Ez a rész még nem volt fent az előző oldalon, de ezen sem. Csak itt és csak most csak Neked! Azért a véleményt se felejtsd fel:
-Lola, menj be. Öltözz fel, addig mi Frankie-vel itt maradunk, szólt Nick, majd megérintette a lány karját.
-Rendben- mondta szipogva Danie majd lassan lefejtette karjait Jack nyakáról, majd bekullogott a szobába, s újra sírva fakadt. Lecsúszott az ajtó mentén a földre. Ordítani szeretett volna, megosztani a világgal a dühöt és a kilátástalanságot, mely fogva tartotta. Könnycseppek csíkozták az arcát, s némely, hosszú utázas után a parkettán koppanva végezte.
-Danie, kész vagy?- kopogtatott Nick az ajtón.
-Mindjárt- válaszolt fásultan a lány, majd felállt a helyéről és néma öltözködésbe kezdett.
Mindez alatt Joe és Nicky a parkban nézték a szaladó világ egyik nyugodt szegmensét, hol a gyerkőcök homokvárat építettek, a kutyák a botok után futkostak, s az emberek békében kapcsolódtak ki egymás mellett. Vagyis csak Joe nézte, Nicky ugyanis a Stewart családot pásztázta, s majd felforrt mérgében, de a Jonas fiú ebből mit sem vett észre.
- Amúgy én nem is akartam énekes lenni, engem a színészet és komédia vonzott, de szeretem amit most csinálok- mondta Joe, nem is sejtve, hogy szavai süket fülekre találnak.
-Ühüm- bólogatott a lány, bár segédfogalma sem volt, hogy mire.
-Végül is örülök, hogy nemcsak Nick, hanem mi is befutottunk, hiszen ez egy cool dolog, hogy az öcsénk velünk éli az álmát- fűzte tovább a szót a srác.
Ám ekkor Nicky úgy érezte, mintha a szíve ezernyi darabra tört volna; George megcsókolta Adelt: hát igaza volt a húgának és annak az idióta barátjának; nem ő az egyetlen lány a fiú életében.
-Mekkora egy szemétláda vagy!- fakadt ki a középső Lawless
-Mert?- értetlenkedett Joe, ami remek bosszúállási eszköznek tűnt a lány szemében.
-Jaj, veled semmi!- bújt a sráchoz Nicky, miközben magán érezte George tekintetét, s hogy még jobban rátegyen a lapátra, egy apró puszit nyomott Joe szájára- Csak volt egy gazdi, és rálépett a kutya lábára, csak azért mert a kedvence nem szaladt a labdáért. Utálom az állatkínzást- hazudta a lány- Menjünk sétálni!
A 2 fiatal George felé sétálgatott, s közben rengeteget nevetgéltek, s Nicky szándékosan hozzá-hozzáért Joe-hoz ezzel is ingerelve szerelmét, akinek a szemei nagyobb villámokat szórtak, mint nyári zápor idején.
-Tényleg, ki az a lány? Még nem láttam őt- érdeklődött Joe Adelre mutatva.
-Ő… nos az a lány, George barátnője- mondta Nicky, miközben számtalan jelzővel illette a lányt gondolatban.
- Amúgy nem hiányzik az éneklés, a rendszeres fellépések?- érdeklődött Joe, mikor látta, hogy Nickynek kicsit feszítő témát érintett.
- Nem, elég zsúfolt és bonyolult most az életem e nélkül is. Amúgy van egy nagyon személyes kérdésem.
-Mi?- vágott ijed arcot a srác.
A középső Lawless megfogta a fiú kezét, közelebb húzódott hozzá, s a fülébe suttogott.
-Mit kapok tőled a szülinapomra?
-Jesszus, azt hittem valami tényleg fontosat akarsz kérdezni!- mosolyodott el Joe. Amúgy titok.
-Kár, pedig én csak és kizárólag neked fogok örülni- mondta a lány, mikor elhaladtak George mellett, s Nicky nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy köszönésképp ne mutassa fel középső ujját a fiúnak.
Joe csak egy sunyi kis mosolyt küldött a lánynak.
-Kipurcanok, olyan meleg van- nyavalygott Joe- Menjünk haza. Tökéletesítenem kell az ajándékomat.
- Holnap utánig fogsz fürdeni?- vágott meghökkent arcot Nicky.
-Megeshet- nevetgélt a srác-, sőt a hajamat is addig vasalgatom, míg szét nem ég.
-Ha azt megteszed, agyhelyen ütlek- nevetgélt Nicky, majd egy puszit nyomott a srác arcára- Te vagy a fogó- azzal futni kezdett.
A fiú hamar utolérte, így a hátára vette, s úgy szambázott be vele a hotelbe.
-Joe tegyél le, mindenki minket néz!- mondta Nicky.
-Minek? Én Joe Jonas vagyok és most salsázni fogunk- tette hozzá a fiú, teljesen hihetően.
-De én nem tudok salsázni- döbbent le Nicky.
-Én sem- vallotta be, majd kétrét görnyedt és nevetgélni kezdett.
-Gyere már fel, te buta- húzta a lány maga után a srácot.
-De ott tiszta nyomi a hangulat. Bulizni akarok, hiszen nincs Selena, nincs,nincs Selena- énekelte Joe, miközben betáncolt a liftebe, s mikor megérkeztek a lakosztályba Joe jóslata valóságként súlytott le rájuk, hisz odabent némaság és bú fogadta őket.
A nap megkezte halálát a horizonton, mikor Mr. Jonas kopogtatott a legkisebb Lawless szobájának ajtaján.
-Danie, gyere vacsizni!- szólt be a férfi a lányhoz, aki mereven a mennyezetet bámulta, miközben úgy feküdt az ágyon, mint egy rongybaba.
-Nem vagyok éhes, köszönöm- felelte a lány közönyösen.
-Gyere, mesélek neked valamit!- mondta az idősebb Kevin, miközben leült a fotelbe, pont szembe Danie-vel, aki felült- Tudom, hogy nagyon magad alatt vagy, mert elvesztetted az utolsó kapaszkodódat, de nem szabad idebent gubbasztanod. Nicket is hatalmas trauma érte ma, de mégsem zuhant teljesen magába. Rosszkedvű persze. Tényleg, megkérhetlek valamire?
-Igen- felelte alig hallhatóan a lány
-Tedd félre azt, hogy utálod Nicket, tudom, hogy nem éppen a szíved csücske, de most kivételesen ne utálkozzatok. Hogy is szoktátok ti mondani; ja igen: Lelkizzetek. Csoportterápia.
A kérés hatására Danie szemei kikerekedtek, s holtra vált arcot vágott.
-Megteszed nekem?- kérlelt a Jonasok apja.
- Hát jó- egyezett bele fancsali képet vágva a lány.
- Köszönöm. Nagyon köszönöm- mondta a férfi, magához ölelve Danie-t, s egy puszit nyomott a lány feje búbjára – Nyugodj meg. Isten veled van, s hamarosan minden jobbra fordul.
-Remélem-, motyogta a lány, miközben a tisztasággyűrűjét forgatta.
-Na, gyere. Mindenki kint van. Eszünk, fürdünk, s holnap egy szebb napra ébredünk.
Danie az idősebb Kevin kíséretében elhagyta a szobát, s a férfi lakosztálya felé vették az irányt, ahonnan hangos zsibongás hallatszott.
-Hmm, ínycsiklandozó illatok- nyitott be Mr. Jonas a szobába, majd egy puszit nyomott felesége arcára, s leült a nő mellé. Danie két testvére közé huppant le.
Mindenki beszélgetett trécselt, egyszóval vidám nyüzsgés töltötte be a szobát. A legkisebb Lawless maga alatt volt, az ételben is csak turkált.
-Mi van csajszi? Miért nem tömöd magad?- érdeklődött teli szájjal Ryan, de mivel választ nem kapott; folytatta- Ne emészd magad az miatta a koszos kis fényképalbum miatt. Az égvilágon semmire sem volt jó. Hurcoltad volna magaddal állomásról állomásra azt az abnormális elmebetegséget. Hülyeség az egész, felejtsd már el!
Danie lecsapta az evőeszközeit, végig sem hallgatva a fiú mondanivalóját. Egy tornádót megszégyenítő sebességgel száguldott ki a fojtogató társaságból. Nem figyelte az utat lábai automatikusan vezették végig az útvonalon. Hamar a tetőn találta magát.
Fél Dallast be lehetett látni, s a város- a lemenő nap miatt- narancsszínben pompázott. A lány leült egy hosszú kőszerűségre. Fölhúzta a térdeit, s ráhajtotta a fejét. A könnycseppek, mint megannyi apró kristály csillogtak Danie napberagyogta arcán. Egy madárraj húzott el az égbolton, mikor egy kéz érintésére összerezzent a lány.
-Nick?
-Igen, én vagyok. Tudod, mióta vagy itt fent?
-Nem. Pár perce.
-30. Leülhetek?- tudakolta a srác, csak úgy formaiságból, mert már helyet foglalt a lány mellett.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Itt voltam miután… érted… miután szakítottunk
-Nagyon el vagy kenődve?
-Hát eléggé! Nem tudom elhinni, hogy megint bedőltem. Hogy újra kihasználta- kezdte nyugodtan a srác, majd kifakadt- Úgy érzem magam, mint egy félig telefirkált papír, amin mindenki kipróbálja, hogy fog-e a tolla, hogy a levele már tökéletes legyen. Elegem van abból, hogy mindig a bátyáim! Most kit érdekel, hogy úgy érzem, mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből? Mintha tőrt szúrtak volna belém?
-Nick, ne beszélj butaságokat! Érdekli őket. A testvéreid és igenis szeretnek téged- vigasztalta a srácot Danie, majd hozzábújt- Nem bukhatsz ki. Hidd el lesz valaki, aki azért szeret, aki igazából vagy és nem a banda és a testvéreid miatt. Csak ki kell várnod és el fog jönni- mondta, majd szipogott párat- Bocsi, csak nekem ehhez hasonlót mindig anyu mondott és annyira hiányzik.
-Csss… ne sírj!- emelte fel Danie fejét a fiú és letörölte a könnyeit.
-Olyan nehéz! Nekem ők voltak a mindeneim és velük akartam leélni az életemet. Most pedig mindössze ennyi emlékem maradt róluk- szólt letörten a lány, majd szoknyája zsebéből előhalászta a megperzselt szélű papírlapot- ami oly gyenge volt, hogy a leheletnyi szél is könnyedén hajlítgatta.
-Ez csak egy lap- mondta a fiú, majd hadarva folytatni kezdte mikor tekintete találkozott Danie villámokat szóró szemével. Az igazi emlékek, a közösen átélt élmények örökre veled maradnak, hisz a szívedbe vannak vésve, akárcsak egy kőbe. Ezeket senki sem veheti el, vagy perzselheti meg- bölcselkedett a fiú, majd felállt a kőről és maga mellé húzta a lányt.
-Mit csinálsz?
-Bízz bennem-, súgta Nick rejtélyesen, majd hátulról megölelte Danie-t s kezeiket összekulcsolta, s finoman játszadozni kezdett a fénykép széleivel- Szakítsd szét!
-Hogy mi?- csodálkozott megütközött hangon a lány.
-Nincs szükséged fotókra ahhoz, hogy méltóképp emlékezz rájuk. A szívedben úgyis örökké élnek.
-Hát rendben! Legyen!- mondta teljesen elgyengülve a legkisebb Lawless.
-A te kezed az én kezem- szólt Nick, majd Danie ujjait lágyan vezetve kettétépte a lapot, majd újra és újra. Leejtette a fecniket, amiket a szél felkapott, s lágyan táncoltatni kezdte a levegőben. A két fiatal sokáig nézett utána, mígnem teljesen eltűnt a horizont végtelenségében.
-Köszönöm!- fordult a fiú felé Danie, s Nick szemébe nézett. A fiú még jobban magához szorította. Mellkasuk egymásnak feszült, s érezhették, hogy szívük vadul egy ütemre ver. Nick közelítette ajkait a lány felé, ám az elhúzta a fejét. De nem volt elég gyors. Ajkaik már egy csókban forrtak össze. Nyelveik lassú, érzéki táncot jártak. Nick lassan lecsúsztatta a kezét Danie derekára, a lány pedig hátulról beletúrt a fiú hajába, majd összekulcsolta kezét a srác nyaka körül. Minden érzés ebben a csókban összpontosult, nem volt kilátástalanság, nem voltdüh, s a külvilág is megszűnt létezni. Homlokaikat összekoccintották, s apró csókokat nyomtak egymás szájára. A két fiatal keserédesen csókolózott, s nem volt más tanújuk, mint a lemenő nap.
Nick végigsimított Danie karján, mikor 7 csodás perc múlva ajkaik szétváltak. A lány próbált valamit kiolvasni a fiú szeméből, de azok zavarodottan csillogtak.
-Figyelj- kezdték egyszerre, majd félénken elmosolyodtak.
- Kezd te- ajánlotta a srác.
- Oké, légyszi ez maradjon köztünk- mondta Danie, a cipője orrát bámulva.
