban 5 képet készített.
-Gyerekek, nem volt szép, hogy az öcséteket a nyakamra külditek, hogy ti itt fényképezhessetek. Azonnal gyertek ki a szobából és hagyjátok őket aludni- korholta a Jonas testvéreket az anyjuk.
-5 perc és megyünk anya. Rendben?- kérlelte Denise-t Kevin.
-Jó, de szavadon foglak- mondta a nő, majd legkisebb fiát kézen fogva elhagyta a szobát.
- Na, akkor mostmár örökítsük meg ezt a soha vissza nem térő alkalmat-, mondta Joe, majd kattogtatni kezdte a masinát.
Danie lassan ébredezni kezdett. A félig leengedett redőny résein besütő nap bepöttyözte a szemközti falat. Mikor a lány kezdett teljesen magához térni észrevette, hogy egy kar nyúl át a derekánál, s kezét összekulcsolta az övével, s szorosan magához öleli. Danie szája akaratlanul is mosolyra húzódott.
-Milyen aranyos ez a Frankie- suhant át a lány agyán ez a gondolat, s vidáman hajtotta vissza fejét a párnájára.
A másik fiatal is felkelni látszott. Még jobban magához szorította alvótársát, majd álmatag hangon, szemét ki sem nyitva köszöntötte s puszit nyomott az arcára.
-Jó reggelt Frankie!
-Neked is Frankie!
-Mi? Én nem vagyok Frankie!- mondta tágra nyílt szemekkel Nick, majd hirtelen ledermedt. Danie gyorsan tett egy 180 fokos fordulatot az ágyban, így szemtől szembe került a kisebbik Jonas-szal, s a nagy lendületnek köszönhetően ajkai Nick szájára tapadtak. A srác halálra vált arccal kezdett hátrálni, aminek az lett a vége, hogy a padlón kötött ki, pont úgy, mint a legkisebb Lawless. Danie átlesett az ágy alatt a másik félre, ahol Nick feküdt.
-Lola?- kérdezte a fiú, miközben imádkozott a nemleges válaszért, holott tudta, hogy reménytelen.
-Nicholas?- kérdezett vissza a lány remegő hangon, majd ordítva felpattant, s az ajtóhoz rohant, de a szintén kiabáló fiú megelőzte. Együtt rángatták a nyílászárót, aminek eredményéül egyszerre jutottak ki rajta. De a nagy vehemencia következtében Nick elvesztette az egyensúlyát, s Danie-t magával rántva a padlóra zuhant.
A nappaliban nevetésorkán tört ki. Joe a földet püfölte, Kevinnek pedig csorogtak a könnyei, s a többiek feje, pedig lila volt a sok nevetéstől.
-Jó reggelt Csipkerózsika, illetve Józsika- köszöntötte a fiatalokat a kacagástól szaggatottan Joe, majd újra elnevette magát saját poénján.
-Ez velem aludt- mondta kórusban Nick és Danie, miközben a másikra mutattak és majd szétpukkadtak a dühtől.
-Nem is veled aludt, hanem velem, csak te elszedted tőlem az éjszaka közepén-, mondta Frankie, mikor felhagyott kakaóstekercse majszolásával.
-Tess?- értetlenkedett a srác.
-Rosszat álmodtam, felkeltettem Lolát, hogy aludjon velem, mert féltem. Igazából nem félek semmitől, nehogy azt higgyétek. Hozzábújtam, ő átkarolt és arra keltem fél hétkor, hogy valaki húzogatja magához Lolát. Hát nem szégyenled magad, bátyus? Elszeded mások alvótársát. Keress magadnak!- oktatta ki testvérét a legifjabb Jonas.
-De miért nem engem keltettél fel?
-Mint a múltkor, akkor is az volt a válasz, hogy „Hagyjál már, alszom. Nem látod?”
-Nicholas, te így beszéltél a testvéreddel? Hát, szégyelld el magad! -feddte meg fiát Denise- Amúgy Nicky-nek, Kevinnek, Jack-nek és Joe-nak...
-Miért én vagyok az utolsó? Én voltam ötletgazda!- vágott anyja szavába Joe.
-Joseph- szólt oda fiának az idősebb Kevin.
- Bocsánat, oké, tudom, illetlen voltam. Folytasd anya, légy oly szíves- húzta a száját a srác, miközben monoton hangon dünnyögött az orra alatt.
-Szóval egy meglepetése van a számotokra. Becsüljétek meg, ugyanis, reggelről szereztek egy nyomtatót, csak nektek!- fűzte tovább a szót Mrs. Jonas, majd mikor látta fia s Danie csodálkozást hozzátette-, Mutassátok meg nekik srácok!
Joe és Nicky felálltak közös székükről, majd egy-egy borítékot adtak testvéreiknek, akik földbe gyökerezett lábbal álltak az asztal előtt.
-Nyissátok már ki!- mondta vidoran Nicky, miközben beleült Joe ölébe.
Bontogatni kezdték a borítékokat, s tátva maradt a szájuk mikor megpillantották a tartalmát.
-Ez- hápogott Nick.
-Ez velős volt öcsém- mondta gúnyosan Kevin.
A borítékban fényképek voltak. Azok a fotók, amiket reggel készítettek Nickről és Danie-ről.
-Te benyúltál a pólóm alá?- kérdezte a lány felháborodottan, miközben helyet foglalt Frankie mellett.
-Nem tudtam róla, hogy mit csinálok.
-Hehe, jó duma- szólt bele Frankie, mire a társaság hangos hahotába kezdett.
-Adj egy ötöst Frankie. Ez jó beszólás volt- mondta Nicky, majd lepacsizott a sráccal.
Nick gyors egymásutánban váltogatta a képeket, hátha Danie is tett valami kompromittálót a reggel folyamán, de semmit sem talált.
-A karomon feküdtél-, nyögte ki a harmatos intrikát Nick, nehogy alul maradjon a küzdelemben.
-Akkor már értem miért fáj a nyakam. Csak egy jó tanács, Nicholas; ne menj el párnának a közeljövőben.
-Hogy fognád be- morgott Nick, majd elcsörtetett átöltözni.
-Hogy fognád be- morgott Nick, majd elcsörtetett átöltözni.
-Komolyan fáj a nyakad?- érdeklődött Frankie- Mert akkor megmasszírozom neked! Profi vagyok, de tényleg!
-Nagyon édes vagy!- duruzsolta a lány, miközben az ölébe ültette a kisfiút és egy puszit nyomott az arcára- de, nem fáj a nyakam. Csak a testvéredet, aki egyébként puha, szerettem volna idegesíteni.
-Ami a jelek szerint sikerült is- szólalt meg Mrs. Jonas- Lola, neked is hoztunk reggelit. Nem tudom szereted-e a diós patkót, de csak ez maradt, mert a testvéred 5 kakaóstekercset pusztított el.
-Igen, imádom, köszönöm szépen! Yo, patkó!- kiáltott fel a lány, majd egy hatalmasat harapott a péksüteménybe.
-Na és mi a program mára gyerekek?- érdeklődött az idősebb Kevin, miközben egy határidőnaplót vett elő.
-Hát én úgy szeretném, ha délelőtt, mondjuk olyan kettőig, próbálnánk, utána, pedig szabadfoglalkozás, mondjuk olya hétig. Utána meg próbálhatunk, még- mondta Joe, majd rámosolygott Nickyre.
- Pont a legaktívabb időszakotokban nem próbáltok? Már bocsánat kisfiam, de ez hülyeség!
-Apa a turné, hivatalosan holnap kezdődik, és szeptemberig tart. Elég lesz az nekünk! Légyszi-légyszi.
-De Joe, nagyon fontos, hogy próbáljatok, tegnap is siralmas volt.
-De Joe, nagyon fontos, hogy próbáljatok, tegnap is siralmas volt.
-Ha megígérem, hogy jó kisfiú leszek?- vetette be utolsó fegyverét a srác.
-Akkor a próbán leszel az! Ha továbbra is a legjobbak akartok maradni, akkor azért tenni is kell valamit!
-Apa, engedd már el, ma állatkertbe mennének Nicky-vel- vágott bele a vitába Kevin. Mondata meglepődést varázsolt az arcokra- Vagy ezt nem kellett volna mondanom?- vigyorgott zavartan a srác.
-Apa, engedd már el, ma állatkertbe mennének Nicky-vel- vágott bele a vitába Kevin. Mondata meglepődést varázsolt az arcokra- Vagy ezt nem kellett volna mondanom?- vigyorgott zavartan a srác.
-Na, apa, légyszi! Ha elengedsz este kétszer, imádkozom!- vetett be mindent az énekes az ügy érdekében.
-Mr. Jonas legyen szíves!- vette elő boci-szemeit Nicky, hátha ezzel elősegíti a kedvező döntést.
-Apa, engedd el őket, az én kedvemért. Akkor nem kérem azt a hatalmas dínót a szülinapomra, csak karácsonyra. Tudod, azt, amit tegnapelőtt láttam a kirakatban, azt a pirosat.
-Jó, menjetek, egy feltétellel...
